Ha tehetem, kerülöm ezt a kifejezést, úgy vagyok vele, mint a szörfözéssel meg a szupersztrádával többek között: kínos leírni vagy kimondani ezeket a szavakat, annyian pufogtatják divatos, idióta közhelyekbe ágyazva az ilyesmiket. De most mégis kénytelen vagyok lelkesedni egy kicsit, mert egyre többször tapasztalom, hogy bár a terminus ciki, a koncepció működik, és rendre nagyon hálás témának bizonyul. Vegyük például az elmúlt hét fontosabb információtechnológiai híreit.
Ma még szenzáció, ha naponta több mint százmillióan figyelik az innen néhány százezer kilométerre lévő kősivatagban araszolgató marsmobil, a Jövevény sorsát a weben, vagy ha a világ legnagyobb könyvesboltja, az amazon.com másfél millióféle könyvet kínál a neten. Ma még riportalany, aki távtanul, távdolgozik, távvásárol vagy órákkal előbb, jóval részletesebben és szelektíven személyre szabva értesül a világ dolgairól, aki több ezer helyi rádió adásából válogathat a számítógépe előtt, intelligens kártyával vásárol, telefonál és igazolja magát, önkéntesen cenzúrázza a televíziókészülékét vagy szintetikus sztárokért lelkesedik.
Ma még feltűnő, hogy a NASA már-már popkulturális nyomulásba kezd az adófizetők következő generációjának kegyeiért, hogy Angliában helyzetjelző elektronikus jeladóval meggyűrűzve szabadon engednek egy csomó rabot, hogy Helsinkiben százezer digitális kamerát telepítenek. Ma még technológiai bravúr, hogy az FBI beszkennel és zsaruhálózatra rak harmincmillió ujjlenyomatot, hogy a bankautomatáknál használatos PIN-kódok szerepét még az évezred vége előtt a retina mintázatát azonosító, íriszfelismerő kamerák veszik át. Ma még egész Svédország beszopja és a Reuter is magyarázkodni kényszerül, ha egy Komintern nevezetű internetes cég a politikai menekült státusát élvező Pol-Pot érkezéséről tudósít kamuból. Ma még szent a hír, és a vélemény szabad: de már maszatolódik a határ a valós és a virtuális között.
Ma még divatos szociológiai csemege a Tim Leary-féle mutáns generáció nemzetek feletti és többé-kevésbé azonos érdeklődésű globális szubkultúrává kovácsolódása: a hajnalban fekvő, médiafüggő infodzsánkik hetek, napok, órák alatt milliókat megfertőző kulturális vírusai, például a Quake-klánok véres, a sávszélesség által determinált küzdelmei, a technosámánista raverek nemzetek feletti partinetworkjei, a totálisan elidegenedettek paranoiás ufófigyelő hálózatai, a politikailag korrekt xenofóbia. Ma még életveszélyes az űrállomás, meghibásodik a műhold és életképtelen a klón. Ma még ritkaság a tökéletes másolat.
De dolgozva van rajta. Senki nem tudja, hogy pontosan mikor kezdődött el ez az egész, de ma már hálózati terminálok elé görnyedő mérnökök százezrei és exponenciálisan növekvő teljesítményű processzorok milliói dolgoznak a bolygó összes időzónájában azon, hogy valóra váljon az LSD-ben pácolt agyú szabadságharcosok, állami pénzen vizionáló infostratégák és megalomániás cégvezetők álma, a távközlés és média által az egész Földet és ráadásnak a Naprendszert is gyarmatosító információs társadalom. Ma már világfalu, építés alatt.
