Bodoky Tamás: Fájlövés (Világfalu)

  • 1997. július 24.

Egotrip

Ha tehetem, kerülöm ezt a kifejezést, úgy vagyok vele, mint a szörfözéssel meg a szupersztrádával többek között: kínos leírni vagy kimondani ezeket a szavakat, annyian pufogtatják divatos, idióta közhelyekbe ágyazva az ilyesmiket. De most mégis kénytelen vagyok lelkesedni egy kicsit, mert egyre többször tapasztalom, hogy bár a terminus ciki, a koncepció működik, és rendre nagyon hálás témának bizonyul. Vegyük például az elmúlt hét fontosabb információtechnológiai híreit.

Ha tehetem, kerülöm ezt a kifejezést, úgy vagyok vele, mint a szörfözéssel meg a szupersztrádával többek között: kínos leírni vagy kimondani ezeket a szavakat, annyian pufogtatják divatos, idióta közhelyekbe ágyazva az ilyesmiket. De most mégis kénytelen vagyok lelkesedni egy kicsit, mert egyre többször tapasztalom, hogy bár a terminus ciki, a koncepció működik, és rendre nagyon hálás témának bizonyul. Vegyük például az elmúlt hét fontosabb információtechnológiai híreit.

Ma még szenzáció, ha naponta több mint százmillióan figyelik az innen néhány százezer kilométerre lévő kősivatagban araszolgató marsmobil, a Jövevény sorsát a weben, vagy ha a világ legnagyobb könyvesboltja, az amazon.com másfél millióféle könyvet kínál a neten. Ma még riportalany, aki távtanul, távdolgozik, távvásárol vagy órákkal előbb, jóval részletesebben és szelektíven személyre szabva értesül a világ dolgairól, aki több ezer helyi rádió adásából válogathat a számítógépe előtt, intelligens kártyával vásárol, telefonál és igazolja magát, önkéntesen cenzúrázza a televíziókészülékét vagy szintetikus sztárokért lelkesedik.

Ma még feltűnő, hogy a NASA már-már popkulturális nyomulásba kezd az adófizetők következő generációjának kegyeiért, hogy Angliában helyzetjelző elektronikus jeladóval meggyűrűzve szabadon engednek egy csomó rabot, hogy Helsinkiben százezer digitális kamerát telepítenek. Ma még technológiai bravúr, hogy az FBI beszkennel és zsaruhálózatra rak harmincmillió ujjlenyomatot, hogy a bankautomatáknál használatos PIN-kódok szerepét még az évezred vége előtt a retina mintázatát azonosító, íriszfelismerő kamerák veszik át. Ma még egész Svédország beszopja és a Reuter is magyarázkodni kényszerül, ha egy Komintern nevezetű internetes cég a politikai menekült státusát élvező Pol-Pot érkezéséről tudósít kamuból. Ma még szent a hír, és a vélemény szabad: de már maszatolódik a határ a valós és a virtuális között.

Ma még divatos szociológiai csemege a Tim Leary-féle mutáns generáció nemzetek feletti és többé-kevésbé azonos érdeklődésű globális szubkultúrává kovácsolódása: a hajnalban fekvő, médiafüggő infodzsánkik hetek, napok, órák alatt milliókat megfertőző kulturális vírusai, például a Quake-klánok véres, a sávszélesség által determinált küzdelmei, a technosámánista raverek nemzetek feletti partinetworkjei, a totálisan elidegenedettek paranoiás ufófigyelő hálózatai, a politikailag korrekt xenofóbia. Ma még életveszélyes az űrállomás, meghibásodik a műhold és életképtelen a klón. Ma még ritkaság a tökéletes másolat.

De dolgozva van rajta. Senki nem tudja, hogy pontosan mikor kezdődött el ez az egész, de ma már hálózati terminálok elé görnyedő mérnökök százezrei és exponenciálisan növekvő teljesítményű processzorok milliói dolgoznak a bolygó összes időzónájában azon, hogy valóra váljon az LSD-ben pácolt agyú szabadságharcosok, állami pénzen vizionáló infostratégák és megalomániás cégvezetők álma, a távközlés és média által az egész Földet és ráadásnak a Naprendszert is gyarmatosító információs társadalom. Ma már világfalu, építés alatt.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.