Bodoky Tamás: Fájlövés (Világfalu)

  • 1997. július 24.

Egotrip

Ha tehetem, kerülöm ezt a kifejezést, úgy vagyok vele, mint a szörfözéssel meg a szupersztrádával többek között: kínos leírni vagy kimondani ezeket a szavakat, annyian pufogtatják divatos, idióta közhelyekbe ágyazva az ilyesmiket. De most mégis kénytelen vagyok lelkesedni egy kicsit, mert egyre többször tapasztalom, hogy bár a terminus ciki, a koncepció működik, és rendre nagyon hálás témának bizonyul. Vegyük például az elmúlt hét fontosabb információtechnológiai híreit.

Ha tehetem, kerülöm ezt a kifejezést, úgy vagyok vele, mint a szörfözéssel meg a szupersztrádával többek között: kínos leírni vagy kimondani ezeket a szavakat, annyian pufogtatják divatos, idióta közhelyekbe ágyazva az ilyesmiket. De most mégis kénytelen vagyok lelkesedni egy kicsit, mert egyre többször tapasztalom, hogy bár a terminus ciki, a koncepció működik, és rendre nagyon hálás témának bizonyul. Vegyük például az elmúlt hét fontosabb információtechnológiai híreit.

Ma még szenzáció, ha naponta több mint százmillióan figyelik az innen néhány százezer kilométerre lévő kősivatagban araszolgató marsmobil, a Jövevény sorsát a weben, vagy ha a világ legnagyobb könyvesboltja, az amazon.com másfél millióféle könyvet kínál a neten. Ma még riportalany, aki távtanul, távdolgozik, távvásárol vagy órákkal előbb, jóval részletesebben és szelektíven személyre szabva értesül a világ dolgairól, aki több ezer helyi rádió adásából válogathat a számítógépe előtt, intelligens kártyával vásárol, telefonál és igazolja magát, önkéntesen cenzúrázza a televíziókészülékét vagy szintetikus sztárokért lelkesedik.

Ma még feltűnő, hogy a NASA már-már popkulturális nyomulásba kezd az adófizetők következő generációjának kegyeiért, hogy Angliában helyzetjelző elektronikus jeladóval meggyűrűzve szabadon engednek egy csomó rabot, hogy Helsinkiben százezer digitális kamerát telepítenek. Ma még technológiai bravúr, hogy az FBI beszkennel és zsaruhálózatra rak harmincmillió ujjlenyomatot, hogy a bankautomatáknál használatos PIN-kódok szerepét még az évezred vége előtt a retina mintázatát azonosító, íriszfelismerő kamerák veszik át. Ma még egész Svédország beszopja és a Reuter is magyarázkodni kényszerül, ha egy Komintern nevezetű internetes cég a politikai menekült státusát élvező Pol-Pot érkezéséről tudósít kamuból. Ma még szent a hír, és a vélemény szabad: de már maszatolódik a határ a valós és a virtuális között.

Ma még divatos szociológiai csemege a Tim Leary-féle mutáns generáció nemzetek feletti és többé-kevésbé azonos érdeklődésű globális szubkultúrává kovácsolódása: a hajnalban fekvő, médiafüggő infodzsánkik hetek, napok, órák alatt milliókat megfertőző kulturális vírusai, például a Quake-klánok véres, a sávszélesség által determinált küzdelmei, a technosámánista raverek nemzetek feletti partinetworkjei, a totálisan elidegenedettek paranoiás ufófigyelő hálózatai, a politikailag korrekt xenofóbia. Ma még életveszélyes az űrállomás, meghibásodik a műhold és életképtelen a klón. Ma még ritkaság a tökéletes másolat.

De dolgozva van rajta. Senki nem tudja, hogy pontosan mikor kezdődött el ez az egész, de ma már hálózati terminálok elé görnyedő mérnökök százezrei és exponenciálisan növekvő teljesítményű processzorok milliói dolgoznak a bolygó összes időzónájában azon, hogy valóra váljon az LSD-ben pácolt agyú szabadságharcosok, állami pénzen vizionáló infostratégák és megalomániás cégvezetők álma, a távközlés és média által az egész Földet és ráadásnak a Naprendszert is gyarmatosító információs társadalom. Ma már világfalu, építés alatt.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.