Bodoky Tamás: Fájlövés (Világfalu)

  • 1997. július 24.

Egotrip

Ha tehetem, kerülöm ezt a kifejezést, úgy vagyok vele, mint a szörfözéssel meg a szupersztrádával többek között: kínos leírni vagy kimondani ezeket a szavakat, annyian pufogtatják divatos, idióta közhelyekbe ágyazva az ilyesmiket. De most mégis kénytelen vagyok lelkesedni egy kicsit, mert egyre többször tapasztalom, hogy bár a terminus ciki, a koncepció működik, és rendre nagyon hálás témának bizonyul. Vegyük például az elmúlt hét fontosabb információtechnológiai híreit.

Ha tehetem, kerülöm ezt a kifejezést, úgy vagyok vele, mint a szörfözéssel meg a szupersztrádával többek között: kínos leírni vagy kimondani ezeket a szavakat, annyian pufogtatják divatos, idióta közhelyekbe ágyazva az ilyesmiket. De most mégis kénytelen vagyok lelkesedni egy kicsit, mert egyre többször tapasztalom, hogy bár a terminus ciki, a koncepció működik, és rendre nagyon hálás témának bizonyul. Vegyük például az elmúlt hét fontosabb információtechnológiai híreit.

Ma még szenzáció, ha naponta több mint százmillióan figyelik az innen néhány százezer kilométerre lévő kősivatagban araszolgató marsmobil, a Jövevény sorsát a weben, vagy ha a világ legnagyobb könyvesboltja, az amazon.com másfél millióféle könyvet kínál a neten. Ma még riportalany, aki távtanul, távdolgozik, távvásárol vagy órákkal előbb, jóval részletesebben és szelektíven személyre szabva értesül a világ dolgairól, aki több ezer helyi rádió adásából válogathat a számítógépe előtt, intelligens kártyával vásárol, telefonál és igazolja magát, önkéntesen cenzúrázza a televíziókészülékét vagy szintetikus sztárokért lelkesedik.

Ma még feltűnő, hogy a NASA már-már popkulturális nyomulásba kezd az adófizetők következő generációjának kegyeiért, hogy Angliában helyzetjelző elektronikus jeladóval meggyűrűzve szabadon engednek egy csomó rabot, hogy Helsinkiben százezer digitális kamerát telepítenek. Ma még technológiai bravúr, hogy az FBI beszkennel és zsaruhálózatra rak harmincmillió ujjlenyomatot, hogy a bankautomatáknál használatos PIN-kódok szerepét még az évezred vége előtt a retina mintázatát azonosító, íriszfelismerő kamerák veszik át. Ma még egész Svédország beszopja és a Reuter is magyarázkodni kényszerül, ha egy Komintern nevezetű internetes cég a politikai menekült státusát élvező Pol-Pot érkezéséről tudósít kamuból. Ma még szent a hír, és a vélemény szabad: de már maszatolódik a határ a valós és a virtuális között.

Ma még divatos szociológiai csemege a Tim Leary-féle mutáns generáció nemzetek feletti és többé-kevésbé azonos érdeklődésű globális szubkultúrává kovácsolódása: a hajnalban fekvő, médiafüggő infodzsánkik hetek, napok, órák alatt milliókat megfertőző kulturális vírusai, például a Quake-klánok véres, a sávszélesség által determinált küzdelmei, a technosámánista raverek nemzetek feletti partinetworkjei, a totálisan elidegenedettek paranoiás ufófigyelő hálózatai, a politikailag korrekt xenofóbia. Ma még életveszélyes az űrállomás, meghibásodik a műhold és életképtelen a klón. Ma még ritkaság a tökéletes másolat.

De dolgozva van rajta. Senki nem tudja, hogy pontosan mikor kezdődött el ez az egész, de ma már hálózati terminálok elé görnyedő mérnökök százezrei és exponenciálisan növekvő teljesítményű processzorok milliói dolgoznak a bolygó összes időzónájában azon, hogy valóra váljon az LSD-ben pácolt agyú szabadságharcosok, állami pénzen vizionáló infostratégák és megalomániás cégvezetők álma, a távközlés és média által az egész Földet és ráadásnak a Naprendszert is gyarmatosító információs társadalom. Ma már világfalu, építés alatt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.