Nádasdy Ádám: Modern Talking

  • Nádasdy Ádám
  • 2004. július 15.

Egotrip

Vegyünk egy egyszerû kis mondatot: Pap is volt. Ennek a leírt mondatnak különbözõ értelmezései vannak. Az egyiket így tudnánk megadni: A letartóztatottak között mindenféle ember akadt. Pap is volt. Nevezzük ezt az értelmet (1)-nek: ennek kimondásakor csak a pap szó hangsúlyos, a másik kettõ nem. Jelöljük a hangsúlyt nagybetûkkel, tehát (1) PAP is volt (= 'akadt ott pap is').

A strukturális homonímia

Vegyünk egy egyszerû kis mondatot: Pap is volt. Ennek a leírt mondatnak különbözõ értelmezései vannak. Az egyiket így tudnánk megadni: A letartóztatottak között mindenféle ember akadt. Pap is volt. Nevezzük ezt az értelmet (1)-nek: ennek kimondásakor csak a pap szó hangsúlyos, a másik kettõ nem. Jelöljük a hangsúlyt nagybetûkkel, tehát (1) PAP is volt (= 'akadt ott pap is').

Van azonban a mondatunknak egy másik értelme. Például: A bátyám többféle hivatást kipróbált. Pap is volt. Nevezzük ezt az értelmet (2)-nek; ennek hangsúlyozása ugyanolyan, mint az elõzõé, tehát (2) PAP is volt (= 'mûködött papként is'). Hogy ez mégis más mondat, azt azzal tudjuk kimutatni, hogy az ige személyragozható benne, például áttehetõ elsõ személybe: Én többféle hivatást kipróbáltam. Pap is voltam. - És ugyanez voltál, voltunk, voltatok-kal is létezik. Ebbõl látszik, hogy a (2) alanya nem a pap, hanem egy ki nem tett õ, melyet bármikor visszatehetünk a mondatba: A bátyám többféle hivatást kipróbált. ' pap is volt. Az ilyen kitehetõ, de el is hagyható alanynévmást a nyelvészetben [pro]-nak nevezzük, a latin "pronomen" (névmás) szó rövidítésébõl. A (2) mondat helyes elemzése tehát: (2) [pro] Pap is volt. A magyar azon nyelvek közé tartozik, melyekben a [pro] törölhetõ, nem kötelezõ a felszínen kimondani, testes névmással megjeleníteni. Ilyen nyelv még például az olasz: [pro] Era anche prete; vagy az orosz: [pro] Byl i popom. Más nyelvek, például az angol, nem tûrik a [pro] törlését, így az alanynévmásnak mindig meg kell jelennie testesen a mondatban: He was even a priest.

Kiderült tehát, hogy a Pap is volt mondat (2)-es értelmében nem a pap az alany, hanem a törölt névmás, a [pro]. A pap ennek a mondatnak az állítmánya, és mellette a van ige segédigei szerepet tölt be, kvázi õ az állítmány igei része. Mit állítok a bátyámról? Hogy pap is volt. Azért van szükség a volt-ra, hogy a múltidõ jelét legyen mire akasztani, hiszen azt nem lehetne kimondani, hogy *Pap is-t, pedig valójában errõl van szó. Ugyanolyan fajta mondat ez, mint az, hogy (A fa levelei váltogatták a színüket.) Sárgák is voltak; vagy az, hogy (Egész nap szaladgáltunk.) Úszni is voltunk. Úgy is föl lehet fogni, hogy ezekben a mondatokban az állítmány két szóból áll: pap volt, sárgák voltak, úszni voltunk.

Az (1)-es mondat egészen más, hiszen az elé nem lehet odatenni, hogy õ. Itt a pap az alany, az õ létezését, ottlétét állítom a letartóztatottak között. (Angolul ez úgy lenne, hogy There was even a priest.) A van itt nem segédige, hanem rendes, értelmes ige, õ maga az állítmány. Ezt az is mutatja, hogy helyette hasonló értelmû más igét is használhatnánk: akadt, elõfordult stb.

Az (1)-es és a (2)-es mondat tehát a felszínen - mind írásban, mind beszédben - egybeesik, ám mélyszerkezetük eltérõ. Az ilyen felszíni egybeesést strukturális homonímiának nevezzük. A nyelvtani elemzés izgalmas része, hogy az egybeesõ mondatok különbségeit vizsgálati eszközökkel, úgynevezett próbákkal kimutassuk. Ilyen próba volt a fent bemutatott [pro]-visszahelyezés: a (2)-esben meg lehet csinálni (' pap is volt), az (1)-esben nem.

Egy másik hasznos próba, mely a magyar nyelv egy sajátosságát használja ki, a jelenidõ-próba. Nézzük meg, ez mire jó nekünk. Változtassuk meg a fenti két mondat háttér-szituációját úgy, hogy a mondatok jelenidejûek legyenek. Az (1)-est így fogalmazhatjuk át: (1j) A letartóztatottak között mindenféle ember akad. Pap is van. Itt nem találunk semmi érdekeset, hiszen - amint az várható - a volt igealak a jelenidõben vanra változik. Ám nézzük meg a (2)-es mondat jelenidejû megfelelõjét: (2j) A bátyám többféle módon szolgálja a közösséget. Pap is. Aha! Íme a különbség: a (2j)-ben törölni kellett a van igét! Ez a próba is mutatja, hogy a két mondat különbözik. Általános szabálya ugyanis a magyar nyelvnek, hogy a segédigei van (azaz amikor csak az állítmány igei része) a jelenidõben kötelezõen törlõdik; de amikor a van rendes ige, tehát önmagában fejez ki létezést, fennállást, meglétet, akkor nem. Például törlõdik abban, hogy Tessék mondani, ez tej? (és nem ...*ez tej van?), mert itt az ez szó az alany, a tej az állítmány, és a van csak segédige. Viszont nem törlõdik abban, hogy Tessék mondani, tej van?, mert itt a tej az alany és a van az állítmány mint létezést kifejezõ ige (= 'van belõle, rendelkezésre áll, kapható').

A (2j) Pap is mondaton tehát végbemegy a van-törlés szabálya, mellyel bizonyítani tudjuk, hogy alapmondatában, a (2) (A bátyám) Pap is volt-ban a volt csak segédigei szerepet vitt. Az teljesen érthetõ, és nyelvédesanyánk puritán bölcsességét mutatja, hogy míg a múltidejû mondatban nem lehet törölni a volt segédigét, hiszen - mint fönt bemutattuk - nem volna mire akasztani a múltidõ -t-jét, addig a jelenidejû mondatban, mivel a jelenidõnek a magyarban jele nincs, a segédige nyugodtan törölhetõ, hiszen a (2j)-ben úgyse volna mit a van-ra akasztani.

A fentiek úgynevezett semleges mondatok voltak, nem voltak semmire kihegyezve. Ám nézzük meg a (2)-es mondatot nyomatékosítással. Így adhatnánk a mondatnak nyomatékosító hátteret: Úgy nézett ki, mintha pap lenne, és pap is volt! Ennek kimondásakor a pap mellett a volt-ot is hangsúlyozni kell: (2n) PAP is VOLT! A volt segédige most - a nyomatékosítás miatt - hangsúlyt kénytelen viselni, jóllehet jelentése továbbra sincs, csak magát a pozitív állítást hordozza hangsúlyosságával.

Mi történik mármost, ha ugyanezt jelenidõbe tesszük? Tisztán logikai alapon azt várnánk, hogy *PAP is VAN!, hangsúlyos van-nal. Kíváncsian várjuk, hogy oldja meg a nyelv ezt a bukfencet: egyfelõl törölni kellene a van-t, hiszen jelenidõben nem szabad kimondani; másfelõl viszont nyomatékosító hangsúlynak kellene ráesnie. Figyeljék a kémcsövet: Aki meglátja, azt gondolja róla, hogy pap, és pap is! Mit látunk? Pontosabban, mit hallunk? A van - a szabálynak megfelelõen - törlõdik, ezek után a nyomatékosító hangsúly - helyet keresvén magának - az is szóra csap le: PAP IS!

Ügyes!

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.