Sajó László: Öt és feles

Töltés

Egotrip

Menjünk újra kocsmába, amíg másképp nem lehet. Rég volt, de igaz, nem virtuális valóság, mint ez itt. K. Dezső emlékeiből él.

A Rákospalotai Körvasút soron deszkakerítés választ el két kocsmát. Legyen az egyik Töltés I, a másik Töltés II. A réseken át-lác-cika-cika. Nevük nincs, a Töltés II-n felirat: Söröző Borozó.

A Töltés I-be megy, egy asztal még szabad, kint, nem hideg Dréher (290, mondom, rég volt). Húsvéthétfő, az egyik asztalnál társaság, a másiknál szakállas, piros bézbólsapkás, a harmadiknál sapkátlan. K. Dezső napozni jött, kiolvasni a tegnapi népsportot és vonatokat nézni. De csak a 69-es dörög el az Erzsébet királyné úton.

Férfi, kezében nagy kölni, locsolni akarja a társaság hölgyeit, nem engedik. Locsold meg az asszonyt, negyed öttől fél ötig! A harmadik asztaltól a sapkátlan feláll, elindul dülöngélve, nekimegy egy autónak, a riasztó nem szólal meg. Nagy orrú férfi, fehér fröccsel, alig tud leülni, K. Dezsőhöz, pedig már van szabad asztal, elment a sapkátlan. Rágyújt, barna szivarka, K. Dezső ismeri a Borházból, a szivart. Nem kérdez, szabad-e, a hely, rágyújtani. Megérinti K. Dezső karját, mindjárt jövök, és égő szivarját ott hagyva átmegy a másik kocsmába. Nemsokára visszaül, körülményesen, iszik, szivarkázik. Ez beszélgetni fog, azért ült mellém. És igen. Te értelmes ember vagy, megkérdezlek, kíváncsi vagyok, mit mondasz. Szerinted milyen kapcsolat az, amelyik kényszer? Vagyis az egyiknek kényszer. K. Dezső értelmesen hallgat. Ki vagyok tiltva abból a kocsmából, mutat a deszkakerítésen túlra, ő oda szeret járni. Néha átjön, öt percre. Odamehetek, de nem szolgálnak ki. Miért nem ő jön ide? Éjszaka persze együtt vagyunk. Az a lényeg, mondja az értelmes K. Dezső. Én keresem a pénzt, érdekkapcsolat. Azért jön át, hogy pénzt kérjen! Hát ezt!, és beint. Aztán feláll, és megint átmegy, szivarostul. Ordibálás a másik kocsmából, abbamarad. A nagyorrú nem jön, lila öngyújtója, alig megkezdett fröccse az asztalon. A töltésen elhalad egy kék-fehér vonat, České dráhy, alig ülnek benne, K. Dezső nézi, étkezőkocsi is van. Inna benne csapolt Bernardokat, míg Prágáig nem ér, Praha hlavní nádraží. Vagy Pozsonyig. Legalábbis Szobig.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk