Sajó László: Öt és feles

Töltés

Egotrip

Menjünk újra kocsmába, amíg másképp nem lehet. Rég volt, de igaz, nem virtuális valóság, mint ez itt. K. Dezső emlékeiből él.

A Rákospalotai Körvasút soron deszkakerítés választ el két kocsmát. Legyen az egyik Töltés I, a másik Töltés II. A réseken át-lác-cika-cika. Nevük nincs, a Töltés II-n felirat: Söröző Borozó.

A Töltés I-be megy, egy asztal még szabad, kint, nem hideg Dréher (290, mondom, rég volt). Húsvéthétfő, az egyik asztalnál társaság, a másiknál szakállas, piros bézbólsapkás, a harmadiknál sapkátlan. K. Dezső napozni jött, kiolvasni a tegnapi népsportot és vonatokat nézni. De csak a 69-es dörög el az Erzsébet királyné úton.

Férfi, kezében nagy kölni, locsolni akarja a társaság hölgyeit, nem engedik. Locsold meg az asszonyt, negyed öttől fél ötig! A harmadik asztaltól a sapkátlan feláll, elindul dülöngélve, nekimegy egy autónak, a riasztó nem szólal meg. Nagy orrú férfi, fehér fröccsel, alig tud leülni, K. Dezsőhöz, pedig már van szabad asztal, elment a sapkátlan. Rágyújt, barna szivarka, K. Dezső ismeri a Borházból, a szivart. Nem kérdez, szabad-e, a hely, rágyújtani. Megérinti K. Dezső karját, mindjárt jövök, és égő szivarját ott hagyva átmegy a másik kocsmába. Nemsokára visszaül, körülményesen, iszik, szivarkázik. Ez beszélgetni fog, azért ült mellém. És igen. Te értelmes ember vagy, megkérdezlek, kíváncsi vagyok, mit mondasz. Szerinted milyen kapcsolat az, amelyik kényszer? Vagyis az egyiknek kényszer. K. Dezső értelmesen hallgat. Ki vagyok tiltva abból a kocsmából, mutat a deszkakerítésen túlra, ő oda szeret járni. Néha átjön, öt percre. Odamehetek, de nem szolgálnak ki. Miért nem ő jön ide? Éjszaka persze együtt vagyunk. Az a lényeg, mondja az értelmes K. Dezső. Én keresem a pénzt, érdekkapcsolat. Azért jön át, hogy pénzt kérjen! Hát ezt!, és beint. Aztán feláll, és megint átmegy, szivarostul. Ordibálás a másik kocsmából, abbamarad. A nagyorrú nem jön, lila öngyújtója, alig megkezdett fröccse az asztalon. A töltésen elhalad egy kék-fehér vonat, České dráhy, alig ülnek benne, K. Dezső nézi, étkezőkocsi is van. Inna benne csapolt Bernardokat, míg Prágáig nem ér, Praha hlavní nádraží. Vagy Pozsonyig. Legalábbis Szobig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.