Várhegyi Éva: Ekotrip

Hullarablás

Egotrip

Első világháborús filmekben láthatunk gyomorforgató jeleneteket, amikor a csatatér túlélői megfosztják a harcban elesett társaikat ruházatuktól, felszerelésüktől.

Megértjük persze őket, hiszen e tárgyakra most már nekik van szükségük az életben maradáshoz, a halottnak már mindegy. Manapság ennél is visszataszítóbb hullarablás, a járvány okozta válságban elhullott cégek maradványainak elsajátítása folyik, gyakran hathatós kormányzati segítséggel is ösztökélve.

Az elmúlt évtizedben politikai segédlettel felemelkedett NER-cégek tulajdonosai eddig is előszeretettel tettek „visszautasíthatatlan ajánlatot” a profiljukba tartozó versenytársak vagy a vagyoni portfóliójuk bővítését szolgáló más vállalkozások felvásárlására. Hogy a vételár mennyire állt közel a piaci árhoz, az jórészt az ajánlattevő hatalmi beágyazottságától függött, attól, hogy visszautasítás esetén mekkora gazdasági, egzisztenciális kárt tud okozni az „ellenálló” tulajdonosnak. Ennek külön válfaja, amikor korábbi kebelbarát üzleti érdekeltségeit lehetetlenítik el és vásárolják meg nyomott áron (lásd: a Spéder-birodalom néhány gyöngyszemét), vagy amikor különadókkal próbálnak „önkéntes” távozásra bírni cégeket a bekebelezni kívánt piacról (lásd: kiskereskedelem, bankszektor). A brancson belüli vagyonátcsoportosítás üzleti érdeke kicsinyes bosszúval is párosulhat, mint láthattuk a Simicska-birodalom összeomlasztásakor, vagy feltételezhetjük most, a Bige László nagyvállalkozó elleni bűnvádi eljárás indítékaként.

A Covid-járvány előidézte gazdasági krízissel különleges alkalom nyílt az üzleti vagyonok átrendezésére. Válságok idején bárki, akinek van pénze, eleve olcsóbban vásárolhat fel bajba jutott cégeket, hiszen a szokásosnál jóval többen küszködnek piaci vagy fizetési nehézségekkel. Az viszont, hogy ki tud talpon maradni, alkalomadtán még terjeszkedni is, nem csupán az üzleti rátermettségtől vagy a szerencsétől függ. És különösen olyan országokban nem, ahol a gazdaságot és annak szereplőit mind több szálon tartja kézben egy, a politikai hatalommal szoros szimbiózisban lévő, befolyásos csoport.

A válság kínálta jó alkalmat a nemzeti tőkésosztály megteremtésének jelszavát lengető, de leginkáb a saját családja és klientúrája vagyonszerzésén munkálkodó Orbán Viktor idejekorán felismerte, és gyorsan meghozatta a helyzet kiaknázását megkönnyítő intézkedéseket. A kormány meghosszabbított keze, a Magyar Fejlesztési Bank már tavaly áprilisban lehetővé tette, hogy ún. Versenyképességi Hitelprogramjából vállalatfelvásárlásra is kaphassanak állami kezességvállalás mellett egyenként 10 milliárd forintig terjedő kölcsönt az arra érdemes cégek. A válság miatt bajba került vállalkozások felvásárlását tőkével is segíti az MFB-csoporthoz tartozó Hiventures Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. A Krízis nevet viselő alap egyik deklarált célja olyan belföldi vagy külföldi felvásárlások és összeolvadások finanszírozása, amelyekben a felvásárló társaság többségi magyar tulajdonban van. Az egy cégnek adható 15 milliárd forintos tőkejuttatás jelentősebb vállalatok felvásárlására is módot ad, különösen a válság leszorította piaci árak mellett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.