Megértjük persze őket, hiszen e tárgyakra most már nekik van szükségük az életben maradáshoz, a halottnak már mindegy. Manapság ennél is visszataszítóbb hullarablás, a járvány okozta válságban elhullott cégek maradványainak elsajátítása folyik, gyakran hathatós kormányzati segítséggel is ösztökélve.
Az elmúlt évtizedben politikai segédlettel felemelkedett NER-cégek tulajdonosai eddig is előszeretettel tettek „visszautasíthatatlan ajánlatot” a profiljukba tartozó versenytársak vagy a vagyoni portfóliójuk bővítését szolgáló más vállalkozások felvásárlására. Hogy a vételár mennyire állt közel a piaci árhoz, az jórészt az ajánlattevő hatalmi beágyazottságától függött, attól, hogy visszautasítás esetén mekkora gazdasági, egzisztenciális kárt tud okozni az „ellenálló” tulajdonosnak. Ennek külön válfaja, amikor korábbi kebelbarát üzleti érdekeltségeit lehetetlenítik el és vásárolják meg nyomott áron (lásd: a Spéder-birodalom néhány gyöngyszemét), vagy amikor különadókkal próbálnak „önkéntes” távozásra bírni cégeket a bekebelezni kívánt piacról (lásd: kiskereskedelem, bankszektor). A brancson belüli vagyonátcsoportosítás üzleti érdeke kicsinyes bosszúval is párosulhat, mint láthattuk a Simicska-birodalom összeomlasztásakor, vagy feltételezhetjük most, a Bige László nagyvállalkozó elleni bűnvádi eljárás indítékaként.
A Covid-járvány előidézte gazdasági krízissel különleges alkalom nyílt az üzleti vagyonok átrendezésére. Válságok idején bárki, akinek van pénze, eleve olcsóbban vásárolhat fel bajba jutott cégeket, hiszen a szokásosnál jóval többen küszködnek piaci vagy fizetési nehézségekkel. Az viszont, hogy ki tud talpon maradni, alkalomadtán még terjeszkedni is, nem csupán az üzleti rátermettségtől vagy a szerencsétől függ. És különösen olyan országokban nem, ahol a gazdaságot és annak szereplőit mind több szálon tartja kézben egy, a politikai hatalommal szoros szimbiózisban lévő, befolyásos csoport.
A válság kínálta jó alkalmat a nemzeti tőkésosztály megteremtésének jelszavát lengető, de leginkáb a saját családja és klientúrája vagyonszerzésén munkálkodó Orbán Viktor idejekorán felismerte, és gyorsan meghozatta a helyzet kiaknázását megkönnyítő intézkedéseket. A kormány meghosszabbított keze, a Magyar Fejlesztési Bank már tavaly áprilisban lehetővé tette, hogy ún. Versenyképességi Hitelprogramjából vállalatfelvásárlásra is kaphassanak állami kezességvállalás mellett egyenként 10 milliárd forintig terjedő kölcsönt az arra érdemes cégek. A válság miatt bajba került vállalkozások felvásárlását tőkével is segíti az MFB-csoporthoz tartozó Hiventures Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. A Krízis nevet viselő alap egyik deklarált célja olyan belföldi vagy külföldi felvásárlások és összeolvadások finanszírozása, amelyekben a felvásárló társaság többségi magyar tulajdonban van. Az egy cégnek adható 15 milliárd forintos tőkejuttatás jelentősebb vállalatok felvásárlására is módot ad, különösen a válság leszorította piaci árak mellett.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
