Akkor most Rámpa vagy Rampa? Amióta új cégért és neonvilágítást csináltak, eltűnt a Rámpa - egyelőre csak a felirat, maradt a Rampa. Tolsztoj (a szakálla miatt hívták így), aki mindig a sarokban ült, a művirág mellett, azt mondta (s ha ő mondta, bizonyosan így volt), hogy a helyesírási és az értelmező szótár sem ismer "rampa" alakot, maradjunk tehát a rámpánál. De hát Rampa van kiírva, szólalt meg Gézus, mindenki meglepődött. Gézus mindig hallgatott, állt a játékgépnél, sosem játszott, hallgatott, álldogált, míg arrébb nem lökdösték. Azt hitték, nem is tud beszélni. Fogadjunk, azt se tudjátok, mit jelent - mondta Tolsztoj, és fölnézett a fehérfröccsből és a szakállából a többiekre. Senki sem tudta. Pedig mindenki itt volt, talán ez az utolsó karácsony a Rampában (maradjunk mi is ennél, hiszen ez van kiírva). Valami vasúti izé - mondta aztán Gábor, többen bólogattak. Tolsztoj megvetően nézett, azt nagyon tudott. - Izé. Valami izé. Rakodóvágány melletti emelt szintű rakodóhely. Ezt se tudjátok, ti, emelt szintűek. És visszamélyedt a szakállába meg valami könyvbe (nagy, vastag, barna könyv volt, Tolsztoj mindig ezt olvasta; a Rampa közönsége úgy tudta, a Biblia - fogadjuk el hát mi is). - Az erre fölvezető, különböző szintű utakat, illetve a bánya különböző fejtési szintjeit összekötő lejtő. Ezt is jelenti a rámpa - mondta József az ajtóból, most érkezett. Tolsztoj föl se nézett a könyvből. - Mi van, most jöttél föl a bányából? Senki nem nevetett, Józsefnek tekintélye volt. - És franciából került a németbe, onnan hozzánk. Ha tudni akarod. József a pulthoz ment, már kapta is a pirosfröccsöt. Ebben sem egyeztek Tolsztojjal, aki fehéret ivott. Sokat vitáztak ők ketten, a többiek alig értettek valamit, pedig egyszerű kérdésekről folyt a szó, olykor a tettlegességig. Például, hogy van-e Isten. Nem akarom tudni - mondta Tolsztoj (mármint a "rámpa" etimológiájáról többet), és olvasta tovább (bizonyára) a Bibliát.
De most nem a rámpáról és Istenről beszélgettek a Rampában, sokkal fontosabb dologról volt szó. Itt épül majd (mikor?) a kormányzati negyed, úgy hírlik, lebontják a Rampát is. Ezt persze nem akarták elhinni, első otthonuk a Rampa (a második a közeli aluljáró). Az lehetetlen. A Medimpexet nem bonthatják le. Meg a hídnál a nagy házat. Most újították fel - mondta Gazsi, de letorkolták. Na és? A Nyugatiban is most csináltak peronzárat, mégis már a síneket szedik föl. Ezeknek mindegy. Kiviszik a Nyugatit Rákosrendezőre. - Nem mindegy neked? - kérdezte Bolditól Menyus. Mikor ültél utoljára vonaton? - Nemhogy ültem, feküdtem! Mikor még nem őrizték a vagonokat a Ferdinánd hídnál. Na, erre elkezdték szidni a vasúti őröket. Vasúti őr ide be nem tehette a lábát, azok a Sólyomban ittak. - A Medimpexet is, meg a Yamaha szervizt is. Mindent lebontanak. És kezdték sorolni. - A tévészaküzletet. A babakocsidiszkontot. Az optikát. A könyvkötőt. A Bulcsú étkezdét. Egymás szavába vágtak: - A totózót! - Az ablakboltot! - A Díjbeszedőt! - Azt nem, azt meghagyják! Röhögtek. - A nyomdát! A szerelők boltját! Hallgattak. Elmondtuk mindet? - Erdei Lajos, víz-, gáz- és központifűtés-szerelő. 't kihagytátok. Gézus megint megszólalt, kész csoda. Nem is olyan hülye ez a bolond.
- Terézvárosi Pályafenntartási Főnökség. Egyes Főpályamesteri Szakasz. Az is megszűnik - szólt Tolsztoj, nagyon otthon volt a síneken. Lehet, hogy a Vasúti Kézikönyvet olvassa? Erre már Józsefnek is mondania kellett valamit. - Kérek még egy fröccsöt. - A Sünit már szétverték. Ott se iszunk már Borsodit - mondta Angyal (akit csak Rodzser Nyúlnak hívtak), nem mintha jártak volna a Süni pincesörözőbe. - Az alagutat is betemetik. A hidat meg lebontják. Aluljárónk se lesz, minket is elzavarnak a környékről. Leplombált vagonban kitelepítenek bennünket is Rákosrendezőre. Gazsi nem volt túl optimista. - És a női szálló is megszűnik? - aggódott Jézus Mária. - Talán meghagyják, az a Podmaniczky utcában van. Bár, a kormányzati negyed közelében nemigen bírják a szagunkat. - Az Egyes Szociális Csomópontot már felszámolták, a vágányokkal együtt. - Mi lesz a templommal? Az marad? - Sz. Mária is megszólalt, eddig az Animal Planeten nézte az Emberevőket. (Már két tévé volt a Rampában, az első helyiségben a sportcsatornák, a belső térben a természettévék mentek.) - Az túl nagy - nézett ki József a Lehel téri templomra. - Fel lehet persze robbantani, de nehéz utána eldózerolni. - Azt te csak hiszed - nézett fel a könyvből, szakállából és a (fehér)fröccsből Tolsztoj. És merőben elméleti (értsd: értelmetlen) vitába bonyolódtak Józseffel a Lehel téri templom feltételezett, s persze meg nem engedett felrobbantásáról és az azt követő földmunkákról. De ezt a többiek már nem hallgatták. Sz. Mária, Jézus Mária, Gábor és Angyal az Emberevőket nézték, de Jézus Mária nem bírta sokáig, átkapcsoltak a Discoveryre, ahol A túlélés törvényei sorozat ment. Boldi a másik tévén biatlont nézett (Sílövészet, bunkó - nézett föl, nézett le Tolsztoj), Gazsi és Menyus dühösen itták fröccsüket, és várták a síugrást, illetve az óriás-műlesiklást. Gézus, mint mindig, állt a játékgépek előtt, nem játszott, nézett, hallgatott. A húga, Jézus Mária néha odament hozzá, és vitt neki egy nagymálnát. (Csak Gézus miatt tartottak málnaszörpöt a Rampában.)
Mostanában már tizenegyig nyitva volt a Rampa, karácsonykor kettőkor bezárt, de most, talán az utolsó szentestén, éjfélig maradhattak. Megvárták a harangszót - és amikor megkondultak a harangok a templomban, pontban éjfélkor, megindult az összes (négy) játékgép, és ontotta magából a pénzt. Senki sem játszott, csak Gézus állt, ahogy szokott, a gépek előtt. Mielőtt még felocsúdhattak volna, a főnök besöpört mindent. - A kormányzati negyedre gyűjtök! - röhögött, csak ő. Záróra! - kiáltotta többször, senki sem mozdult, még mindig nem hitték el, ami történt, még mindig nem hitték, hogy el kell menniük a Rampából. Gézus nem tartott a többiekkel, elsétált a Bulcsú utcán az alagútig, elképzelte, amikor semmi sem lesz itt. A kutyával őrzött bontási területen csak néhány kóbor macska mászkált. Bement az alagútba, várt egy vonatot, nem jött. Átment az alagúton, a Két Szív most is nyitva volt, K. Dezső és E. Kornél ült az ajtónál, a harmadik kör kósert itták a róluk elnevezett kocsmában. A híd aluljárója előtt Gézus megcsókolta az Ismeretlen Félmeztelen Nőszobor melleit, a hídon megállt, várt egy vonatot, nem jött. Nem ment le a többiekhez az aluljáróba, megkereste a Lehel úton az óriásplakáton az áttetsző harisnyás, rózsaszín fehérneműs nőt, hugyozott, aztán a bugyit csókolgatva kiverte, nyelte a hó a gecit. Most ért véget az éjféli mise, jöttek a templomból, Gézust nem zavarták. A többiek már aludtak, ledőlt a vackán ő is.
Isten összeszedte a poharakat, összeöntögette a maradékot (nem nagyon hagytak, de valami mindig maradt a pohár alján), megitta, elmosogatott. Amolyan kisegítő volt itt, mindenki ismerte, zöld bézbólsapkájában öntögette a hamutartókat, poharakat, meglocsolta a virágot a margarinosdobozban, letörölgette a képeket a falon (három kép volt a Rampában: "Vízimalom", "Nagy fa alatt nádfedeles házikó, előtte fakerítés", "Kökörcsines erdőben kötényes asszonyok kaskába gombát szednek"), szendvicseket csinált, karácsonyra földíszítette a Rampát. Mielőtt bezárt volna, kiment a Rampa elé, egy hosszabb csikkre (nem nagyon hagytak azt se) rágyújtott, nézte a csillagokat. Végül is nem bánta meg, hogy ezt választotta. Mikor mindennel végzett, lefeküdt a raktárban, a polcok között a szivacsra, elaludt. Még most is alszik, ha hajnalban nem kell hugyoznia. Kiment, visszafeküdt, már világos volt, amikor felébredt, hallotta, amint elmegy az első vonat, a ceglédi személy.
De lehet, hogy ezt is álmodta.
