Pálya a magasban

  • Szegedi Péter
  • 2006. április 6.

Egotrip

Kinizsi, Dózsa, Bástya meg a Textilfestők

Kinizsi, Dózsa, Bástya meg a Textilfestők

Első meccsélményem, 1987-ből: a KLTE sportegyesülete, a Debreceni Universitas SE, vagyis a DUSE fogadta a Leninvárosi Olefin csapatát. Ma már nincs Olefin, Leninváros Tiszaújvárosra magyarosított, a DUSE-ból DEAC, a KLTE-ből DE lett. Debrecen még tartja magát, nem tudok róla, hogy a város nevet akarna változtatni.

Mint e személyes példa is mutatja, a magyar sport históriájának egyik izgalmas területe a névadások és névváltozások története. Amikor a dualizmus éveiben megalakultak az első sportegyesületek, az alapítók többnyire kevés fantáziával választottak nevet. Az egyesületek nagy része ekkoriban valamilyen TE, vagyis Torna Egylet volt, majd sorra alakultak az AC-k (Atlétikai Club), FC-k (Futball Club), az SC-k (Sport Club) és az SE-k (Sport Egyesület). A kissé egyhangú elnevezésekből következett, hogy a tízes években öt, viszonylag ismertebb KAC is működött az országban, a Kispesti AC mellett a kassaiak, a kolozsváriak, a kaposváriak és a kecskemétiek is jelentős tényezői voltak a helyi sportéletnek. Voltak egyesületek, akik megtörték a településnév + TE/AC/FC/SE/SC egyeduralmát, s nevükkel némi színt vittek a sportéletbe. A legötletesebb nevekkel kétségkívül az URAK-FIAK meccseken találkozhattunk, az Újpest-Rákospalota Atlétikai Klub és a Fővárosi Ifjak Atlétikai Klubja alapítói nem kevés humorérzékkel lehettek megáldva. Azt viszont inkább a véletlen, mintsem a derűs névadás számlájára írhatjuk, hogy az egri szélsőjobboldali sportbarátok klubját Magyar Országos Véderő Egyesület Egri Sport Egyesületnek hívták, így az olyan világhírű úszók, mint Bárány István vagy Bitskey Aladár a MOVE ESE, vagyis a MESE színeiben versenyeztek.

A szokatlan egyletneveknél is érdekesebbek a névváltoztatások. A sport történetében számtalan példa volt arra, hogy egyesületek többnyire politikai okokból vagy különféle fúziók miatt megváltoztatták nevüket. Az olaszok ebben különösen jók voltak. A milánói Inter Mussolini regnálása alatt a város védőszentjének, Ambrosianának a nevét viselte. A 20-as évek első felében az UC Roma fuzionált a Pro Romával, majd összeolvadtak a Fortitudo Romával, miközben az Audace az Alba Romával egyesült. 1927-ben összeolvadt az Alba Roma és a Fortitudo is, az új klubot ma AS Roma néven ismerjük. Genovában frappánsabb megoldást választottak: a kimondhatatlanul hosszú nevű Sampierdarenese és az Andrea Doria nemcsak erőit, de nevét is egyesítette, így született a Sampdoria.

Magyarországon a 40-es évekig csak elvétve fordultak elő névváltoztatások, a legérdekesebb történet épp arról szólt, amikor egy klub várost váltott, ám nevét meghagyta. A trianoni béke után a kolozsvári egyetemmel együtt a KEAC is Szegedre költözött, ám a klubból nem lett SZEAC, inkább a "Kolozsvári"-t cserélték le "Kitartás"-ra. El kell ismerni, e névcsere zseniális, hiszen úgy maradtak a kolozsvári-szegediek KEAC-osok, hogy a "Kitartás"-sal hazatérésük utáni vágyukat is kifejezték.

Az 1941 és 1956 közötti másfél évtizedben viszont olyan politikai indíttatású névváltoztatási hullám söpört végig a magyar sporton, hogy komoly kutatómunkát igényel kideríteni, pontosan mi is történt a klubokkal. Az árjásításon átesett, nagy múltú III. ker. TVE megértette az idők szavát: 1941 márciusától a TVE helyett az Árpád SE nevet vette fel. A sport nemzetiszocialista érzelmű irányítói gondosan zsidótlanították az egyesületeket, ám elvesztek a részletekben és nem figyeltek a lényegre: az 1943-as labdarúgó-bajnokságot a Weisz Manfréd FC nyerteÉ A labdarúgók anyaegyesületét, a WMTK-t (amely 1937-ig CSTK volt) csak 1944 tavaszán kötelezték névcserére, s ugyan felmerült, hogy Weisz Manfrédot az egyetlen W. M. monogramú, rendes keresztény magyar ember, Wesselényi Miklós váltsa fel, végül CSGYTK nevet kapott a klub, a focisták pedig a WMFC helyett a Csepel FC-ben játszottak tovább. A CSGYTK-t 1945 után Csepeli MTK-ra, majd Csepeli Vasasra, végül Csepel SC-re változtatták: húsz év alatt hat név a szigetlakók mérlege.

A nyilasok és a kommunisták ízlése azonban nem csak abban hasonlított egymásra, hogy vonzódtak az Andrássy út 60.-hoz, és szerették váltogatni a csepeli sportklub nevét. Volt még egy közös kedvencük: Kinizsi Pál. Ha ekkoriban a hatalom egy klubot nagyon nem szeretett, akkor megszüntette (1942-ben az MTK-t, 1945-ben a MAC-ot), ha erejét akarta demonstrálni, akkor a renitensek egyesületét átkeresztelte Kinizsire. 1944-ben a Vasasnál, 1951-ben az FTC-nél vetették be Kinizsit nevelő célzattal, az új név természetesen új színekkel is járt, a Vasasnál a pirost sárgára, az FTC-nél a zöldet pirosra cserélték. Ráadásul a Fradit kétszer is átnevezték, 1950-ben az élelmiszeripar élklubjává avanzsált klubot ÉDOSZ-ra, majd 1951-ben Kinizsire keresztelték.

Az átszervezések lényegében a sportegyesületek államosításáról, bázisszervekhez (minisztériumokhoz, vállalatokhoz) csatolásáról szóltak. A piros-fekete Kispestből piros-fehér Honvéd lett, de kevesen úszták meg egyetlen névváltással. Az Újpesti TE megtarthatta színét, ám a belügy alá sorolt klubként Budapesti Dózsa, 1956-tól Újpesti Dózsa néven működtek a lila-fehérek. Az újpestiek a többi, belügyi sportkörrel együtt a címerükbe megkapták a béketábor rendőregyesületeinek internacionális D betűjét, de a Bp. Dinamó nevet sikerült megúszniuk. A kék-fehér MTK piros-fehér Textilesre váltott, majd az ÁVH alá sorolták Bp. Bástya néven, 1953-ban (ismét textilipari) Vörös Lobogónak, 1956-tól megint MTK-nak hívták az újra kék-fehérbe öltözött egyesületet. Ám a Hungária körútiak csupán két évtizedig örülhettek visszakapott nevüknek. A Vörös Meteor és az Egyetértés 1972-ben fuzionált (VM Egyetértés), majd az új klub két évvel később beolvadt az MTK-ba, és létrejött az MTK-VM.

A kevésbé szem előtt lévő egyesületek jó részének is több névváltozáson kellett átesnie. A BSZKRT-t hívták Bp. Előrének, majd BKV Előrének. A TF sportklubja volt TFSC, TFSE TF DISZ, TF MEFESZ, TF Haladás, végül újra TFSE. A BVSC vasutasklubbal Lokomotív és Törekvés néven is találkozhatunk, a Vasas Izzó pedig Tungsram néven is ismert. A főváros "hivatalos" sportegyesülete, a BSE egészen különleges utat járt be. 1951 és 1956 között hívták Petőfi SK-nak, Petőfi Tervhivatal SK-nak, Bástya Tervhivatal SK-nak, majd 1956-tól Városi Tanács SK-nak, s csak 1970-től lett ismét BSE. Ha az URAK vagy a FIAK névválasztását humorosnak éreztük, akkor a sztálinizmus évei alatt született jó néhány klubról csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Vajon hány ifjú álmodott arról, hogy egyszer az ipari szakmunkástanulók sportklubja, a Munkaerőtartalékok SE mezét magára húzhatja? Vajon megtiszteltetés volt-e a Bajai Fatömegcikk SE-ben sportolni? És büszkén dagadt-e a keble annak, aki a MÁV Vasanyagjavító SE igazolt versenyzője lehetett? "budán pedig bebizonyították, hogy nem csak a politikai indíttatású névváltoztatásban jók. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy a III. ker. TVE a szocializmus évei alatt a III. ker. TTVE nevet viselte. Úgy hiszem - noha a mezőny erős -, a III. ker. Textilfestő Torna és Vívó Egylet máig a magyar sport történetének legidétlenebb nevű klubja.

Neked ajánljuk