Anorex felügyelő
(B. pierre!)
Délutánonként a Rai Uno Rexet ad. Előtte, még hogyhívjákabb, Derricket. Hallottam valakitől, egy afrikai (ázsiai?) országban, ahol napi három órát ad a tévé, és az ország 1/3-ában fogható csak, Derrick az egyetlen igazi sztár. Cunami, Kofi Annan, Fossett stb., Bakelitlemezek stb., de még Laura Biaggi is lekörözve (vagy se eszik, se isszák). A Rexnél engem egyebek mellett az zavar... á, az nem röhögtet, hogy nem értem a sztorit, és ez zavar. Nem értem a lelki finomságokat, csak "andiamo", "lej, bani, pezeta", ezek a névmások jönnek, kéne olaszul tancsi. Diribe tancsi nekem már nem megy, na ne! Naná, né! Még csodálkozom? Ezek a ragok rögződtek a suliból. Szeszélyesen jár az agyam. Ma is úgy tanulnak, adatokat, minden? Vagy fordítva? Azt a kompi, pjuti, péci csinálja? Adatbank. Kutyánk egy szagbank. Sajnos, néha hátulról is. Pl. ha bőgetős verset olvasok, kínos. Mit olvasok így, naná.
Rexben az a jó, hogy bevallottan nem anorex. A parizeres zsömlét (németül sejsze mellett ez a veszett sejsze másik nyele: a vurst, vurszt, vursztlis zsemle práteres zsemle lenne). A pari zsemle! Pari angol lófogadásban evens, ívenszfavorit, az nem egy nagy fogadási mecíhe, ahogy még apámék mondták, ezek a szavak mind avulnak, újulnak, ma vaker egy jó elegy, eklektikus; rövi a divi, evidencia, evi, a "magától értetődő" helyett. Ekli. (Ekel = émely.)
A Rexben még az érzelmek kifejezése is jó. A Gonosz elindít egy nagy kábelgurigát, elsöpörné a Gideon Pop főszereplőt, bocs' Op, mert Operabál-házigazda is volt, meg a Rex felügyelőt, de ők lelapulnak, guri elguri felettük, neki telcsifülcsinek. Mutatva film telcsifülcsi, Brandtner (Prandtner, fura, nekem az úttyán natúr, a német B helyett a P nem; hozzáteszem, az édes svájci beszéd, ah, pl. sokszor - de maga a bajor, a salzkammerguti sem mond Müntyent, ahogy még apánk generációja alapján mi műveltek csak ezt tartjuk, hanem magyarbunkósan ők is natúr Münhhent mondanak, itt tegyünk igazságot!), a felügyelő rémült arccal néz hátra - tudtam! nézni fog! dikája kifejezi, az arcdikció, hogy rémes, "értéket" rongál a Gonosz még a telcsifülcsi összezúzásával is, na, elkapni. A Lánchíd utcában két telcsifülcsit rongáltak meg, erre leszerelték őket, azóta sincsenek. Arról más lapban írok, hogy igenis megstócolták az építkezők - nem akarták, naná, né! még hogy akarták vón - a daruval a tűzfalunkat.
Nem hittem, hogy a II. vilcsi után a balkáni (becézhetetlen még, ahogy pár 60-70 éve esett dolog is az!) puccokat követően, még az elemi félelem (szóismétlés: még? örökké ismétlődik) igazgat. Hogy rám dől a ház, összedől az életem. Etni, nem etni, ezt kapjuk.
Ezért jó d.u. Rexbe ringatni magunkat (Derrick már sok!!). Csak kár, hogy nem értem a szöveget.
Eleve nem jártam magyar mozikba 37. éve már. Csak Londonban merészkedtem el, és a Befor Sunrise az az a film, melyet tévén azóta hétszer megnéztem, és megnézném, akár a Kutyaszorítóbant is - azt Londonban, becézhetetlen, ötször láttam -, még; rekordom az Előzés, jesszus, bacchus, azt hétszer! Anno. Annyira az irodalomban éltem (iri? de az irritáció is iri! na? ne!), és szerintem a filmben is elég fontos a vaker. A festészet, a tánc, az opera, a zene eleve - nem azokkal az eszközökkel él, amelyekkel "a hétköznapokban" (szép, mi?) élünk. Mit tudom én, attraktívakat lehet mondani. Kocsmai haverom máig idézi mondásomat: "Nagy eszem van, csak hülye vagyok hozzá." Ezt oboáznám v. táncolnám el. Vagy ez sem egy "pórusok brutális csipkefátyla" (csodás Pilinszky-mondás): "Hogy vagyunk, hogy vagyunk? kérdi gépem gondozója. "Hát... ha nem gondolok a gondolataimra, jól." B. pierre, basszus.
Sajnos, mindig profin csak az irodalomra gondolok, és nem vagyok jól. Naná, tudnám imádni a könyvkiadást. Amado mio. Ez olyan, mint a Laura Biaggi. Abszolút gyönyör, csak elnézni is, de önző vagyok, én nem tudok "neki" (lai? lolli? elle?) semmit okozni. Kizsákmányolom. A könyvkiadás is tudott volna nekem abszolút gyönyört. Hála istennek, hogy nem így lett! ETT'L KELLETT VOLNA NEKEM ABSZOLÚT GYÖNYÖR?! Na ne. Néha egy jó kis félrepierre a semmiből, ez a "könyv" nekem, ha megjelenek így. Különben előlegbe elég a végsemmihez a folyóirat, a lap. Mondás: "Félek, nagyon kevés időm van, hogy ne történjen velem már semmi." Minden percem elbaszkolt perc, amikor történik valami. Kutyám is katalán.
Engem ne befolyásoljon semmi. Így most, remélem, az abszolút belső itali ellenállás: az ital ellenlábasa, eredménnyel. Az anorexiát csak hirdettem, voltam aszkéta is (szar 57, 54 kiló a rekordom, de az 54 véletlenül jött, akkoriban ittam is, csak nagyon rendetlenül éltem; máskor rendetlenül éltem, és 91 kiló lettem). Ma éreztem először azt "a városban", hogy enni sem akarok. Meglátjuk!!
Máskülönben iszonyú törékeny vagyok. Irod. jóbarát, ha nem reagál... pénzügyekben, ha erőltetnek... utcán dumálni akarnak szereplésre rávenni... tényleg eltörik a kapcsolat, beáll a kapcsolatanorexia, egyre több dologban. Bár már mindben látnám. Balsors, hogy AZT MÁR NEM FOGOM LÁTNI, b. pierre!
