Tavasz van, minden zöld, még a kék is, csak az akácok keresik riadtan csupasz kézzel lombkoronájukat. A diófa robbanásra készen áll a kertben. Mióta télen és nyáron is van paradicsom, uborka, retek és zöldhagyma, az az érzésünk támadhat, hogy a konyhakert örökzöld természetű. Pedig dehogy. Örökzöldet fenyőben, tujában és slágerben képzeljünk el. Például azt, hogy "Isten véled, édes Piroskám, remélem, a zsűri kirostál".
Csakhogy tévézés közben nem lehet főzni, mert vagy főz az ember, vagy tévét néz, és ez olyan alapszabály, mint hogy kutyából nem lesz szalonna, legalábbis tokaszalonna.
Hogy ez mennyire így van, próbáljuk ki egy egyszerű ételen, amelynek elkészítése nem kíván se önbecsülést, se erkölcsi emelkedettséget, tehát bárki konyhája alkalmas rá.
Ezt az ételt nevezik úgy, hogy körözött túró, mindközönségesen. Már első hallásra élvezzük a névképző szavak ízét, s nyelvünkkel rendőrségi ügyek mélyén kalandozunk egyfelől, másfelől megpróbáljuk felidézni, mikor és kinek mondtuk utoljára, hogy "Túró a füledbe!".
Nézzük meg tehát, hogy ezt a körözött túrót - amit sokan kőrözöttnek mondanak és írnak, mert azt hiszik, hogy a kőr szóból származik, ami végtelen kerületű kört jelent, legalábbis a kőrnek nagyobb a kerülete, mint a körnek -, tehát vizsgáljuk, hogyan állítjuk elő tévézés közben, illetve mediális hatások nélkül e hidegkonyhai készítményt.
Menjen a tévében például - a könnyebbség kedvéért - a Tom és Jerry. A macska egy hatalmas, izzó üllőt emel a magasba az egérlyuk fölé szerelt sokáttételes csigarendszerrel, és várja, hogy az egér kidugja a mancsát, esik-e. Ha jó a dramaturgia, eltelik néhány másodperc, várakozásteli feszültség költözik idegszálainkba, kezünkben pedig ott a nyitott hűtő ajtaja. A nyitott papucsban egy pillanatra megérezzük a lábfejünkre futó hideg levegőt, de ezen nem csodálkozunk, mert a múltkor például azt éreztük úszás közben, hogy a vádlink egy darabja vizes lett. Az üllő természetesen a macska fején koppan, olyan csillagokat lát, mint aki Föld körüli pályáról lépett be az euba. Dramaturgiai felfutás vége, meredten nézünk a világos hűtő belsejébe. Mit is akartunk? Annyi minden van a hűtőben, hogy lényegében a sokaság eltakarja az egyediséget. Hogy ne érezzük magunkat hülyén, kivesszük a kecsapot, bár biztosak vagyunk benne, hogy nem ezt akartuk. Beállunk a konyhának abba a sarkába, ahonnan az előbb indultunk, s a hely szellemét kísértve igyekszünk ugyanazon a helyen ugyanarra gondolni. Azt hinnénk, hogy ez olyan egyszerű. A gravitációs mező és az agyunkat behálózó elektromos vezetékek keltette elektromágneses tér kölcsönhatásának legritkább esetben lesz ugyanaz a következménye. Hajolgassunk kicsit jobbra, előre, s ha szerencsénk van, megtaláljuk a tér azon részét, ahol az előbbi gondolatot elhagytuk. ", igen, a túró, üvöltünk sokszor hasonló esetben, s már sétálunk is újra a hűtő felé, kezünkben a fölös kecsappal. De akkor újra a tévére téved a tekintetünk: a macska vastag zsineggel kötözte a nyílvessző végére az egeret, este van, az íj idegére helyezi a vessző végét, s megcélozza a holdat. Feszíti, feszíti a húrt, az ideget, és még mindig feszíti, s mi el nem tudjuk képzelni, hogy ekkora slamasztikából hogyan lehet kimászni. Minden porcikánk az egérért reszket, mikor hirtelen elmegy az áram. Zárlatos a csirkekeltetőnk vagy az infraszaunánk. (Dal a konyhából: Infraszauna, zöld az ablaka, gyere ki te tubarózsa, ultraviola.)
Ha ez így megy tovább, a túró megromlik, kopogtat, majd azt kéri, engedjük a szabadba.
Használjuk ki, hogyáramszünet van, s a kés élével hajtsuk föl a friss szendvicstúró nedves csomagolását. 'szintén szólva sokáig bíztam a piaci maszek túróban, de valahogy túl sok vizet hagynak benne, és vizet vásárolni ilyen áron nem kifizetődő, még ha a csatornadíjat le is vonjuk belőle. Legyen eszünk, és helyezzük a téglatúrót egy olyan alakú tálba, amelyben kényelmesen széjjelnyomkodhatjuk villánkkal. Vágjuk apró, lapos paralelepipedonokra a zsenge, új hagymát vagy a megbízható régit, s ismét keverintsünk a villával. Kavarjunk, mint álommanó a gatyaszárban. Az így kapott anyagot egyébként először érdemes lett volna tejföllel összetörni, mert akkor nem hajlik el a villánk az erőlködéstől, de most már mindegy, öntsük rá a tejfölt, szórjuk meg bizalmas helyről vásárolt őrölt paprikával, s ha jeleskedni akarunk a szélhajtásban, és kedvünkre való az őrölt kömény íze, szórjunk rá érzéssel. Keverjük össze ismét, s ha nagyon éhesek vagyunk, azonnal megehetjük, de ha szeretnénk, hogy más is élvezze szakácsművészetünket, a körözött túrót töltsük bele középnagy tévépaprikába, mely által körözöttünk szeletelhetővé válik, s a paprikagyűrű abroncsában gusztusos, tálalható formát nyer. S ha már megtöltöttük az összes tévépaprikát, az infraszauna (csirkekeltető) kihúzása után fölcsaphatjuk a levert bizto-sítékot, s ha szerencsénk van, a részletes teletexten még elolvashatjuk, kilőtte-e a macska a Holdra az egeret, vagy nem.
A körözötthöz jól illik a fehérbor, ajánlott mértékegysége a liter. De nem ám szódával spriccelve, bőven elég, ha szánk odvából árad a hagymaszag.
