Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Viszonylatok (1-es villamos)

Egotrip

Dezső ablakai alatt csörgedeznek, a kombínó csöndesen, a vilinger (így nevezi a, mondjuk így, régi típusút) hangosan; a járvány idején az ablakból bennük látott embe­re­ket, van élet.

Novemberi nap, nem látszik, a levegő nagyon rossz, szabadtéri tevékenységek kerülendők, zárja be az ablakokat és ajtókat, légtisztító, maszk használata ajánlott. Egy életem, bezárja az ajtót, indul. Egressy út / Hungária körút, parkoló mellett üvegtigrisek, lakókocsikból adják a kaját, Zabálj csak!, gyros, inna valami nemkólát. Faasztal, padok, akár az erdőben; műanyag sátor, nyáron jó (meleg) lehet, majd visszajön. Zugló vasútállomás, volt a lépcsőnél egy bádogbüfé, nincs. A villamosmegállóval szemben Nagy Medve Borozója hívogat: Borkóstoló est, Legénybúcsú, Dartsverseny. Zártkörű, bezárt. Mellette a Retro kocsma is, lépcsején térdig érő avar. A sarkon túl a Jurta korcsma (Nemzeti Radikális korcsma) sincs, ez már a vég. Elillant a Nemzeti légkör, hallgat a Zenegép (Nemzeti Zenékkel), hol vagy Nagy-Magyarország(-térkép)? Ajtósi Dürer sor, hajdan itt szállt le a Vagonhoz, elvontatták. Erzsébet királyné útja, aluljáró, a kerítésnél két csöves hölgy berendezkedett, garnitúra, dohányzóasztal, kártyáznak. Bethesda, fiát hozta ide, aztán túlkorosként ujját műtötték ambuláns, beleszaladt egy bekkbordába. A Kacsóh Pongrác útnál kell leszállni a BVSC-pályához és a Városligethez, most tovább; a Vidámparkból a hullámvasút maradt, műemléknek; a mileszveled? Biodóm (javaslom a gnúröptetést); felüljáró, elnéz Rákosrendező, a Manó büfé felé, Vágány utca / Róbert Károly körút, tovább, Lehel utca / Róbert Károly körút, átszállóhely a Lehel-piachoz. A DOMUS sokáig üres épületében most élet, VÉRPLAZMAFELVÉTEL, például. A Honvédkórházon gyászlobogó, mikor nincs. Göncz Árpád Városközpont, a két aluljáróban pékségek, virág (ez jó), könyvek (ez is), büfé sehol (ez nem), kürtőskalács, ruhák, Nemzeti Dohánybolt (az ne lenne?). Mindjárt Budán, Pesten egy kortyot se.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.