Az évezreddel korábbi mintától eltérően a zsákmányszerző utak most nem Nyugat-Európába, hanem a Nyugat-Balkánra vezetnek. Ám azokhoz hasonlóan ezek a „hadjáratok” is a külországi belviszályok kiaknázásával és a magyar hatalmi törekvéseket gátló erők lerombolásával próbálják megszilárdítani az uralkodó osztály pozícióját.
Az október 21-i kormányhatározatban felvázolt „akcióterv” egyebek mellett azzal kívánja feltornászni a gazdasági növekedést, hogy kedvezményes hitellel és tőkével támogatja a magyar vállalatok külföldi befektetéseit, újmagyar nyelven: kifektetéseit. Az állami Eximbank „kifektetési hitelprogramját” és a Nemzeti Tőkeholding „kifektetési tőkeprogramját” is magába foglaló Demján Sándor Program egyenesen a vállalkozások méretének megduplázódását ígéri. Az Orbán-kormány oly természetességgel támogatja közpénzből a honi cégek külföldi befektetéseit, mintha országunk dúskálna a fölös tőkében, és csak a megfelelő hasznosításuk lenne a gond. Pedig aligha szorulnak állami apanázsra az olyan vállalkozások, amelyek az itthoninál jobb megtérülés miatt fektetik be profitjuk egy részét külföldön, miként például az önerőből regionális multivá fölnőtt OTP teszi.
A felzárkózás stádiumában lévő, tőkében szegény országok kormányai a tőkebevonást szokták támogatni, abban a reményben, hogy a fejlettebb országokból érkező befektető a tőke mellé még korszerű technológiát is hoz, amivel növeli az ország versenyképességét és bővíti a devizát hozó exportot, netán munkahelyet teremt a honpolgárok számára. Az ilyen országok kormányai versengenek azért, hogy a fenti előnyökkel kecsegtető befektetők őket válasszák, miként ezt például az autógyárak betelepítéséért folyó versenyben is láthattuk.
Abban, hogy a magyar kormány a honi cégek kifektetéseit támogatja, éppúgy a „regionális középhatalommá” válás orbáni álma tükröződik, mint abban, hogy bőséges állami apanázzsal látja el a hazai elektromos járműiparba, benne a környezetet súlyosan károsító akkumulátorgyártásba beruházó ázsiai (főként kínai) cégeket. A kifektetések ösztökélésének hivatkozási alapja, a gazdasági növekedés gyors (már 2025-re tervezett) előmozdítása csak porhintés, hiszen a magyar cégek külföldi befektetései jó ideig nem a magyar, hanem a fogadó ország GDP-jét bővítik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
