Egotrip

Várhegyi Éva: Ekotrip

Kalandozások kora

Egotrip

Újra beköszöntött a kalandozások kora. Az Új Gazdaságpolitikai Akciótervben meghirdetett „kifektetési” programjával a kormány külhoni portyázásra buzdítja a magyar cégeket, és a gazdasági térfoglaláshoz még pénzt, paripát, fegyvert is kínál.

Az évezreddel korábbi mintától eltérően a zsákmányszerző utak most nem Nyugat-Európába, hanem a Nyugat-Balkánra vezetnek. Ám azokhoz hasonlóan ezek a „hadjáratok” is a külországi belviszályok kiaknázásával és a magyar hatalmi törekvéseket gátló erők lerombolásával próbálják megszilárdítani az uralkodó osztály pozícióját.

Az október 21-i kormányhatározatban felvázolt „akcióterv” egyebek mellett azzal kívánja feltornászni a gazdasági növekedést, hogy kedvezményes hitellel és tőkével támogatja a magyar vállalatok külföldi befektetéseit, újmagyar nyelven: kifektetéseit. Az állami Eximbank „kifektetési hitelprogramját” és a Nemzeti Tőkeholding „kifektetési tőkeprogramját” is magába foglaló Demján Sándor Program egyenesen a vállalkozások méretének megduplázódását ígéri. Az Orbán-kormány oly természetességgel támogatja közpénzből a honi cégek külföldi befektetéseit, mintha országunk dúskálna a fölös tőkében, és csak a megfelelő hasznosításuk lenne a gond. Pedig aligha szorulnak állami apanázsra az olyan vállalkozások, amelyek az itthoninál jobb megtérülés miatt fektetik be profitjuk egy részét külföldön, miként például az önerőből regionális multivá fölnőtt OTP teszi.

A felzárkózás stádiumában lévő, tőkében szegény országok kormányai a tőkebevonást szokták támogatni, abban a reményben, hogy a fejlettebb országokból érkező befektető a tőke mellé még korszerű technológiát is hoz, amivel növeli az ország versenyképességét és bővíti a devizát hozó exportot, netán munkahelyet teremt a honpolgárok számára. Az ilyen országok kormányai versengenek azért, hogy a fenti előnyökkel kecsegtető befektetők őket válasszák, miként ezt például az autógyárak betelepítéséért folyó versenyben is láthattuk.

Abban, hogy a magyar kormány a honi cégek kifektetéseit támogatja, éppúgy a „regionális középhatalommá” válás orbáni álma tükröződik, mint abban, hogy bőséges állami apanázzsal látja el a hazai elektromos járműiparba, benne a környezetet súlyosan károsító akkumulátorgyártásba beruházó ázsiai (főként kínai) cégeket. A kifektetések ösztökélésének hivatkozási alapja, a gazdasági növekedés gyors (már 2025-re tervezett) előmozdítása csak porhintés, hiszen a magyar cégek külföldi befektetései jó ideig nem a magyar, hanem a fogadó ország GDP-jét bővítik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.