Egotrip

Várhegyi Éva: Ekotrip

Kalandozások kora

Egotrip

Újra beköszöntött a kalandozások kora. Az Új Gazdaságpolitikai Akciótervben meghirdetett „kifektetési” programjával a kormány külhoni portyázásra buzdítja a magyar cégeket, és a gazdasági térfoglaláshoz még pénzt, paripát, fegyvert is kínál.

Az évezreddel korábbi mintától eltérően a zsákmányszerző utak most nem Nyugat-Európába, hanem a Nyugat-Balkánra vezetnek. Ám azokhoz hasonlóan ezek a „hadjáratok” is a külországi belviszályok kiaknázásával és a magyar hatalmi törekvéseket gátló erők lerombolásával próbálják megszilárdítani az uralkodó osztály pozícióját.

Az október 21-i kormányhatározatban felvázolt „akcióterv” egyebek mellett azzal kívánja feltornászni a gazdasági növekedést, hogy kedvezményes hitellel és tőkével támogatja a magyar vállalatok külföldi befektetéseit, újmagyar nyelven: kifektetéseit. Az állami Eximbank „kifektetési hitelprogramját” és a Nemzeti Tőkeholding „kifektetési tőkeprogramját” is magába foglaló Demján Sándor Program egyenesen a vállalkozások méretének megduplázódását ígéri. Az Orbán-kormány oly természetességgel támogatja közpénzből a honi cégek külföldi befektetéseit, mintha országunk dúskálna a fölös tőkében, és csak a megfelelő hasznosításuk lenne a gond. Pedig aligha szorulnak állami apanázsra az olyan vállalkozások, amelyek az itthoninál jobb megtérülés miatt fektetik be profitjuk egy részét külföldön, miként például az önerőből regionális multivá fölnőtt OTP teszi.

A felzárkózás stádiumában lévő, tőkében szegény országok kormányai a tőkebevonást szokták támogatni, abban a reményben, hogy a fejlettebb országokból érkező befektető a tőke mellé még korszerű technológiát is hoz, amivel növeli az ország versenyképességét és bővíti a devizát hozó exportot, netán munkahelyet teremt a honpolgárok számára. Az ilyen országok kormányai versengenek azért, hogy a fenti előnyökkel kecsegtető befektetők őket válasszák, miként ezt például az autógyárak betelepítéséért folyó versenyben is láthattuk.

Abban, hogy a magyar kormány a honi cégek kifektetéseit támogatja, éppúgy a „regionális középhatalommá” válás orbáni álma tükröződik, mint abban, hogy bőséges állami apanázzsal látja el a hazai elektromos járműiparba, benne a környezetet súlyosan károsító akkumulátorgyártásba beruházó ázsiai (főként kínai) cégeket. A kifektetések ösztökélésének hivatkozási alapja, a gazdasági növekedés gyors (már 2025-re tervezett) előmozdítása csak porhintés, hiszen a magyar cégek külföldi befektetései jó ideig nem a magyar, hanem a fogadó ország GDP-jét bővítik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.