Sajó László: Öt és feles

publikálva
1999/5. (02. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Aki hátul ül, kivételezett. Hátul ülni nem lehet csak úgy, a hátsó ülést ki kell érdemelni.

Aki hátul ül

Ülni, állni, ölni, halni (József Attila)

in memoriam

Hajnalban, mikor beáll a busz, megrohamozzák a jó helyeket - a leendő hátul ülő csak mosolyog. És fölszáll utolsóként, lassan hátramegy, bocsánat, itt én ülök. Ez az én helyem. Csak. Amióta az eszemet tudom. Aki hátul ül, bölcs. Végigtekint az izgatott sokaságon, Hátul Ülő Bika.

Sokan szeretnének hátul ülni, nem adatik meg mindenkinek. Kegyelem kérdése, kegyetlen. A hátul ülő nincs tekintettel, egoista és mégis. A közösség lelke, rajta. Sétálómagnóval ne üljön senki hátra, itt beszélgetni kell. Meg énekelni is, bulizni. Irigyen tekingetnek hátra az elöl ülők, néhányan elindulnak a busz végébe, nem érnek oda soha. Megállnak félúton, szendviccsel a kézben, pedig kólát is hoztam, kétliterest. Házipálinkát. Sütit, anyám sütötte, vegyetek. A hátul ülő elfogadja, vagy nem, méltósággal, ám férkőzni hátra nem ilyen egyszerű. Hátul már kialakultak a párok, a hármasok, a csapat. A hátsó ülésen sok jó ember elfér, le lehet feküdni, éjszaka, amikor dobálja magát a busz, ki lehet nyújtani lábat, hever egymáson a hátsó ülés, hajak keverednek, szuszogás. Reggel hátulról indul el valaki, a sofőrhöz, álljunk meg, mi van, most pisiltünk, áll a hátul ülő, kapaszkodik a kanyarban, fogat akarok mosni, a sofőr csak néz, és meglepetésében megáll. És sorban szállnak le a hátul ülők, aztán az egész busz, sorok a vécé előtt, fogmosás. Aki hátul ül, a fűbe köp, harmatnyál és vércsíkos fogkrém. Mehetünk.

A hátul ülő berendezkedik, külön világ, hátra nem jut el az idegenvezető mikrofonja, kora barokk, oldalhajó, már a középkorban is, nem hallatszik a sofőr rádiója, veg-zál-rá-di-ó, a hátul ülő nem tudja, hány óra van, nem is érdekli, benéz a fenyvesbe, az udvarokba, kiáll az ablakba, hátul, kamionsofőröknek integet, versenyez. A hátul ülő nem izgul, mikor ér oda a busz, odaér-e, ő hátul ül, majd megérkezéskor kicsomagol, és várja a visszautat, amikor ismét hátul ül, le se szállt. Legszívesebben itt aludna, a hátsó ülésen, visszaszökne a buszba, sehol senki, szendvicsszalvéták az ülésekbe dugva, szívószálak, összepréselt üdítősdobozok. A hátsó ablakon monogramok, A. K., J. Cs., T. I., mit keresel itt, a sofőr mogorva, itthagytam a könyvemet, pihenjél, holnap korán indulunk.

Aki hátul ül, meghal.

publikálva
1999/5. (02. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk