Kálmán C. György: Magánvalóság (Ripsz

ropsz)

publikálva
1999/5. (02. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Én nem vagyok a polgárok ellensége, kisebb gondom is nagyobb annál, meg szerintem nem is szép dolog az, helytelenítem. Arra sem törekszem, hogy a dinamikus, fiatalos, tettrekész kormány képét lerontsam, ezennel kijelentem, hogy a kormány igenis dinamikus, fiatalos és tettrekész.

Amit az is bizonyít, hogy az ügyeket fiatalosan, dinamikusan és tettrekészen intézi, a kisujjában van a hatékony és gyors lebonyolítás elmélete és gyakorlata. Bármi legyen is a feladat, a kormány pillanatok alatt biztonsággal kijelöli a részfeladatokat, határidőket, az ütemezést, a felelősöket, az eszköztárat, utána jöhet a beszámoló, értékelés, megy ez, mint a karikacsapás; a táskában ott lapulnak a szlájdok és a hendautok, az érdeklődőknek anyagminta, kis szóróajándék (golyóstoll, csoki, ingyenjegy), aki a következő alkalomra is eljön, bahamai utazást nyerhet.

Itt volt például a nevezetes lehallgatási-megfigyelés-anyjanevés probléma, hát az is nyilván rögvest meg lett oldva, kivizsgálás, eredmények, felelősségrevonás, minden meglett. Legalábbis úgy kellett lennie, mert a kormány minden képzeletet felülmúlóan fürge, annyira villámgyorsan lépett az ügyben, hogy észre sem lehetett venni. Nem is piszkálja emiatt már senki, az ellenzék azt hiszi, hogy valamit elmulasztott, olyan félelmetes sebességgel történt a dolog. Vagy a Néprajzi Múzeum: még semmi nem volt kitalálva, a feladat és a hozzárendelt határidő már megvolt. Nem cicózunk, nekiállunk.

Most pedig a tudomány és a felsőoktatás szénája lesz fiatalosan, dinamikusan, tettrekészen rendbe téve, ott mese nem lesz. Mert sokkal, sokkal több pénzt szán polgáraink kormánya a tudományra és felsőoktatásra. Az az olvasó, aki most rémülten összerezzen, és a sportra szánt sokkal, sokkal több pénzre gondol (amiből eddig csak az látszik, hogy mindenkinek kevesebb jut, kivéve a Fradit), vagy a millecentenáriumra fordítható sokkal, sokkal több pénz jut az eszébe (amely, ha jól megszámoljuk, részben már rég el van költve, részben meg hülyeségekre lesz költve); nos, az ilyen olvasóval nekem nincs dolgom, az minden bizonnyal a polgárok ellensége. Most isten bizony, becsszóra, sokkal, sokkal több pénz jut a tudományra és a felsőoktatásra, ide a rozsdás bökőt.

Ezt az is bizonyítja, hogy a kormány felelős szakminisztere üdén, kamaszos hévvel nekilátott az ilyenkor elengedhetetlen teendőkhöz. Nincs kecmec, ilyen esetekben rögvest létre kell hozni a tudományos technológiapolitikai kollégiumot, és gyorsan neki kell látni előkészíteni a tudományos előkészítő bizottság felállításának a tervét. (Ez nem vicc, így volt az újságban.) Így egyszerűen, átláthatóan, lendületesen. A kollégiumot természetesen ki más, a hamvasan ifjú miniszterelnök vezeti, akiről tudható, hogy a tudománypolitika nagy tudora. Már zsenge gyermekkorában, az ágyban, a paplan alatt, zseblámpával tudománypolitikai stratégiai akcióprogramok cselekvéstervezet-vázlatait körmölte, azóta is ott szunnyad benne a nagy tudományszervező. A tudományos előkészítő bizottság, ha majd jól előkészítik a terveit, tíz tagból fog állni, ez nem is lehet kérdéses, mit gondoltál. Ez fog javaslatot tenni a kormány tudománypolitikai irányelveire; lesznek egészen új, szemtelenül ifjú arcok, például ilyen akadémikusok, kormányfőtanácsadók, efféle friss húsok, lesznek meghökkentően friss gondolatok, ki lesznek fiatalosan dolgozva az irányelvek stratégiai előkészítésének vázlatai, naprakészen, határidőre, felelősökkel és ütemezéssel. Fel fog állni az ilyen felelősségteljes munkához nélkülözhetetlen apparátus, szakértők és tanácsadók lesznek bevonva, csupa nagynevű és erőteljes.

A kormány pedig, mint aki jól végezte dolgát, dinamikusan igazít egyet divatos parókáján, fiatalosan megcsattogtatja protézisét, tettrekészen nyitva felejtett sliccébe benyúlva helyrerántja katéterét, és fehér botjával vígan kopogtatva elviharzik. Valami megint jól el van igazítva.

publikálva
1999/5. (02. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk