Kálmán C. György: Magánvalóság (Ripsz

ropsz)

  • 1999. február 4.

Egotrip

Én nem vagyok a polgárok ellensége, kisebb gondom is nagyobb annál, meg szerintem nem is szép dolog az, helytelenítem. Arra sem törekszem, hogy a dinamikus, fiatalos, tettrekész kormány képét lerontsam, ezennel kijelentem, hogy a kormány igenis dinamikus, fiatalos és tettrekész.

Amit az is bizonyít, hogy az ügyeket fiatalosan, dinamikusan és tettrekészen intézi, a kisujjában van a hatékony és gyors lebonyolítás elmélete és gyakorlata. Bármi legyen is a feladat, a kormány pillanatok alatt biztonsággal kijelöli a részfeladatokat, határidőket, az ütemezést, a felelősöket, az eszköztárat, utána jöhet a beszámoló, értékelés, megy ez, mint a karikacsapás; a táskában ott lapulnak a szlájdok és a hendautok, az érdeklődőknek anyagminta, kis szóróajándék (golyóstoll, csoki, ingyenjegy), aki a következő alkalomra is eljön, bahamai utazást nyerhet.

Itt volt például a nevezetes lehallgatási-megfigyelés-anyjanevés probléma, hát az is nyilván rögvest meg lett oldva, kivizsgálás, eredmények, felelősségrevonás, minden meglett. Legalábbis úgy kellett lennie, mert a kormány minden képzeletet felülmúlóan fürge, annyira villámgyorsan lépett az ügyben, hogy észre sem lehetett venni. Nem is piszkálja emiatt már senki, az ellenzék azt hiszi, hogy valamit elmulasztott, olyan félelmetes sebességgel történt a dolog. Vagy a Néprajzi Múzeum: még semmi nem volt kitalálva, a feladat és a hozzárendelt határidő már megvolt. Nem cicózunk, nekiállunk.

Most pedig a tudomány és a felsőoktatás szénája lesz fiatalosan, dinamikusan, tettrekészen rendbe téve, ott mese nem lesz. Mert sokkal, sokkal több pénzt szán polgáraink kormánya a tudományra és felsőoktatásra. Az az olvasó, aki most rémülten összerezzen, és a sportra szánt sokkal, sokkal több pénzre gondol (amiből eddig csak az látszik, hogy mindenkinek kevesebb jut, kivéve a Fradit), vagy a millecentenáriumra fordítható sokkal, sokkal több pénz jut az eszébe (amely, ha jól megszámoljuk, részben már rég el van költve, részben meg hülyeségekre lesz költve); nos, az ilyen olvasóval nekem nincs dolgom, az minden bizonnyal a polgárok ellensége. Most isten bizony, becsszóra, sokkal, sokkal több pénz jut a tudományra és a felsőoktatásra, ide a rozsdás bökőt.

Ezt az is bizonyítja, hogy a kormány felelős szakminisztere üdén, kamaszos hévvel nekilátott az ilyenkor elengedhetetlen teendőkhöz. Nincs kecmec, ilyen esetekben rögvest létre kell hozni a tudományos technológiapolitikai kollégiumot, és gyorsan neki kell látni előkészíteni a tudományos előkészítő bizottság felállításának a tervét. (Ez nem vicc, így volt az újságban.) Így egyszerűen, átláthatóan, lendületesen. A kollégiumot természetesen ki más, a hamvasan ifjú miniszterelnök vezeti, akiről tudható, hogy a tudománypolitika nagy tudora. Már zsenge gyermekkorában, az ágyban, a paplan alatt, zseblámpával tudománypolitikai stratégiai akcióprogramok cselekvéstervezet-vázlatait körmölte, azóta is ott szunnyad benne a nagy tudományszervező. A tudományos előkészítő bizottság, ha majd jól előkészítik a terveit, tíz tagból fog állni, ez nem is lehet kérdéses, mit gondoltál. Ez fog javaslatot tenni a kormány tudománypolitikai irányelveire; lesznek egészen új, szemtelenül ifjú arcok, például ilyen akadémikusok, kormányfőtanácsadók, efféle friss húsok, lesznek meghökkentően friss gondolatok, ki lesznek fiatalosan dolgozva az irányelvek stratégiai előkészítésének vázlatai, naprakészen, határidőre, felelősökkel és ütemezéssel. Fel fog állni az ilyen felelősségteljes munkához nélkülözhetetlen apparátus, szakértők és tanácsadók lesznek bevonva, csupa nagynevű és erőteljes.

A kormány pedig, mint aki jól végezte dolgát, dinamikusan igazít egyet divatos parókáján, fiatalosan megcsattogtatja protézisét, tettrekészen nyitva felejtett sliccébe benyúlva helyrerántja katéterét, és fehér botjával vígan kopogtatva elviharzik. Valami megint jól el van igazítva.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.