Egotrip

Egy órát állt ott? Vagy egy percet? Hősöm a jelenet súlyától és szépségétől teljesen összezavarodott. Eddig azt hitte, uralja, sőt irányítja az eseményeket, ám az olajozott gépezetbe Attila észveszejtő, nem csituló, elszánt zokogása homokszemet helyezett. Azt se tudta, mit csináljon, evvel nem számolt, amikor beküldte, hogy a halottkém majd kiakad, ekképp pedig törést szenved a dolgok szép lassan hömpölygő epikus menete. Az meg aztán végképp nem volt a sztoriba bekalkulálva, hogy ő is a látvány hatása alá kerül teljesen, elérzékenyül itt nekünk, azt is elfelejtvén, hogyan is állt odakint a holland-német derbi, amikor a körülmények folytán sokadszor is félbeszakadt. Merthogy szép volt, köztünk szólva tényleg nagyon szép volt ez az egész - mintha egy nagy filmrendező rendezte volna meg: a lompos halott, s ráhanyatlott félkegyelmű unokája a sejtelmes, félelmetes félhomályban, a szétmállóban lévő romos-rozsdás konyhai díszletek között..., szép volt és megható, kétségtelen: a pamlagon vergődő árnyalak mellkasában harminc év távlatából is fölsajgott a szívnek mondott húscafat. Egy nagyot dobbant, toroktájon, hogy pontosabb legyek, de akkorát, hogy az ürge azon nyomban visszajött a mába, magához tért egy szempillantás alatt, ott hagyván az áporodott bűzben, a konyha küszöbén a döngölt földbe gyökerezve remegő lábú egykori önmagát.

A városi legendák, más néven városi mítoszok a modern népköltészet termékei. Talán csak a modernségük különbözteti meg őket a népi nagyotmondás hagyományos münchhauseni, háryjánosi és egyéb, még sokkal régebbi formáitól. Pontos definíció helyett lássunk néhány példát.

Mindenki a Szigeten vagy a Völgyben, aki nem. Aki bújt: K. Dezső egy hétre eltűnt a Bermuda-szigeteken (Talán eltűnök. Hír: te lenn.) A Bermuda-szigetek, -háromszög: Mátraszentimre, Mátraszentlászló, Mátraszentistván.

Végre megérkezett Lisa levele Chicagóból. Editke izgatottan tépte fel, abban a reményben, hogy megjött a meghívó. A borítóban csakugyan meghívó és szerződés lapult. Editke felsikoltott a boldogságtól. Aztán kiverte a hideg veríték, mert a szerződés nem az ő nevére, hanem az Elnök úréra szólt. Az egyik chicagói tévéstúdió próbafelvételre invitálja 10 000 dolláros tiszteletdíjért. 400 000 dolláros gázsi üti a markát, ha rábízzák a készülő tévésorozat epizódszerepét, amelyben egy bolgár maffiózót alakít. Editkét tolmácsként alkalmaznák, firkantotta Lisa a levél aljára.

Tavaszi hús

Az angol rövid u

A gondolkodás öröme

Listafrász

Szemhigiénia, ivari élet

A joghurt és a foghúzás

Száz az egyhez, ismételgette magában várakozás közben, száz az egyhez, hogy rég kilehelte a lelkét az öreg, meglehet évekkel ezelőtt, nem lennék meglepve, nem - s ebbéli meggyőződésében egyre jobban felhúzta magát a műhely bejárati ajtajával szemben, a gesztenyefa alatt idegileg.

Jól mondják azt a bölcsek, hogy az írás áll mindennek az elején, belőle fakad minden, és rá lehet mindent visszavezetni; az írás birodalmakat sújt a porba, és új birodalmak épülnek rajta, egyéni sorsokat és történelmi korszakokat határoz meg. Ha beszéd nélkül még csak ellennénk valahogy, írás nélkül biztosan nem: a szó elszáll, mulandó, ideiglenes és letagadható - az írás tanúságtétel, bizonyíték, bűnjel és szentség, kultúránk, jogrendszerünk, gazdaságunk alapja.

"Egészen durva csecsemők vannak" - mondta a barátom elérzékenyülve, ahogy körülnézett a pécsi sétatéren. Forró nyári délután volt, szokatlan mennyiségű apró gyerek volt látható. Sokan babakocsiban feküdtek vagy ültek, mások az apjuk vállára voltak szinte ráfolyva a nagy melegben, elpuhult végtagokkal, mint kis békák, álom és ébrenlét között. A szülők a hőség ellen mindenféle fejfedőt adtak a kicsikre, amolyan vászonkalapkákat, többnyire bevizezve, amitől a gyerekek vénasszonynak néztek ki, mint Viktória királynő a hálószobájában. Volt, akinek vizes zsebkendőt kötöttek a fejére, az meg olyan lett, mint a lelátón az öreg szurkolók. Egy háromévesforma gyerek beleesett a szökőkútba és sírva próbált mentegetőzni, de a családja csak nevetett irigykedve, gyorsan leszedték róla a ruháját, és egymás fejére facsarták belőle a vizet. A legfigyelemreméltóbb egy piros inges, kék nadrágos személy volt, épp hogy tudott járni, igen büszke volt kék cowboykalapjára, és miután néhány lépést tett, a nyüzsgő sétány kellős közepén hirtelen leült (vagy seggre esett, ezt nehéz még ilyen korban megállapítani), és a kezében tartott csőrös ivóedényből iszogatni kezdett. Megszomjazott. Az anyja ott termett mögötte, de nem rakta arrébb, hagyta ülni, hadd igyon, kell ilyenkor a folyadék, csak kicsit előrehajolt, és a két karját jelzésszerűen a fia fölé borította, mintegy harangot képezve föléje, hogy bele ne botoljanak a járókelők. Madonnai szépségű kép volt. Ekkor mondta a barátom elérzékenyülve: "Egészen durva csecsemők vannak."