Sajó László: Öt és feles

Nyaralás a Bermudákon

Egotrip

Mindenki a Szigeten vagy a Völgyben, aki nem. Aki bújt: K. Dezső egy hétre eltűnt a Bermuda-szigeteken (Talán eltűnök. Hír: te lenn.) A Bermuda-szigetek, -háromszög: Mátraszentimre, Mátraszentlászló, Mátraszentistván.

K. Dezső kipakolta a sporttáskából a négyszemélyes kávéfőzőt, a bakancsot, a könyvet (Unamuno: A tragikus életérzés), a papírt. Írni fog és inni, enni, kirándulni. A balkonajtót szél csapkodta, szemerkélt, távolabb fűrészgép illata szállt, a madarak énekébe (K. Dezső csak egyet ismert, énekéről, azt is csak versből, nyitnikék) a szállóban időző és lelkesen gyakorló erdei iskolás zenetagozat hangpróbája vegyült: zongora, tuba, hegedű, harsona. K. Dezső elindult az erdőben, élelemért. Csak reggelit kért, különben, tudta, nem mozdul ki egy hétig, az éhségtől űzve viszont fölfedezi Bermuda kocsmáit, közben kökényt szed, recece, őzeket simogat. Mátra alján, falu végén kurta kocsma. Szlovák csárda, Mátraszentimrén. Szerdán zárva. K. Dezső szomjas, éhes, sarkát feltörte a bakancs, kirándult már vagy két kilométert. Vissza Istvánba, Vidróczki csárda. Csak hét végén van konyha. De Lászlón nyitva a Vöröskő. K. Dezsőnek már elege van az összes magyar szentből és csárdából, sántít, saraktól súlyos bakancsban lép az étterembe, egyedüli vendég. És amikor a kóserszilva (350 Ft) után végre fácánnal (leves) és vaddisznóval (pörkölt) találkozik, hátradől, felejti véres zokniját. Visszavánszorog a Vidróczkiba, egyedüli vendég, kóser nincs, vilmos, kaiser. Csend van körüle, csak a játékautomata pittyegése meg a tulaj tévéje a nappaliból. És K. Dezsőt, ki elbújt a világ hiábavalósága, valamint önmaga elől, utolérik. Sánta kutya. Végig kell hallgatnia korsó sörei fedezékében, amint Bíró Ica fehérneműt vásárol (hétköznap: szolid, alkalmakkor: csipkés). Nem menekülhetsz. A nappaliból a tévé, a szállóból idehallik az erdei iskola esti hangversenye, különös tekintettel a fúvósokra - K. Dezső sárban és vérben cuppogó bakanccsal elvergődik a megállóig, gyáván megnézi, reggel mikor indul a pesti busz. Fél kilenckor már ágyban, nincs ereje lekapcsolni az olvasólámpát, nyomja mellét A tragikus életérzés.

Másnap bevásárol. A legközelebbi (és egyetlen) bolt Lászlón, nyári konyhában ABC. Mellette, a ház végében kocsma. A falu lakosságának fele, négy férfi a bádogasztalnál, isznak valami barnást. Mi ez? Kérdi K. Dezső a boltos nénit. Boroskóla. Ez? Mitől ilyen barna? Fehér borból van. Az az olcsóbb. K. Dezső szemlesütve zsebre vágja a kisunicumot, szappant, gyümölcslét, vissza a szállóba. Ma nem mozdul ki.

Harmadnap kirándulás Galyatetőre. Sárga jelzés, térkép. Kiraknak elé két kilátót, megmássza. Köd, távolabb köd, meg azon is túl. Látja a térképen, TVT, aha, itt TéVéToronynak kell lennie. (Most már tudja: TermészetVédelmi Terület.) Nagy szélben fenyegető fenyők. K. Dezső ezt az egyet ismeri, még karácsonyról. A többi - fa - is recseg. K. Dezső nem fél, csak minden neszre összerezzen. Már ami nem recsegés-ropogás. Tűnő szóra figyel. Ám sehol egy. Ím, amott valami piros, nem jelzés, hátizsák, ha jól látja, leánnyal. Lány piros hátizsákkal. K. Dezső, tiszta forrás, nyomába ered. Bottal ütheti. Pszichohorror az erdőn, főcím, vége. A Korona étteremben tejfölös, citromos vadmalac. Künn vihar, fú, süvít a Mátra szele, benn slágerrádió, a Nagyszállóban senki, senki. A piros hátizsákos lány az erdőn, mint minden szerelem, darabokban. Bejön egy recepciós lány vagy ki, kiskosztümben, csinos. K. Dezső három napja nem látott combot. Kér még egy kósert (420 és négy cent), még mindig rázza a hideg. A busz másfél óra múlva indul, fázik, de kéri a söröket. A buszon találkozik az egész zeneiskolával, most csak énekelnek, és, persze, a piros hátizsákos lánnyal. Aki leszáll a Bőgős réten. Megtörtént, holott nem követtem el. K. Dezső nyálzó fúvósok hangjaira alszik el, álmában a klarinétokból fülbemászók bújnak ki sűrű sorokban, álmában is menekül, a Bőgős (álmában: Dögös) rétre érve térdig tapos katicabogarakban.

Reggel véres a lepedő, az a kurva bakancs, és a legközelebbi ragtapasz Mátraházán. Ma bemegy Imrére, utcai cipőben, mert az Ágasvár borozóban bál van, Anna-bál van! Elkéri a szállodakulcsot, holnap későn jövök, cserébe elkérik az adatait, ha valami történne. Ugyan, mi.

Az Ágasvár borozóban ő az első bálos, Bermuda ifjúsága talán Galyán diszkóz, ám aztán jönnek a lányok, sok fekete harisnya, végre. K. Dezső kezdi érezni magát. Kivel táncolhatnék, hogy ne verjenek meg. Kérdi a hölgyet a pultnál. Ki furcsán néz, kér még valamit? A zenekarban most éppen Piros rózsák beszélgetnek, ismeritek a Sárga rózsát?, Illés. Csak Az utcánt, játsszátok el, csak annyit kérek, mit isztok. Fölcsendül a dal, mindenki leül, csak K. Dezső táncol önmagával, danol, Léha durva hangulatban, az erdőt járom egymagamban, nincsen semmihez se kedvem, de érzem azt, hogy nincs ez renden íííígy! És most már tudja, hogy hova, de hova, de hova megy, vissza, az erdőn át, kell lenni itt egy jelzésnek, kék kereszt, se zseblámpa, öngyújtót se hoztam, üvölt, át-ha-tol-ha-tat-lan gaz-ban állj e-lém vad-kan-alakban, ez az első (két) sor, amit összehozott, szar, ezt is elfelejtette, Isten!, folytatja immár rímtelen, nekimegy fának-bozótnak, az eget nézi, ott halványabb a fekete, ahol nincsenek fák, égi ösvény!, K. Dezső megáll hugyozni, valami fehéret lát, benne kereszt, szeme súrolja a kérget, de nem kék, piros, eltévedtem, K. Dezső nem ijed meg, Isten ments!, fél. Megy tovább csendben, kijut az országútra, előtte a három falu temploma sötéten. Van Isten, és most se találkoztam vele. S ment az országúton végig a terhével K. Dezső lassacskán. Berúgott.

És volt még egy kirándulás (Ágasvár, nem a borozó, a hegy), Mátrai betyárfogó (sertésszelet fokhagymásan, párizsiasan, sajttal, tejföllel) a Vidróczkiban (A Vidróczki híres nyála csireg-csorog a Mátrában...); Csülkös szlovák bableves, Szarvaspörkölt knédlivel, Juhtúrós sztrapacska a Szlovák csárdában (mely kocsma egyetlen hibája, hogy a danúbiusz szól és nem szlovákul); Vöröskő kedvence (juhtúróval, füstölt kolbásszal, gombával töltött sertésborda); tavaszi napsütés, nyári zápor, téli köd, őszi buja nyom. Megannyi schmidtegon dalolt a fán.

K. Dezső találkozott Bandival (munkanélküli) és Józsival (munkanélküli). Mindenkivel a faluban, csak Istennel (munkanélküli) nem. A sífelvonók, akár ama szélkakasok, üresen csikorogtak az ég alatt.

Ha el akarsz tűnni - vár a Mátra! Föl a Bermudákra!

Ne találkozzunk.

Fogalmazott K. Dezső, menekült, és tűrte, hogy` jön lefelé egykedvűn a busz.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.