Sajó László: Öt és feles

Nyaralás a Bermudákon

Egotrip

Mindenki a Szigeten vagy a Völgyben, aki nem. Aki bújt: K. Dezső egy hétre eltűnt a Bermuda-szigeteken (Talán eltűnök. Hír: te lenn.) A Bermuda-szigetek, -háromszög: Mátraszentimre, Mátraszentlászló, Mátraszentistván.

K. Dezső kipakolta a sporttáskából a négyszemélyes kávéfőzőt, a bakancsot, a könyvet (Unamuno: A tragikus életérzés), a papírt. Írni fog és inni, enni, kirándulni. A balkonajtót szél csapkodta, szemerkélt, távolabb fűrészgép illata szállt, a madarak énekébe (K. Dezső csak egyet ismert, énekéről, azt is csak versből, nyitnikék) a szállóban időző és lelkesen gyakorló erdei iskolás zenetagozat hangpróbája vegyült: zongora, tuba, hegedű, harsona. K. Dezső elindult az erdőben, élelemért. Csak reggelit kért, különben, tudta, nem mozdul ki egy hétig, az éhségtől űzve viszont fölfedezi Bermuda kocsmáit, közben kökényt szed, recece, őzeket simogat. Mátra alján, falu végén kurta kocsma. Szlovák csárda, Mátraszentimrén. Szerdán zárva. K. Dezső szomjas, éhes, sarkát feltörte a bakancs, kirándult már vagy két kilométert. Vissza Istvánba, Vidróczki csárda. Csak hét végén van konyha. De Lászlón nyitva a Vöröskő. K. Dezsőnek már elege van az összes magyar szentből és csárdából, sántít, saraktól súlyos bakancsban lép az étterembe, egyedüli vendég. És amikor a kóserszilva (350 Ft) után végre fácánnal (leves) és vaddisznóval (pörkölt) találkozik, hátradől, felejti véres zokniját. Visszavánszorog a Vidróczkiba, egyedüli vendég, kóser nincs, vilmos, kaiser. Csend van körüle, csak a játékautomata pittyegése meg a tulaj tévéje a nappaliból. És K. Dezsőt, ki elbújt a világ hiábavalósága, valamint önmaga elől, utolérik. Sánta kutya. Végig kell hallgatnia korsó sörei fedezékében, amint Bíró Ica fehérneműt vásárol (hétköznap: szolid, alkalmakkor: csipkés). Nem menekülhetsz. A nappaliból a tévé, a szállóból idehallik az erdei iskola esti hangversenye, különös tekintettel a fúvósokra - K. Dezső sárban és vérben cuppogó bakanccsal elvergődik a megállóig, gyáván megnézi, reggel mikor indul a pesti busz. Fél kilenckor már ágyban, nincs ereje lekapcsolni az olvasólámpát, nyomja mellét A tragikus életérzés.

Másnap bevásárol. A legközelebbi (és egyetlen) bolt Lászlón, nyári konyhában ABC. Mellette, a ház végében kocsma. A falu lakosságának fele, négy férfi a bádogasztalnál, isznak valami barnást. Mi ez? Kérdi K. Dezső a boltos nénit. Boroskóla. Ez? Mitől ilyen barna? Fehér borból van. Az az olcsóbb. K. Dezső szemlesütve zsebre vágja a kisunicumot, szappant, gyümölcslét, vissza a szállóba. Ma nem mozdul ki.

Harmadnap kirándulás Galyatetőre. Sárga jelzés, térkép. Kiraknak elé két kilátót, megmássza. Köd, távolabb köd, meg azon is túl. Látja a térképen, TVT, aha, itt TéVéToronynak kell lennie. (Most már tudja: TermészetVédelmi Terület.) Nagy szélben fenyegető fenyők. K. Dezső ezt az egyet ismeri, még karácsonyról. A többi - fa - is recseg. K. Dezső nem fél, csak minden neszre összerezzen. Már ami nem recsegés-ropogás. Tűnő szóra figyel. Ám sehol egy. Ím, amott valami piros, nem jelzés, hátizsák, ha jól látja, leánnyal. Lány piros hátizsákkal. K. Dezső, tiszta forrás, nyomába ered. Bottal ütheti. Pszichohorror az erdőn, főcím, vége. A Korona étteremben tejfölös, citromos vadmalac. Künn vihar, fú, süvít a Mátra szele, benn slágerrádió, a Nagyszállóban senki, senki. A piros hátizsákos lány az erdőn, mint minden szerelem, darabokban. Bejön egy recepciós lány vagy ki, kiskosztümben, csinos. K. Dezső három napja nem látott combot. Kér még egy kósert (420 és négy cent), még mindig rázza a hideg. A busz másfél óra múlva indul, fázik, de kéri a söröket. A buszon találkozik az egész zeneiskolával, most csak énekelnek, és, persze, a piros hátizsákos lánnyal. Aki leszáll a Bőgős réten. Megtörtént, holott nem követtem el. K. Dezső nyálzó fúvósok hangjaira alszik el, álmában a klarinétokból fülbemászók bújnak ki sűrű sorokban, álmában is menekül, a Bőgős (álmában: Dögös) rétre érve térdig tapos katicabogarakban.

Reggel véres a lepedő, az a kurva bakancs, és a legközelebbi ragtapasz Mátraházán. Ma bemegy Imrére, utcai cipőben, mert az Ágasvár borozóban bál van, Anna-bál van! Elkéri a szállodakulcsot, holnap későn jövök, cserébe elkérik az adatait, ha valami történne. Ugyan, mi.

Az Ágasvár borozóban ő az első bálos, Bermuda ifjúsága talán Galyán diszkóz, ám aztán jönnek a lányok, sok fekete harisnya, végre. K. Dezső kezdi érezni magát. Kivel táncolhatnék, hogy ne verjenek meg. Kérdi a hölgyet a pultnál. Ki furcsán néz, kér még valamit? A zenekarban most éppen Piros rózsák beszélgetnek, ismeritek a Sárga rózsát?, Illés. Csak Az utcánt, játsszátok el, csak annyit kérek, mit isztok. Fölcsendül a dal, mindenki leül, csak K. Dezső táncol önmagával, danol, Léha durva hangulatban, az erdőt járom egymagamban, nincsen semmihez se kedvem, de érzem azt, hogy nincs ez renden íííígy! És most már tudja, hogy hova, de hova, de hova megy, vissza, az erdőn át, kell lenni itt egy jelzésnek, kék kereszt, se zseblámpa, öngyújtót se hoztam, üvölt, át-ha-tol-ha-tat-lan gaz-ban állj e-lém vad-kan-alakban, ez az első (két) sor, amit összehozott, szar, ezt is elfelejtette, Isten!, folytatja immár rímtelen, nekimegy fának-bozótnak, az eget nézi, ott halványabb a fekete, ahol nincsenek fák, égi ösvény!, K. Dezső megáll hugyozni, valami fehéret lát, benne kereszt, szeme súrolja a kérget, de nem kék, piros, eltévedtem, K. Dezső nem ijed meg, Isten ments!, fél. Megy tovább csendben, kijut az országútra, előtte a három falu temploma sötéten. Van Isten, és most se találkoztam vele. S ment az országúton végig a terhével K. Dezső lassacskán. Berúgott.

És volt még egy kirándulás (Ágasvár, nem a borozó, a hegy), Mátrai betyárfogó (sertésszelet fokhagymásan, párizsiasan, sajttal, tejföllel) a Vidróczkiban (A Vidróczki híres nyála csireg-csorog a Mátrában...); Csülkös szlovák bableves, Szarvaspörkölt knédlivel, Juhtúrós sztrapacska a Szlovák csárdában (mely kocsma egyetlen hibája, hogy a danúbiusz szól és nem szlovákul); Vöröskő kedvence (juhtúróval, füstölt kolbásszal, gombával töltött sertésborda); tavaszi napsütés, nyári zápor, téli köd, őszi buja nyom. Megannyi schmidtegon dalolt a fán.

K. Dezső találkozott Bandival (munkanélküli) és Józsival (munkanélküli). Mindenkivel a faluban, csak Istennel (munkanélküli) nem. A sífelvonók, akár ama szélkakasok, üresen csikorogtak az ég alatt.

Ha el akarsz tűnni - vár a Mátra! Föl a Bermudákra!

Ne találkozzunk.

Fogalmazott K. Dezső, menekült, és tűrte, hogy` jön lefelé egykedvűn a busz.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.