Sajó László: Öt és feles

A NEI, a hely, ahol

Egotrip

A NEI-ben mintegy 40 különböző nemzetiségű hallgatót készítettek elő, egy teljes tanéven át magyarul tanultak heti 36, majd 30 órában. 

A Budaörsi úton autózók, a Déli és Kelenföldi pályaudvar között vonatozók jól ismerik a sárga épületet, ha nem is tudják (többször változó) nevét. K. Dezsőnek Nemzetközi Előkészítő Intézet (NEI). Hofer Miklós és Török Ferenc tervei alapján 1965–1968 között építették, 1969 márciusában adták át. A nyolcszintes épületben 312, Magyarországon tanuló afrikai és ázsiai származású egyetemi hallgató kapott kényelmes elhelyezést. Az utóbbi években ide vitték be az életvitelszerűen közterületen tartózkodó, ezzel szabályt sértő hajléktalan polgárokat. A kormány augusztus 17-én intézkedett az épület elbontásáról.

K.(ollégista) Dezső, egy évvel házassága után, 1983. október 24-én (megnézte a munkakönyvében, neki még olyan is volt) állt munkába a Nemzetközi Előkészítő Intézet könyvtárában mint könyvtárvezető (munkatársat csak később kapott), fizetése 3200 Ft. Egy másik, a pár száz méterre levő ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégium könyvtárosaként költözött, feleségestül, persze. Koleszból koleszba, öregdiák. Barátja sógora költöztette, kisteherautóval, nem utoljára.

A NEI-ben mintegy 40 különböző nemzetiségű hallgatót készítettek elő, egy teljes tanéven át magyarul tanultak heti 36, majd 30 órában. A tanév végére mindenki megtanult legalább 2500–3000 szót.

Már aki. A „mongol nők” (K. Dezső így hívta őket) egy szót sem – legalábbis nem mondtak semmit, amikor félénken, csak többedmagukkal (és mind nő) benyitottak a könyvtárba. Milyen könyvet kértek? A Színes magyar nyelvkönyv I–II. volt a tankönyv, persze a könyvtárban is voltak példányok, ronggyá olvasva. A különböző szótárak forogtak, és nem csak a diákok, a tanárok is előszeretettel – volt egy kolléganő, aki minden szeptemberben kikölcsönözte a piros Czobor–Horlai (angol nyelvkönyv) I. kötetét, a II.-ig sose jutott. A folyóiratok közül a legnépszerűbb a zöld „C-újság”, a „bizalmas”, az MTI külföldi lapokból összeállított kiadványa. Első olvasója (K. Dezső után) a párttitkár. De járt a Burda is, és persze az irodalmi lapok, K.(önyvtáros) Dezsőnek. Aki megreggelizett (tej, két zsemle) a büfében, a nagy Ho Si Minh-mozaik alatt (vagy Che Guevara volt? bocsánat). Ebéd, hol máshol, az ebédlőben, színes, csorba műanyag tálcán menzai koszt, megszokta már. És a szabadság enyhe mámora, hogy cukorral vagy borssal egye a káposztás cvekedlit. Itt, az ebédlőben tartották egyik vietnami kollégista társa lakodalmát, K. Dezső intézte. (A vőlegény is örökös kollégista maradt, egyetem után még sokáig húzta – meghúzta magát egy konyhából nyíló helyiségben, csövek alatt csövezett. Partizán a vietnami háborúban, a dzsungelben gyakorolta a rejtőzködő életmódot. K. Dezső a nevelőszobában élt családi életet.) De vissza a NEI-be. Ahol nemcsak lakodalmat szervezett, hanem focicsapatot is; az intézeti bajnokságban, a betonon (a bitumenen, ahogy kapusuk hívta) etiópok, vietnamiak, dél-amerikaiak (persze ők voltak a legjobbak) és más nemzetek csaptak össze, igazi világbajnokság volt. K. Dezső „csalt”, barátait hívta; és amikor átjárt korábbi lakhelyére, az ELTE-kollégiumba ebédelni, az emeleteket járva toborzott a késő délutáni meccsre. Ezt is betonon, de ezt a helyi dühöngőben.

Azért dolgozott is, rakosgatta a katalóguscédulákat (nem nagy meggyőződéssel). Nem maradt(ak) sokáig a kollégiumi szobában, 1984-ben újabb költözés, jött barátja sógora a kisteherautóval – (az első) lakás Csepelen. Örült, ha innen nagyszünetre beért, ekkor nyitott, megszokták diákok, tanárok. Csak az igazgató nem; K. Dezső egyszer állt a szőnyeg szélén, meghallgatta az igazgatói intőt, és maradt a tízórai nyitás.

1986-ban megszületett a lánya, próbálta kivenni a részét otthon, de sokszor későn ért haza; nem, nem a kocsmából (volt persze az is, foci után) – ügyeleti munkát vállalt este. Ami azt jelentette, nézték ügyeletes társával az aktuális sorozatot. Kunta Kinte (Gyökerek), erre emlékszik. Aztán HÉV-vel (vagy ha elment az utolsó, éjszakai busszal) haza. Reggel megint a HÉV-hez; akkor még cigarettázott, épp egy ciginyi idő volt a(z akkor még) Tanácsház tér.

Az ügyeletes korszakból kellemetlen emlék: a kollégákkal „razziáztak”, benyitottak (akár kopogás nélkül, K. Dezső hátramaradt) a szobákba; ha zárva, kopogtak vagy kinyitották (ha tudták). Így törtek rá egy vietnami párra, K.(ommandós) Dezső szégyenkezett. Veled vagyok Vietnam. Ramadán idején éjszakánként nagy evés-ivás, buli, ilyenkor ki se mentek, az ügyeleti szobában nézték a sorozatot. Napközben a muszlimok a könyvtár melletti tanteremben ültek (szó szerint) össze, szőnyegeken, arccal a Petőfi laktanya felé. K. Dezső innen tudta, merre van Mekka.

1988-ban megrendelte a Kapu című lapot, közeledett a rendszerváltás. A párttitkár továbbra is olvasta a „C-újságot” (és a Kaput, a Magyar Narancsot, melyet persze K. Dezső…), a dohányzóasztalnál „vérre menő”, ordítozó viták verték fel a könyvtár meghitt csendjét, ismerjük ezeket a veszekedéseket nem csak dohányzó-, de terített családi asztaloknál. A NEI-ből Kodolányi János Intézet lett. 1990 – K. Dezső együtt járt be HÉV-vel a mostani házelnökkel (egy panel sorházban laktak, csak más lépcsőházban); ő ment a Parlamentbe, K. Dezső a NEI-be, beszélgettek. Rég volt…

Mi volt még? A Budaörsi úton átkelni, csúcsforgalomban, bár zebrán, hát az… Idejében el kellett indulni a túlparti Vasmacska sörözőbe, a kisboltba – egyik sincs már. Nem túl messze a Vincellér, Péter barátjával egy szilveszter délutánján annyi Pinot Noir, hogy a szilveszter éjjel elmaradt (legalábbis ki-), most a bor nevének hallatán is… És persze a Réti Sas, kollégista éveinek törzskocsmája, még az Osztyapenkó előtt, a Hotel Wien mögött. Se kocsma, se parlamenter, se szálloda. És, hogy ne csak kocsmák – az emelkedő színházterem, fa széksorokkal, lehajtható ülésekkel, melyek akkor csapódtak fel egyszerre, amikor az évnyitón megszólalt (jó időben, a legjobb helyen) az Internacionálé: és Nemzetközivéééé lesz…

A NEI a hely, ahol Ifjúságom zászlói úszva, lassan belefakultak a felnőttkorba.

A munkakönyv tanúsága szerint 1991. október 31-én hagyta el a NEI-t (14 800 Ft-os fizetéssel), 8 év után. A következő évben elvált. Rendszerválás.

A kollégiumot a kétezres évek környékén még felújították. Aztán kiürült, az utóbbi években alig használták, K. Dezső buszból, vonatból nézte az élettelen épületet. Az itt működő „szabálysértési pontról”, a kényszer-hajléktalanszállóról a Magyar Helsinki Bizottság 2015 októberében adott ki elmarasztaló jelentést. Az épületet még idén elbontják, erre 165 694 584 HUF forrást is elkülönítettek. Nincsenek információk, mit terveznek a területtel. Sajátos fordulat, hogy a NEI feladatait átvállaló Balassi Intézet épületét szintén a közelmúltban ítélték bontásra.

K. Dezső reméli, az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumát (ahol albérletek után otthonra lelt) még sokáig látja buszból, vonatból a Budaörsi úton.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.