Sajó László: Öt és feles

A NEI, a hely, ahol

Egotrip

A NEI-ben mintegy 40 különböző nemzetiségű hallgatót készítettek elő, egy teljes tanéven át magyarul tanultak heti 36, majd 30 órában. 

A Budaörsi úton autózók, a Déli és Kelenföldi pályaudvar között vonatozók jól ismerik a sárga épületet, ha nem is tudják (többször változó) nevét. K. Dezsőnek Nemzetközi Előkészítő Intézet (NEI). Hofer Miklós és Török Ferenc tervei alapján 1965–1968 között építették, 1969 márciusában adták át. A nyolcszintes épületben 312, Magyarországon tanuló afrikai és ázsiai származású egyetemi hallgató kapott kényelmes elhelyezést. Az utóbbi években ide vitték be az életvitelszerűen közterületen tartózkodó, ezzel szabályt sértő hajléktalan polgárokat. A kormány augusztus 17-én intézkedett az épület elbontásáról.

K.(ollégista) Dezső, egy évvel házassága után, 1983. október 24-én (megnézte a munkakönyvében, neki még olyan is volt) állt munkába a Nemzetközi Előkészítő Intézet könyvtárában mint könyvtárvezető (munkatársat csak később kapott), fizetése 3200 Ft. Egy másik, a pár száz méterre levő ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégium könyvtárosaként költözött, feleségestül, persze. Koleszból koleszba, öregdiák. Barátja sógora költöztette, kisteherautóval, nem utoljára.

A NEI-ben mintegy 40 különböző nemzetiségű hallgatót készítettek elő, egy teljes tanéven át magyarul tanultak heti 36, majd 30 órában. A tanév végére mindenki megtanult legalább 2500–3000 szót.

Már aki. A „mongol nők” (K. Dezső így hívta őket) egy szót sem – legalábbis nem mondtak semmit, amikor félénken, csak többedmagukkal (és mind nő) benyitottak a könyvtárba. Milyen könyvet kértek? A Színes magyar nyelvkönyv I–II. volt a tankönyv, persze a könyvtárban is voltak példányok, ronggyá olvasva. A különböző szótárak forogtak, és nem csak a diákok, a tanárok is előszeretettel – volt egy kolléganő, aki minden szeptemberben kikölcsönözte a piros Czobor–Horlai (angol nyelvkönyv) I. kötetét, a II.-ig sose jutott. A folyóiratok közül a legnépszerűbb a zöld „C-újság”, a „bizalmas”, az MTI külföldi lapokból összeállított kiadványa. Első olvasója (K. Dezső után) a párttitkár. De járt a Burda is, és persze az irodalmi lapok, K.(önyvtáros) Dezsőnek. Aki megreggelizett (tej, két zsemle) a büfében, a nagy Ho Si Minh-mozaik alatt (vagy Che Guevara volt? bocsánat). Ebéd, hol máshol, az ebédlőben, színes, csorba műanyag tálcán menzai koszt, megszokta már. És a szabadság enyhe mámora, hogy cukorral vagy borssal egye a káposztás cvekedlit. Itt, az ebédlőben tartották egyik vietnami kollégista társa lakodalmát, K. Dezső intézte. (A vőlegény is örökös kollégista maradt, egyetem után még sokáig húzta – meghúzta magát egy konyhából nyíló helyiségben, csövek alatt csövezett. Partizán a vietnami háborúban, a dzsungelben gyakorolta a rejtőzködő életmódot. K. Dezső a nevelőszobában élt családi életet.) De vissza a NEI-be. Ahol nemcsak lakodalmat szervezett, hanem focicsapatot is; az intézeti bajnokságban, a betonon (a bitumenen, ahogy kapusuk hívta) etiópok, vietnamiak, dél-amerikaiak (persze ők voltak a legjobbak) és más nemzetek csaptak össze, igazi világbajnokság volt. K. Dezső „csalt”, barátait hívta; és amikor átjárt korábbi lakhelyére, az ELTE-kollégiumba ebédelni, az emeleteket járva toborzott a késő délutáni meccsre. Ezt is betonon, de ezt a helyi dühöngőben.

Azért dolgozott is, rakosgatta a katalóguscédulákat (nem nagy meggyőződéssel). Nem maradt(ak) sokáig a kollégiumi szobában, 1984-ben újabb költözés, jött barátja sógora a kisteherautóval – (az első) lakás Csepelen. Örült, ha innen nagyszünetre beért, ekkor nyitott, megszokták diákok, tanárok. Csak az igazgató nem; K. Dezső egyszer állt a szőnyeg szélén, meghallgatta az igazgatói intőt, és maradt a tízórai nyitás.

1986-ban megszületett a lánya, próbálta kivenni a részét otthon, de sokszor későn ért haza; nem, nem a kocsmából (volt persze az is, foci után) – ügyeleti munkát vállalt este. Ami azt jelentette, nézték ügyeletes társával az aktuális sorozatot. Kunta Kinte (Gyökerek), erre emlékszik. Aztán HÉV-vel (vagy ha elment az utolsó, éjszakai busszal) haza. Reggel megint a HÉV-hez; akkor még cigarettázott, épp egy ciginyi idő volt a(z akkor még) Tanácsház tér.

Az ügyeletes korszakból kellemetlen emlék: a kollégákkal „razziáztak”, benyitottak (akár kopogás nélkül, K. Dezső hátramaradt) a szobákba; ha zárva, kopogtak vagy kinyitották (ha tudták). Így törtek rá egy vietnami párra, K.(ommandós) Dezső szégyenkezett. Veled vagyok Vietnam. Ramadán idején éjszakánként nagy evés-ivás, buli, ilyenkor ki se mentek, az ügyeleti szobában nézték a sorozatot. Napközben a muszlimok a könyvtár melletti tanteremben ültek (szó szerint) össze, szőnyegeken, arccal a Petőfi laktanya felé. K. Dezső innen tudta, merre van Mekka.

1988-ban megrendelte a Kapu című lapot, közeledett a rendszerváltás. A párttitkár továbbra is olvasta a „C-újságot” (és a Kaput, a Magyar Narancsot, melyet persze K. Dezső…), a dohányzóasztalnál „vérre menő”, ordítozó viták verték fel a könyvtár meghitt csendjét, ismerjük ezeket a veszekedéseket nem csak dohányzó-, de terített családi asztaloknál. A NEI-ből Kodolányi János Intézet lett. 1990 – K. Dezső együtt járt be HÉV-vel a mostani házelnökkel (egy panel sorházban laktak, csak más lépcsőházban); ő ment a Parlamentbe, K. Dezső a NEI-be, beszélgettek. Rég volt…

Mi volt még? A Budaörsi úton átkelni, csúcsforgalomban, bár zebrán, hát az… Idejében el kellett indulni a túlparti Vasmacska sörözőbe, a kisboltba – egyik sincs már. Nem túl messze a Vincellér, Péter barátjával egy szilveszter délutánján annyi Pinot Noir, hogy a szilveszter éjjel elmaradt (legalábbis ki-), most a bor nevének hallatán is… És persze a Réti Sas, kollégista éveinek törzskocsmája, még az Osztyapenkó előtt, a Hotel Wien mögött. Se kocsma, se parlamenter, se szálloda. És, hogy ne csak kocsmák – az emelkedő színházterem, fa széksorokkal, lehajtható ülésekkel, melyek akkor csapódtak fel egyszerre, amikor az évnyitón megszólalt (jó időben, a legjobb helyen) az Internacionálé: és Nemzetközivéééé lesz…

A NEI a hely, ahol Ifjúságom zászlói úszva, lassan belefakultak a felnőttkorba.

A munkakönyv tanúsága szerint 1991. október 31-én hagyta el a NEI-t (14 800 Ft-os fizetéssel), 8 év után. A következő évben elvált. Rendszerválás.

A kollégiumot a kétezres évek környékén még felújították. Aztán kiürült, az utóbbi években alig használták, K. Dezső buszból, vonatból nézte az élettelen épületet. Az itt működő „szabálysértési pontról”, a kényszer-hajléktalanszállóról a Magyar Helsinki Bizottság 2015 októberében adott ki elmarasztaló jelentést. Az épületet még idén elbontják, erre 165 694 584 HUF forrást is elkülönítettek. Nincsenek információk, mit terveznek a területtel. Sajátos fordulat, hogy a NEI feladatait átvállaló Balassi Intézet épületét szintén a közelmúltban ítélték bontásra.

K. Dezső reméli, az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumát (ahol albérletek után otthonra lelt) még sokáig látja buszból, vonatból a Budaörsi úton.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.