1970 nyarán Kenedi János azzal lepte meg K.-t, hogy egy barátjával kivenné dolgozószobának K. lakásának hajdani cselédszobáját. Néhány hét múlva Kenedi megkérdezte K.-t, hozzájárul-e, hogy Kemény György kifesse a szobát. K. ismerte Keményt, rikító fürdőruhaplakátjai botrányközeli szenzációt jelentettek a pesti utcán. A művész, a két majdani szobaúr - a másik Bence György volt - meg a barátaik 1970 őszétől minden szombat este késő éjszakáig festettek. A kisszoba a gangra nézett, az udvar visszhangzott az éjszakában, a lakók időnként üvöltve követeltek csendet, de rendőrt talán csak egyszer hívtak. A készülő festmény igazi kollektív alkotás volt, az ikonográfiát a jelenlévők vitatták meg. A marxizmus reneszánszának a korszaka volt ez, a létező szocializmus elutasítását még nem követte a marxizmusból való kiábrándulás. Szemközt az ajtóval Marxnak kellett kerülnie. Hanem vicces egy portré volt, Le vieux Marx volt a felirata, egy kevéssé ismert öregkori fénykép után készült, pipával, pöttyös házikabátban, sárga sálján ötágú vörös csillaggal. A donátorok, a szoba két lakója az ajtó két oldalán kaptak helyet. Bence feje felett Lukács György portréja, Kenedi fölött Trockijé. Holott Kenedinek Trockij sosem volt a mestere, inkább Bibó illett volna oda, de a demokratikus ellenzék Bibó-kultusza csak később alakult ki. Közvetlenül a mennyezet alatt Marcel Duchamp csokoládémalma. Buster Keaton kettős portréjához, a filmekből ismert fiatalkori, mellette meg az öregkori arcképéhez Kenedi ragaszkodott. Buster alatt az Antonioni-filmek sztárja: Monica Vitti. Kemény önmagát is odafestette a képre, szerényen az ajtóból nem látható oldalfalra, ritkás fogakkal, vállig érő hajjal. Alatta Szolzsenyicin körszakállas portréja. Akkor magyarul még csak az Ivan Gyeniszovics egy napja és néhány novella jelent meg tőle, de a Szovjetunióban kiadatlan műveit a szovjet propaganda gyűlölködve támadta. Hogy Marx közelségétől mennyire viszolyog, azt akkor még senki sem érzékelte.
A kommunák és a szexuális forradalom korszaka volt ez. Az ajtó felett vaskos betűk: Fuck. Mellette tubus fogkrém Spermodent felirattal. A szekrény mögül autómatuzsálem gurult elő, rendszáma: LFS 69. Pucér nő egy férfi lábszárán lovagol, a nő feje helyén magasba csapó felleg, a beteljesülés egyenesen a mennyekbe lövell. Háy Ági egy mozivásznat festett a falra, mellé négy filmkockát: egy férfi meg egy női nemi szerv közeledik egymás felé, majd áthatolnak egymáson. A kékre festett mennyezeten hold, felhők, jin-jang, bombákat vető repülőgép, oldalt vámpírprotézis, lángoló felhőkarcolók, utcakő, kövér vércseppekkel. Kemény megrajzolta a figurákat, kikeverte a színeket, a nagyobb felületekre aztán a házigazdák meg a vendégek vitték fel a festéket, versengve az ecsetért. Már csak egy nagyobb fal maradt üres, közvetlenül szemben az ajtóval, még hangsúlyosabb hely, mint a Marxé. Eszmetörténeti vita kerekedett, ki kerüljön oda. Robespierre-t nyomban leszavazták: nem sokkal korábban Ludassy Mária tartott pompás előadást arról, hogy a jakobinus diktatúra mennyire az előképe volt a sztálinizmusnak. Hegelre mindenki legyintett, Kant mellett kialakult egy kis tábor, elvégre ő úgy taszította le a trónjáról Istent, ahogy a francia forradalmárok a királyt. Ezekben a hetekben folyt az esküdtszéki tárgyalás Angela Davis ügyében. A fekete filozófusnőt terrorcselekmény előkészítésével vádolták. Az ötlet, hogy ő kerüljön a főfalra, nem aratott osztatlan sikert, de feloldotta a társaságra rátelepedő rosszkedvet. Még nem lehetett tudni, valójában mekkora része volt a polgárjogi aktivistának a támadás kitervelésében, amely egy bíró és több merénylő halálával végződött (az esküdtszék végül felmentette). Ellene szólt, hogy a szocialista tábor nagy dobveréssel támogatta a szolidaritási kampányt, miközben mesterét, Herbert Marcusét a szovjet sajtó emberbőrbe bújt farkasnak titulálta. Mellette szólt viszont, hogy - feminizmus ide vagy oda - a hatalmas afrofrizurájával meg a kislányos-komoly arcával egzotikusan szexi volt. Utóbb, amikor Kubában Castro ünnepelte, vagy pláne amikor 1973-ban a kelet-berlini Világifjúsági Találkozó díszvendége volt, többen kínosnak érezték, hogy a szobába lépő őt pillantja meg elsőként. Lukács György feje körül ott olvasható a Történelem és osztálytudat kulcsfogalma, a Klassenbewu§tsein für sich, azaz az osztálytudat, amely a proletariátusban forradalmi erővé válik. - Írjuk a feje fölé: Rassenbewu§tsein (faji tudat) - javasolta K., amikor Angela Davis portréja elkészült. A német szavakból széles, vörös nyilak kúsznak egymás felé, a kétféle öntudat a mennyezet közepén csap össze, hatalmas villanással.
Április közepén Kemény és a többiek vasárnap délelőtt is dolgoztak: a mű készen volt, csak a művész talált rajta még kiegészítenivalót. Innen hiányzik valami - mondta Kemény a Marx képe alatti helyre mutatva. - Látom is, ami hiányzik, csak nem tudom, mi az. Olyan, mintha egy hosszú, vízben áztatott kiflit többször megtekertek volna. Vízben áztatott, megtekert kifli? Mi az, és hogy kerül Marxhoz? - Valami hosszú dolog kellene, ami tekereg - töprengett Kemény. - Kötél? - A művész elégedetlenül hümmögött. - Gyújtózsinór? - Ez az - vágta rá Kemény. - Mondtam, hogy látom. - Meg is festette rögtön a tekergő zsinórt, termetes, gömb alakú bombával az egyik, gyorsan kúszó lánggal a másik végén. Szignó helyett az ajtó melletti falon narráció: "Bencének, Kenedinek Kőszegnél festette Kemény a zűr 1970-ik és 1971-ik esztendejében".
K. lakásában voltak népes házibulik, de any-nyian talán sosem voltak, mint a festmény avatásán. - Még a héten eljövök, ledokumentálom az egészet - mondta Kemény búcsúzóul hajnalban. Legközelebb harminchárom év múlva jött el. 2003-ig, a műve újrafelfedezéséig mintha ő maga is megfeledkezett volna a munkájáról. Pedig ma sokan az életmű egyik legfontosabb darabjának - és egyúttal egy korszak megkerülhetetlen kulturális dokumentumának - tartják.
A köznyelv freskónak nevez minden falfestményt. Holott a freskót az teszi tartóssá, hogy a még nedves falra festik, a festék együtt köt meg a habarcsréteggel. Kemény száraz falra dolgozott. Az így festett secco kevésbé időálló, miként azt a művészettörténet leghíresebb seccójának, Az utolsó vacsorának a sorsa is példázza. Kemény seccóját nemcsak az idő múlása rongálta (ahogy Leonardóét sem). A lakásban többször folyt tatarozás, átépítés, csak épp bomba nem robbant benne, mint a milanói Santa Maria delle Grazie templomban. A falról tenyérnyi darabokban hull alá a festett vakolat, egyes helyeken fél négyzetméternyi fehér foltok éktelenkednek. K. azt is vállalta volna, hogy látogathatóvá teszi a szobát, ha valamilyen közület fedezi a restaurálás milliós költségét. Javaslatát egyszer Demszky Gábornak is előadta, a főpolgármester azonban - noha annak idején számtalanszor láthatta a kifestett szobát - nyilvánvalóan nem emlékezett rá, nem tudta, miről van szó.
Úgy hárította el K.-t, mintha azt kérte volna, hogy festesse már ki a főváros a lakását.
