Csak semmi politika!

Dr. Jekyll és Mr. Hyde elad

  • Váradi Balázs
  • 2009.11.05 00:00

Egotrip

A pécsi vízmű körüli furcsa események aligha érthetők meg, ha nem gondoljuk végig az állammal mint privatizátorral kapcsolatos korábbi dilemmákat.

A pécsi vízmű körüli furcsa események aligha érthetők meg, ha nem gondoljuk végig az állammal mint privatizátorral kapcsolatos korábbi dilemmákat.

Bár fakul az emléke, a 90-es években az egyik fő gazdaságpolitikai ügyünk a magánosítás volt. A szocializmusból épp kigázoló országban a termelő és szolgáltató vállalatok az állam tulajdonát képezték. Ez baj - gondoltuk úgyszólván mindannyian. Akkor még szinte teljes egyetértés volt arról, hogy a profitorientált, a hatékonyságot kikényszerítő magántulajdonos jobb gazdája lesz e cégeknek. Épp azért bukott meg a szocializmus, mert ez a mechanizmus hiányzott a gazdaság működéséből - véltük. E vállalatokat tehát el kell adni.

Hogy mennyiért? Minél többért!

Az ár kulcsfontosságúnak ítéltetett. Azon összeg között, amennyit a kívülálló kritikusok szerint az eladásra kínált vállalatok értek, és amennyit a vevőjelöltek kínáltak, gyakran óriási szakadék tátongott. Ezt ki-ki a maga magyarázataival töltötte ki: az alacsonynak gondolt ár mögött ügyetlenséget, sietséget, korrupciót sejdített, vagy elfogadta a hivatalos magyarázatot arról, hogy a vevőnek terhes, a közösségnek viszont üdvös kötöttségekre (a tevékenység folytatására, az alkalmazottak továbbfoglalkoztatására) tett ígéret mérsékelte az árajánlatot.

E magyarázatok egyike - a legfontosabb - ma is számot tarthat a figyelmünkre. A privatizáció azért nem egyszerű adásvétel, mert az eladó a politikusoknak engedelmeskedő állam. Amely állam egyszersmind azoknak a piacoknak a fenntartója, szabályainak megalkotója és őre is, amelyeken a vállalatok működnek. Amikor a portékáját kínálgatja, az állam jól öltözött, bizalomgerjesztő, nyugati tanácsadó cégek által kimanikűrözött és betanított dr. Jekyll; de lehet, hogy csak addig marad mosolygós és kölniillatú, amíg megköti az üzletet és elteszi a pénzt. Utána bármikor átváltozhat a magántulajdonosra vonatkozó szabályokat közösségi vagy önös politikai érdekből átíró, zsaroló, ragadozó, féktelen, balkánias Mr. Hyde-dá.

Ha a vásárolni kívánó tőkés szempontjából nézzük, ez a veszély annál nagyobb, minél ziláltabb, kiszámíthatatlanabb és könnyebben újraírható az ország gazdaságra vonatkozó szabályozása. Minél kevésbé lehet akár az állammal szemben is a független, erős és gyors igazságszolgáltatás védelmére számítani. Minél inkább rövid távú célok mozgatják a politikusokat, és minél kevésbé fogadják el az újonnan választottak a korábbiak ígéreteit magukra is kötelezőnek. Az ágazatok közül pedig azokban nagy a veszély, amelyekben a tulajdonos nagy veszteség nélkül nem tudja lehúzni a rolót, és amelyekben a hasznot erősen befolyásolják a könnyen változtatható állami kötelmek. Ilyen ágazatok a közművek is.

Mielőtt meghasad a szívünk a privatizációban vásárlóként részt vevő nagytőkésekért, folytassuk a gondolatmenetet. A potenciális befektetők természetesen pontosan látták a veszélyt, hogy most még kipúderezett partnerük képes lehet gusztustalan, agresszív, szőrös, félállati lénnyé változni. Ha józan ésszel nem következtették volna ki, és elfelejtették volna hasonló afrikai és dél-amerikai tapasztalataikat is, jól fizetett helyi segítőik biztosan felhívták erre a figyelmüket.

Mit kezdtek evvel a helyzettel?

Három dolgot. Először is (a mi kárunkra) bekalkulálták e veszélyt az árba. Alacsony árat ígértek: úgy számoltak, hogy mindenképp megérje. Gondoskodtak arról, hogy ha magyar, lengyel, cseh, román, ukrán befektetéseik közül némelyik be is bukik az elmiszterhájdosuló állam miatt, összességében jól jöjjenek ki az üzletből. Továbbá. Mindent megtettek azért, hogy olyan konstrukcióban folyjék a privatizáció, hogy az csökkentse a Mr. Hyde-dá válás csábítását. Szerződéses garanciákat kötöttek ki, melyek megsértése esetén magyar bíróság helyett külső döntőbírókhoz lehet fordulni. A cég egy részét az állam tulajdonában hagyták, hogy tulajdonosként ő is veszítsen, ha zsarolóként lehetetlenné tenné a profittermelést. Amikor győztek, először azokat az átalakításokat hajtották végre, amelyek hasznukat úgy növelték, hogy nem kellett további tőkét elkötelezniük.

Harmadrészt - és ezt nem is csinálták, inkább történt velük - kiválogatódtak. Azok a cégek, illetve azok a menedzserek, akik világos, kiszámítható piaci viszonyok közötti működéshez szoktak, kevésbé találták vonzónak az ilyen országok privatizációs ajánlatait, mint azok, akik otthon is az állammal való kötélhúzás, alkudozás, esetleg a korrupció kultúrájához szoktak, vagy az ilyesmiben profi helyi menedzserük hozta a döntéseket.

Azon vállalatoknál, amelyek működésére nem csak az országos, hanem a helyi előírások is hatnak, s amelyeket a "helyi állam", az önkormányzat kínált eladásra vagy koncesszióba, ugyanez a sztori játszódott le.

Hova vezethet mindez?

A folyamat mehet jó irányba: az állam megmarad dr. Jekyllnek. Ellenáll a kísértésnek, betartja, amit ígért, a szabályokat nem változtatja önkényesen egy-egy választási költségvetés kedvéért - a befektető pedig rájön, hogy nem a hatalomhoz dörgölőzésből, hanem hatékony piaci működéséből jöhet a haszna. Abból viszont jócskán. Az alacsony privatizációs árból fakadó hasznát ugyan már nem adja vissza, de más, új privatizációs tranzakcióknál már kisebb lesz az országkockázatnak is nevezett rabatt, ami újabb hasznos privatizációkat tehet kifizetődővé a közösségnek. A befektető megvásárolja a maradék üzletrészt az államtól, hosszú távú invesztíciókat eszközöl, hiszen nem fél a jövőbeli profit érdekében még jobban kiszolgáltatni magát a megbízható, az átváltozástól leszokott doktornak. Happy end.

A másik lehetséges kifutás maga a horror. Az alacsony privatizációs ár felett napirendre térni nem tudó (helyi) állam egyre gyakrabban válik a szabályokat átíró, zsaroló Mr. Hyde-dá, a csapdában vergődő befektető pedig gyakorlatilag leírja az üzletet. Mivel kiszállni sem tud, a helyi viszonyokhoz idomult emberei kezébe dobja a gyeplőt, azzal, hogy azok minden további elköteleződést mellőzve próbálják meg a maximumot kihozni a helyzetből. Kenyerezzék le Mr. Hyde-ot, vagy verekedjenek meg vele a saját pályáján; esetleg más (helyi) államok alá sasszézzanak át - azaz igyekezzenek a lehető legtöbb profitot kifacsarni a csapdában vergődő üzletből. Egy ilyen befektetővel szemben aztán végképp nagyon nehéz nem Mr. Hyde-dá válni.

A többi befektető pedig, aki addig a magyarországi megjelenését fontolgatja, olvassa a hírlevelet, és húzza a fekete strigulát.

Ismerős?

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.