Tandori Dezső: Hol élsz te?

publikálva
2003/10. (03. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Sokból a semmi is kevés. Töröm magam, mint egy nyelvet"

Ott tartottunk hát, hogy ha oldalamon, ha hátamon, Kafka mintegy bogarának állapotában voltam, és csakugyan! Bogárrá akkor változik a nyomorult ember, ha - és nem csupán azért, sőt, nem biztos, hogy azért, mert nyomorult életet élt, palkovnyik vagy csinovnyik vagy hudozsnyik volt etc. -, akkor változik bogárrá az ember, ha megfosztják utolsó szabadságától. A körülmények például. Vagy önmaga hibája. Teljesen világos, hogy vagy a Váci utca Vám felőli sétálórészén kell járni, a Főpolg. Épület és a Tévés Presszó táján, ahol olyan a kőlapos utca, mintha egy Déry-novellából hengergették volna elébed futószőnyegül: egy olyan németül írt Déry-novellából, melyet D. T. úr a puszta megélhetés kedvéért gyártott a Pester Lloydnak, s melyet én is a puszta megélhetés kedvéért fordítottam. Nem élvezetek nélkül. De különben, ha Budapesten nem ilyen helyeken jársz, hát vagy jég nélkül (jég a latyak alatt, szabadság a hó alatt) is hepehupás minden, s ilyenkor azért, ha bukdácsolásba mennél át, súlyos táskád visszahúzhat, velem ezt többször meg is tette, vagy... hát ugyanígy összetörheted magad.

Ne feledjük: január 16-án buktam (el majdnem dolgomat), s 17-én délelőtt még a földön, feltápászkodni képtelenül fetrengtem, azaz sorsomba való bele nem törődésem, de sorsom elleni mit sem tehetésem jegyében vártam, mint az Atletico Madrid ellen a Bayern az egyenlítő gólra, hogy aztán újrajátszáskor 4:0-ra verje a spanyolokat. (Schwarzenbeck nevezetes gólja kígyó-térről.)

Ez a hajdani csodás gól, ovál-ívével, oly szép, mint egy krumpli. Csak a krumpli már fekete-földes, belül üveges. Miért? Stabilitásunkban nyilván minden stabil, csak a krumpli nem, meg semmi.

Voltak tehát szép dolgok, és ez volt a legszebb. Hogy Bécsben mintegy hetven percet bírok ki egy napból - Rochusplatz kis piaci borozó és hugyolda, Südbahnhof előtt arab gesztenyesütögető, Südbahnhof Büféje haver büféssel, Bild Zeitung vásárlása (!), hozzáteszem, már a Bild Zeitung is unalmas nekem, kis horvát hapsi vendéglője, még október végén is oda lehet ülni a teraszára, szitáló esőben, vagány pacák a horvát, aki nem is horvát, de én így értettem félre... S ő mondta, ez a horvát, panaszaimra, hogy - jó, hát éhen nem halunk, de... hogy milyen rémes az egész, írókámnak itt. Nem piacosult, nem németesült, nem... mittoménmisült írókámnak. (Megjegyzem: Portugália kellett volna! Az imponáló lenne. T. D. a nagy portugál krimiausländer, másao, vagy hogyan mondhatják portugálul a honos külföldit? Csak hát nem mentem el a krimikongresszusra, egyáltalán, sehova se mentem el hivatalosan 1957-1989 közt, hát azóta se nagyon. De egy portugál-magyar, láttuk, volt ilyen drámasiker is.) Mondja a horvát: "Ja, lieber Meistre, Majsztró, 100 emberből, aki írt, hát 3 ha megélt az írásból." Ezt nem vitatjuk meg, de jól lehet rántott-máj-sült-burgonyávalból csak a sült burit kérni, remek szalma, tücsök cirreg rajta (Arany János), aztán jön a Rádió épülete, melyhez Bécsben semmi közöm; itthon se járok, riportra se, semmi; ha sok évem van hátra még, hát akkor még az eljárás kínját is magamra vegyem? ha kevés, hát mi a francra jutok most már bármi újabb píárral, inkább a körrel foglalkozom, abban van az én pím, a rádiusz, nekem az igazi rejtélyeknél kezdődnek már a dolgok, rádiusz, azaz r, meg pí, azaz a kipontosíthatatlan szorzó. A többi vagy porzó, vagy porhó, vagy ugyanily szitálásával: szarzó.

("Szép finoman szarzott odakint. Fehéren, bátyuska.")

Na most akkor ezt az embert, aki a bécsi Rádió épületével szemben egy mahagóni-hangulatú, sherlock-szivarfüstös elit talponállóban a cipője formája miatt holland-magyarnak mondta magát, nagyanyja volt holland, és minden rögtön egyszerű, mert nem írónak tudják őt, hanem valami fel-felbukkanó csellengő lófogadónak... ez az ember, akinek a 70 percnyi Bécs alig kell, akinek a lovak nem kellenek már - mert annyi az emlék! és mert a Koala Kártyabajnokság érdekli csak, felejti már a Bundesligát is, két nap síugrás elég neki, két nap tenisz, nincsenek szenvedélyei azon kívül, hogy életét némi kétliterekkel lebonyolítja este hétig, mikor aludni tér, nyolckor alszik és közben megcsinál négy nap alatt annyi mindenféle marakodó, nem-hódoló cikket, megcsinálja, hogy kisebb költőről nagy szívvel nagyon jót ír - őszintén és joggal -, s jutalmának érzi, hogy a költőfejedelmet megcincálhatja, mert mindkettőt igazságérzete diktálja így, s teszi ezt biatlonilag egyetlen-ugyanaz nap... egy ilyen ember, aki megfejtette Karinthy léhának hitt mondását, hogy "Sokból a semmi is kevés", azaz: ami már sok, az olyan nagyon rossz, oly értéktelen, hogy abból nem az egy, a fél, a negyed stb., de a semmi is "kevés", értéktelen, nix... hanem a dobogó, forró semmi (vagy ledermedt, hideg semmi) az, amiből a sok semmi sok, a kevés semmi kevés...

...aki ilyen egyszerűen gondolkodik, hogy neki a sok semmi, ismétlem, a sok; a kevés semmi a kevés (de az sem semmi! az sem kevés!); egy ilyen embert vigyen be Köpcössi Lajos mentő és Sanda Péter mentő, adja át őt dr. Jobbantudi Árpádnak, aztán legyen ő maga bogár, holott ő Kafka-fordító, és már semmi írói honoráltságot, szisztémabeli tapintatot és méltányosságot nem vár... csak hogy vonat ne, repülő ne, mozi ne etc. - ezt "vigyék be"??

(Folyt. köv.)

publikálva
2003/10. (03. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk