Nádasdy Ádám: Modern Talking

Jövés-menés

  • 2003. március 13.

Egotrip

Egy fordításomat odaadtam nagy tapasztalatú szerkesztő barátomnak. Elolvasta, okos javításokat javasolt, de köztük egy olyat is, amin meglepődtem. A szövegemben valaki azt mondja: "Kérem, jöjjenek azonnal," mire a másik így felel: "Jövünk." Barátom ezt így kommentálta: "A Jövünk válasz helyett én azt írnám: Megyünk (de ez ómódi bakafántoskodás).

Jön/megy ügyben én azon a hagyományos állásponton vagyok, hogy ami jön, az közeledik hozzám, ami megy, az távolodik tőlem." Barátom egy példával is alátámasztotta érvelését: "Reggel elmegyek, de estére megjövök (oda, ahol most vagyok). De belátom - írja -, hogy ma ez már vaskalapos szemlélet, mert ha dörömbölnek az ajtón, tíz emberből nyolc azt mondja: Jövök már!, nem azt, hogy Megyek már!"

Az alapjelentés kétségkívül az, amit a barátom mond: jön "közeledik a beszélőhöz, ide mozog"; megy "távolodik a beszélőtől, oda mozog". Csakhogy a jön/megy jelentését nem lehet úgy meghatározni, mint modjuk az elad igéét: "csereérték ellenében véglegesen rendelkezésre bocsát". A jön és megy ugyanis ravaszul alkalmazkodó, ún. deiktikus (mutató tartalmú) szavak, mint az itt/ott, én/te, most/akkor stb., és használatuk azon múlik, hová helyezi a beszélő a "deiktikus fókuszt", hova tűzi ki a rámutatás középpontját. Például így kiáltok Y.-nak: (1) Vigyázz, jön a dömper! A dömper nem a beszélőhöz, hanem a hallgatóhoz közeledik. Én nem ott vagyok, ahol Y., ám a deiktikus fókuszt (a "jövés" célkeresztjét) áthelyeztem Y.-hoz. Kvázi azt kiáltom, amit Y.-nak kellene kiáltania, ha látná a dömpert: Jaj, jön a dömper! (ide, énfelém).

Szerkesztő barátom láthatólag úgy véli, a deiktikus fókusz mereven a kimondó személyéhez és a kimondás helyéhez van kötve. Ez nem így van. A fókuszt "átadhatom" a hallgatómnak. Ez történik, ha telefonon azt kérdezem: Jött a postás? (oda, hozzád), nem pedig Ment a postás?. Így ír az 1980-as Nyelvművelő Kézikönyv is: "Élhetünk a jön igével, ha a hallgató szempontját érvényesítjük, vagyis odaképzeljük magunkat a hallgatóhoz."

De vajon a kimondás helyéhez kötődik a használat? Így szólok társamhoz Bécsben: Menjünk Salzburgba. Én Linzben leszállok, te menj tovább Salzburgig, ott várj. Estére megjövök. A megjövés helye természetesen társam jövőbeni tartózkodási helye, azaz Salzburg lesz, és nem Bécs, ahol én a mondatot mondom. A deiktikus fókuszt áthelyeztem a beszéd helyéről a "megjövés" (egyben a saját és társam) várható helyére.

A nyelv éppen azért tud működni, mert nem követi sem a logika, sem a természettudomány szabályait. Hogy a most szó (egy klasszikus deiktikus elem) adott esetben a jelen másodpercet vagy a jelen évszázadot jelenti (vagy akár egy elmúlt évszázadot, például Kitört a forradalom, Kossuthnak most kellett lépnie), azt a logika vagy a tudomány nem tudja megszabni, mert a nyelv olyan, mint a gumioptika, folytonosan csúszkáltatja a nézőpontját. Ez a nagy előnye, ez a nagy hátránya is, de a nyelv ilyen. A puristákat, a logikakergető iskolamestereket ez mindig zavarta, és igyekeztek a nyelvet megregulázni. Ez azonban meddő igyekezet, mert a nyelvnek mindig sokkal több dolgot kell kifejeznie, mint amire mi fel vagyunk készülve, így rugalmasnak ("logikátlannak") kell maradnia.

Gondolkozzunk el, mikor mondom a (2)-es és mikor a (3)-as mondatot. (2) Napi két busz megy Tapolcáról Uzsára. (3) Napi két busz jön Tapolcáról Uzsára. A (3)-as a korlátozottabb használatú, a "jelöltebb", mert a deiktikus fókusznak Uzsán kell lennie ahhoz, hogy mondhassam. Ennek legegyszerűbb esete, ha magam is Uzsán vagyok. Van aztán a fókuszátadás, amikor például telefonon beszélek valakivel, aki Uzsán van, s annak mondom, hogy oda, hozzátok, napi két busz jön. De még ez sem szükséges. "Szeretünk Uzsán nyaralni - mesélem Pesten karácsonykor -, csendes kis falu, csak napi két busz jön Tapolcáról Uzsára." Itt nyilván már csak lélekben helyeztem magam Uzsára - de a nyelv szempontjából ez mindegy.

A nyelvek különböznek a fókuszáthelyezés lehetőségében. A mai magyar nagyon fókuszáthelyező, mint azt a példák mutatják, meg a barátom által ("tíz emberből nyolc") idézett Megyek már!. Lehet, hogy ebben elmozdulás történt az utóbbi évtizedekben, azaz gyakoribbá vált a deiktikus fókusz áthelyezése. A konzervatív nyelvhasználókat - mint rendesen - nem a logikátlanság, hanem az újdonság zavarja, csak ezt palástolandó igyekeznek berzenkedésükhöz logikai "magyarázatokat" találni, ahelyett, hogy nyílt sisakkal vállalnák konzervatív érzületüket.

Érdekes, hogy az angol másképp fókuszáthelyező, mint a magyar. Például a magyar Jössz velünk a moziba? mondatnak az angol megfelelője Are you going to the cinema with us?, azaz szó szerint "Mész velünk a moziba?". Angolul viszont az, hogy Are you coming to the cinema? (szó szerint "Jössz a moziba?") csak olyan értelemben használható, hogy "Odajössz a mozihoz?", vagyis amikor a fókusz már a mozinál (és az addigra oda áthelyezendő beszélőnél) van.

A magyar nyelvészeti (és főleg nyelvművelő) szakirodalom sokat vitatkozott azon, hogy - az ő szóhasználatukkal - "helyes-e" és "mikor helyes" a jön használata áthelyezett deiktikus fókusszal, a beszélőtől távolodó mozgás kifejezésére. A legvaskalaposabbak - mint tanult barátom - azt óhajtják, hogy a deiktikus fókusz mindig a beszélőnél legyen, s ne tevődjön át a megszólítotthoz. Meglepő, hogy a fent oly józanul fogalmazó Nyelvművelő Kézikönyv egy lappal később maga is azt mondja, "nem érezzük (?) helyesnek" a Gyere már! felszólításra a Jövök már! választ, hanem csak a Megyek már!-t. Én nagyon is helyesnek érzem mind a kettőt, csak a kettő nem ugyanaz. Például a fenti (1)-es mondat helyett mondhatnám azt, hogy (4) Vigyázz, megy a dömper! Ennek más a közlési értéke: most nem helyezkedem a hallgató mellé, a deiktikus fókusz nálam (vagy legalábbis Y.-on kívül) marad. Ezért kiáltjuk az építkezésen: Megy a vödör!, mi elindítottuk, innentől mindenki vigyázzon a fejére. A síneknél viszont az van kiírva: Vigyázz, ha jön a vonat!, mert a vasúttársaság mintegy sorsközösséget vállal az elgázolandókkal. Ha szerkesztő barátom követné a saját iskolamesteri logikáját, akkor egybemosná az (1) és (4) közti finom különbséget azáltal, hogy mindkét esetben a (4)-est használná. Fáj nekem, hogy így szegényítené édes anyanyelvünket.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.