Generative Pre-Trained Transformer, röviden GPT, azaz DzsíPíTí: az OpenAI kutatólaboratórium által kifejlesztett chatbot. Mindannyian kapcsolatba kerülhetünk egy chatbottal, amikor online ügyeket intézünk, legyen az banki tranzakció, vagy okostelefon applikációján keresztül rendelt vacsora, és az esetek többségében praktikus, és az emberi interakciót utánzó kommunikáció cukiságfaktorát sem nélkülöző segítséghez juthatunk. Ki ne szórakoztatta volna már magát az Apple telefonok „intelligens személyi asszisztens és tudásnavigátorának”, a SIRI-nek, vagy az Android operációs rendszeren futó Google Now-nak feltett gyerekes kérdésekre kapott naiv, vagy éppen ravasz mód okos válaszokkal? A ChatGPT önmeghatározása szerint „mesterséges intelligencia nyelvi modell, arra betanítva, hogy a felhasználókat az emberihez hasonló szöveg létrehozásában a számára biztosított adatok alapján segítse”. Több bölcsész és mérnök egyetemi oktató ismerősöm személyes tapasztalata, hogy bár ma még meglehetős pontossággal megállapítható, hogy az otthonra kiadott írásbeli feladatot valóban a hallgató csinálta-e, ez a fajta tudásfelmérés a ChatGPT-k fejlődésével kihalásra ítéltetett. Dolgozatot vagy akár drámát, regényt is segíthet írni az AI (a legismertebb ilyen program a Jasper névre hallgat) – de mi a helyzet a zenében?
Az elmúlt öt évben az algoritmusok alkotta, szerzői jogdíj fizetése nélkül felhasználható ambient- (jobb fordítás híján háttér-), illetve meditációs, avagy masszázs-zenefolyamok létrehozására, valamint digitális hangstúdió színvonalú keverésre és masteringre (egy zenei fájl végső hangképét kialakító eljárások összessége) épülő szolgáltatások kisebb iparággá nőtték ki magukat. A zenei streaming platformok – egy másik nagy forgalmú piaci szegmens – szintén az AI segítségével generálják számunkra a „ha ez tetszett, az is tetszeni fog” típusú válogatásokat. Daddy’s Car (Apu autója) címmel, a SONY CSL Research Lab tudósai és a FlowMachines (AI segítette zenealkotó projekt) segítségével 2016-ban született meg az első, teljes mértékben mesterséges intelligencia által létrehozott, a Beatles stílusát utánzó pop dal. 2019-ben jelent meg az amerikai hangművész és -dizájner, zeneszerző Holly Herndon és Matt Dryhurst művész-kutató közös albuma, a PROTO. A Spawn elnevezésű AI-jal együttműködésben létrehozott album „élő hangátalakítást és időtlen népi éneklést” mutat be, különös hangsúllyal a „földönkívüli dalmesterségre”, valamint „élő tréning foglalkozásokat” is tartalmaz, amelyeken a Herndon és Dryhurst által toborzott énekesek az AI-t hangok értelmezésére tanítják. A tudományos-fantasztikus fikciónak ható projekt bevallott célja az, hogy segítségével a technológiát kevésbé érezzük „dehumanizálónak”. Ha már a sci-finél tartunk, 2021-ben a Google AI Magenta segítségével látott napvilágot a The Lost Tapes of the 27 Club gyűjtemény, amelyben elhalt hírességek – például Kurt Cobain vagy Amy Winehouse – támadnak fel és zenélnek digitálisan (igaz, a vokális szólamokat a valóságban, az idézett művészeket imitáló úgynevezett cover bandek segítségével vették fel).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
