MaNcs 35. évf. 14. sz. (2023-04-05)
„Ezt szerintem nem kudarc meg siker dimenziójában kell értékelni, mi sosem ezt tettük. A kamara megszüntetése nem volt cél, úgyhogy ilyen szempontból ez abszolút indifferens” – így kommentálta Takács Péter, a rendőrminisztérium egészségügyért felelős államtitkára az ATV-nek azt a hétfői hírt, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetése szerint 33 ezer fő, vagyis az aktív orvosok több mint háromnegyede jelezte, hogy továbbra is fenntartja a tagságát.
„Orbán Viktor is hasonlóan gondolkodik” – hozta fel mentségként múlt csütörtöki tárgyalásán egy erőszakos bűnöző. Azért állították bíróság elé, mert kilenccentiméteres pengehosszúságú késével rátámadt két nőre a villamoson, akik kézen fogva utaztak.
Az Európai Unió eddig meglehetősen cselekvésképtelennek bizonyult a magyar médiahelyzettel kapcsolatban. 2011-ben az akkor elfogadott médiatörvények néhány jelentéktelen módosítását elérte ugyan az Európai Bizottság, de azok a törvény elnyomó jellegén semmit nem változtattak. Az uniós intézmények – néhány európai parlamenti meghallgatást leszámítva – 2012-ben már teljesen magára hagyták a Klubrádiót, pedig azok a jogi eszközök, amelyek alapján a frekvencia 2020-as elvesztése után eljárást indítottak, már akkor is rendelkezésre álltak.
Artificial intelligence, röviden AI, azaz ÉjÁj: mesterséges intelligencia. Szinte minden hétre jut egy új hír arról, mire képes: az eredetileg nyílt forráskódú OpenAI legújabb, 4-es számot viselő, 175 milliárd paraméteren betanított ChatGPT-je például 82 százalékkal kevesebb valószínűséggel válaszol az OpenAI által tiltott témákban feltett kérdésekre, valamint 60 százalékkal kisebb valószínűséggel ad fiktív válaszokat. Vagy arról, mire nem képes: stratégiai gondolkodásra, empátiára, kreativitásra.
Putyin nem akarja, de talán nem is tudja megmondani, mit akar Oroszország Ukrajnában és Ukrajnától, számára a lényeg az, hogy a háború sose érjen véget. Pedig egyszer véget ér: és ha nyer, ha veszít, Oroszország eltűnni biztosan nem fog a térképről. Mi lesz akkor, és ki, hogyan siettetheti ezt a pillanatot? A közkedvelt politikatudóssal, aki szinte mindent előre látott, a Rigában működő Meduza.io független orosz hírportál készített interjút. Az alábbiakban ezt adjuk közre.
Tízezerszám deportáltak ukrán gyerekeket Oroszországba Vlagyimir Putyin és az orosz gyerekjogi ombudsman, Marija Lvova-Belova vezényletével. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság szerint ez háborús bűntett, ezért elfogatóparancsot adott ki az elnök és ombudsmanja ellen. Kérdés, hazajuthatnak-e valaha ezek a gyerekek.
Tudatos médiafogyasztás, álhírekkel folytatott harc, az újságírás erodálódásának megállítása: csupa jól hangzó jelszó. Éppen ezeket sorolja fel a céljai közt a 2019-ben alapított Transzparens Újságírásért Alapítvány is.
Miközben mindenhol tiltakoznak az akkumulátorgyárak létesítése miatt, a cégek és a műszaki egyetemek szakirányú képzéseket dolgoznak ki és hirdetnek meg. Hiába ellenzik sokan a kormány és a főként ázsiai hátterű vállalatok törekvéseit, a gyárakkal párhuzamosan kiépül a termelés hátországa.
Bár a Nemzeti Nyomozó Iroda már 2016-ban kimondta a bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanúját a 16 milliárdos Öveges-programhoz kapcsolódó projekteknél, végül csupán egyetlen, 180 milliós visszaélés került a bíróság elé.
Midőn Vernon Subutex, a nagy nőcsábász (ötvenes fehér férfi) beleszeret a transzvesztita Marciába, arra jut, hogy nem a pina teszi a nőt. Már csak azért sem, mert a brazil lánynak – mint azt Subutex krumplihámozás közben vendéglátójának elújságolja – nagyobb a farka, mint az övé. Marcia meglehet, hogy nem tökéletes nő, sőt bizonyos kritériumok szerint talán egyáltalán nem is nő, de mégis az. Nem is akármilyen.
A kortárs cseh fotográfia veteránját, Jan Saudeket erotikától csöpögő világa, végleteket ütköztető frivol humora tette messze földön is híressé. E kiállítás is bizonyítja, hogy az idén 88 éves alkotó sosem változtatott a jól bevált receptjén: meztelen vagy alulöltözött nők teátrális pózokban, ártatlan gyermekarcok, érzelmes tekintetek néznek ránk a felvételeiről.
A koronavírus-járvány témáját „elhasználta” a közélet, átitatódott hétköznapjaink ideológiai és morális szólamaival, ráadásul a Dekameron maga is szinte minden alkotónak az eszébe jutott, így igen nehéz fába vágja a fejszéjét, aki mégis a járványról szeretne egy műalkotásban beszélni.
A humor nagyrészt azt képezi le, ahonnan vétetett, azaz egy adott társadalom, kor mentális állapotát, szellemi minőségét. Persze mindig akadnak, akik az árral szemben úsznak, vagy legalább külön medencében, és ez a mi szerencsénk, ám még az ő teljesítményük is szükségszerűen arra a valóságra épít, amely körbevesz minket. Bár röhögünk rajta, mégis fojtogató. Mondjuk, ezt a fajta humort hiába keresnénk a hivatalos csatornákon. De mit kínál helyette az államrádió?
„Cigánynak születtem, de nem vagyok cigány” – tudatosítja velünk a történet egyik főhőse a zuhanyrózsa alól kibújva. Ő ugyanis nem lop, nem árul drogot, tisztálkodik, és a testvérével sem lépett szexuális kapcsolatba – épp ezért egy szőke, kék szemű fiú játssza majd el a szerepét, aki gyorsan be is lép a helyére. A Háromezer számozott darab tele van ilyen, a kamera mögül kikacsintó momentumokkal. De csak azért, hogy pár pillanat múlva rájöjjünk: az alkotók valójában nem ránk kacsintanak, hanem a tükörbe vagy egymásra, ami pedig minket illet, ami kacsintásnak tűnik, az sokkal inkább gúnyos nevetés vagy épp vicsorgás.
Elsőfilmes rendező, pláne úgynevezett szerzői filmmel régen robbant be úgy a köztudatba, mint a skót Charlotte Wells a saját forgatókönyvéből készített Volt egyszer egy nyárral.
Napszemüvegben, kurtán integetve jönnek színpadra, és a következő másfél órában egy bágyadt szavuk nincsen. Ez a Comet Is Coming első budapesti koncertje – egy európai turné keretében –, pedig már hét éve ismerik őket a szemfüles jazzisták, és főleg azok, akik szívesen utaznak minden műfajban.
Ha végignézünk a Rock and Roll Hall of Fame zenészeinek listáján, egészen biztos, hogy Andy Fletcher az, aki a legkevesebbet tette azért, hogy bekerüljön az elit klubba.
A Klangforum Wien újzenei együttes április 6-án, Eötvös Péter vezényletével teljes Ligeti-programot játszik a Müpában. A kortárs zenei szcénáról, az együttes feladatairól, a művek kiválasztásáról is szó esett.
Politikusról dokumentumfilmet készíteni szakmai értelemben nem különösebb kihívás – türelem kell hozzá főképpen.
E 61 éves, megunhatatlan lemez történetét sok igazságtalanság kíséri, ezeket a bővített, alternatív stúdiófelvételeket tartalmazó dupla CD legalább megpróbálja helyretenni.
John Francis Daley és Jonathan Goldstein becsületes, kielégítő minimumot hozó alkotása ezer szállal kötődik a Trónok harcához, az A Gyűrűk Urához és a végeláthatatlanul burjánzó Marvel-univerzumhoz, ami áldás és átok is.
Az Operaház hagyományosan koncerttel ünnepli Ybl Miklós születésnapját, az idén a 209.-et. Most Brahms-esttel tisztelegtek az évfordulón.
E hiánypótló kötet Magyarország történelmének utolsó bő másfél évszázadát a világtörténelem integráns részeként kezeli
Egy apa a mentális összeomlás szélén, ki ne látott volna még ilyet?
A U2-ra gyakran hivatkoznak a világ legjelentősebb rockzenekaraként, és nem véletlenül.
Amikor Sztupa és Troché visszatértek Rómába, már semmi nem volt olyan, mint régen, de főként a rómaiak tűntek egészen másmilyennek.
A legfrissebb IPCC-jelentés tükrében különösen riasztó fejlemény, hogy a világ gazdasági és politikai centrumaiban mintha kikerült volna az elsődleges preferenciák sorából a klímakatasztrófa megelőzése.
Már a számítógépek feltalálása előtt látott lyukkártyát, és Hirosima előtt is tisztában volt az atombomba hatásával. Az utóbbi nem véletlen, részt vett a tervezésében is. Neumann Jánost, a zsenik zsenijét új életrajz mutatja be a nemzetközi közönségnek; magyarul Az ember a jövőből címmel adta ki nemrég az Open Books kiadó. A szerzővel, a Science újságírójával beszélgettünk.
Egyetlen politikai rezsim sem hagyhatja figyelmen kívül, és mindegyik megcsúfolja valahogy. A Blinken OSA Archívum programsorozata Petőfi Sándor kultuszának politikai változásaival foglalkozik. A témáról az egyik kurátort, lapunk alkalmi szerzőjét kérdeztük.
„Lenn, hol a tölgyek őrzik a völgyet, kúszik az erdei út…”
