egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Pléjkondákt

Egotrip

Lépcsőkön jön le – Göteborgban, úgy látszik, ilyen a színpad hátsó része –, rajta fekete paróka, hosszú műbőr kabát, az alól kivillan a testhez simuló fekete latex miniszoknya, talán forrónadrág, lábain combmagas fétiscsizmák világítanak.

A közönség tapsolni kezdene, de leinti őket. Rövid, döbbent moraj, majd csönd. Előre jön a színpad jobb oldalára, balra zenészek. Valakit játszik, valamit keres. Körbe-körbe néz, majd jobbjával a muzsikusokra mutat, pózba merevszik. Csönd, várakozás. Felirat: LIGETI Mysteries of the Macabre, Barbara Hannigan & Gothenburg Symphony.

Gyakran emlegetett 2013-as koncertvideó. Színház és truváj. A befagyott pózból először Hannigan jobb mutatóujja mozdul ki, azzal üt négyet, miközben azt suttogja: „Pszt!”, majd „Pszt-pszt!”, azután „Pszt-pszt-pszt!”. A zenészek visszapisszegnek. Minden nagyon gyorsan zajlik. Miközben már két kézzel irányít, most hangmagasságon, szöveggel énekli: „Co-co-co-co coding zero-zero. Highest security grade.” Mire a zenekar uniszónóban: „A-ha!” Hannigan leáll, megütközve néz a muzsikusokra, a közönség nevet. Virtuóz zene, színház és truváj. Ligeti György – az idén lenne 100 éves – emblematikus, hírhedten nehéz darabjának elhíresült koncertfelvétele ez, amelyen, semmi kétség, Barbara Hannigan egyszerre énekel és vezényel. Playconduct. Pléjkondákt. Így hívjuk, amikor egy hangszeres zenész, szólista egy időben játszik hangszerén és vezényli a körülötte ülő zenekart. Ez Barbara Hannigan esetében „singconduct”. Ligeti Le grand macabre című operájából 3 rövid és virtuóz koloratúrszoprán áriát hangszerelt újra – a komponista engedélyével – az angol zeneszerző, karmester, trombitás Elgar Howarth. Az eredeti műben Gepopo, a titkosrendőrség feje, be-bejön a színpadra, hogy kukorékolva, pisszegve, dadogva, majd őrülten sikoltozva figyelmeztesse Gogo herceget és udvartartását a közelgő veszélyre, a föld felé száguldó Vörös Üstökösre. Gepopo pszichotikus, dadogós, egzaltált, hisztérikus karakterére játszik rá az említett videón az elképesztő Barbara Hannigan a maga szadomazo kosztümjével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.