egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Pléjkondákt

Egotrip

Lépcsőkön jön le – Göteborgban, úgy látszik, ilyen a színpad hátsó része –, rajta fekete paróka, hosszú műbőr kabát, az alól kivillan a testhez simuló fekete latex miniszoknya, talán forrónadrág, lábain combmagas fétiscsizmák világítanak.

A közönség tapsolni kezdene, de leinti őket. Rövid, döbbent moraj, majd csönd. Előre jön a színpad jobb oldalára, balra zenészek. Valakit játszik, valamit keres. Körbe-körbe néz, majd jobbjával a muzsikusokra mutat, pózba merevszik. Csönd, várakozás. Felirat: LIGETI Mysteries of the Macabre, Barbara Hannigan & Gothenburg Symphony.

Gyakran emlegetett 2013-as koncertvideó. Színház és truváj. A befagyott pózból először Hannigan jobb mutatóujja mozdul ki, azzal üt négyet, miközben azt suttogja: „Pszt!”, majd „Pszt-pszt!”, azután „Pszt-pszt-pszt!”. A zenészek visszapisszegnek. Minden nagyon gyorsan zajlik. Miközben már két kézzel irányít, most hangmagasságon, szöveggel énekli: „Co-co-co-co coding zero-zero. Highest security grade.” Mire a zenekar uniszónóban: „A-ha!” Hannigan leáll, megütközve néz a muzsikusokra, a közönség nevet. Virtuóz zene, színház és truváj. Ligeti György – az idén lenne 100 éves – emblematikus, hírhedten nehéz darabjának elhíresült koncertfelvétele ez, amelyen, semmi kétség, Barbara Hannigan egyszerre énekel és vezényel. Playconduct. Pléjkondákt. Így hívjuk, amikor egy hangszeres zenész, szólista egy időben játszik hangszerén és vezényli a körülötte ülő zenekart. Ez Barbara Hannigan esetében „singconduct”. Ligeti Le grand macabre című operájából 3 rövid és virtuóz koloratúrszoprán áriát hangszerelt újra – a komponista engedélyével – az angol zeneszerző, karmester, trombitás Elgar Howarth. Az eredeti műben Gepopo, a titkosrendőrség feje, be-bejön a színpadra, hogy kukorékolva, pisszegve, dadogva, majd őrülten sikoltozva figyelmeztesse Gogo herceget és udvartartását a közelgő veszélyre, a föld felé száguldó Vörös Üstökösre. Gepopo pszichotikus, dadogós, egzaltált, hisztérikus karakterére játszik rá az említett videón az elképesztő Barbara Hannigan a maga szadomazo kosztümjével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.