egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Pléjkondákt

Egotrip

Lépcsőkön jön le – Göteborgban, úgy látszik, ilyen a színpad hátsó része –, rajta fekete paróka, hosszú műbőr kabát, az alól kivillan a testhez simuló fekete latex miniszoknya, talán forrónadrág, lábain combmagas fétiscsizmák világítanak.

A közönség tapsolni kezdene, de leinti őket. Rövid, döbbent moraj, majd csönd. Előre jön a színpad jobb oldalára, balra zenészek. Valakit játszik, valamit keres. Körbe-körbe néz, majd jobbjával a muzsikusokra mutat, pózba merevszik. Csönd, várakozás. Felirat: LIGETI Mysteries of the Macabre, Barbara Hannigan & Gothenburg Symphony.

Gyakran emlegetett 2013-as koncertvideó. Színház és truváj. A befagyott pózból először Hannigan jobb mutatóujja mozdul ki, azzal üt négyet, miközben azt suttogja: „Pszt!”, majd „Pszt-pszt!”, azután „Pszt-pszt-pszt!”. A zenészek visszapisszegnek. Minden nagyon gyorsan zajlik. Miközben már két kézzel irányít, most hangmagasságon, szöveggel énekli: „Co-co-co-co coding zero-zero. Highest security grade.” Mire a zenekar uniszónóban: „A-ha!” Hannigan leáll, megütközve néz a muzsikusokra, a közönség nevet. Virtuóz zene, színház és truváj. Ligeti György – az idén lenne 100 éves – emblematikus, hírhedten nehéz darabjának elhíresült koncertfelvétele ez, amelyen, semmi kétség, Barbara Hannigan egyszerre énekel és vezényel. Playconduct. Pléjkondákt. Így hívjuk, amikor egy hangszeres zenész, szólista egy időben játszik hangszerén és vezényli a körülötte ülő zenekart. Ez Barbara Hannigan esetében „singconduct”. Ligeti Le grand macabre című operájából 3 rövid és virtuóz koloratúrszoprán áriát hangszerelt újra – a komponista engedélyével – az angol zeneszerző, karmester, trombitás Elgar Howarth. Az eredeti műben Gepopo, a titkosrendőrség feje, be-bejön a színpadra, hogy kukorékolva, pisszegve, dadogva, majd őrülten sikoltozva figyelmeztesse Gogo herceget és udvartartását a közelgő veszélyre, a föld felé száguldó Vörös Üstökösre. Gepopo pszichotikus, dadogós, egzaltált, hisztérikus karakterére játszik rá az említett videón az elképesztő Barbara Hannigan a maga szadomazo kosztümjével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.