Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Most komolyan?

Egotrip

„Egy óra alatt több száz dalt tanulhatsz meg, ha megtanulod ezt a négy akkordot” – hadarja egy energikus, mosolygós fiatalember a zongoránál ülve, majd be is bizonyítja: ugyanannak a négy akkordnak a váltogatásával saját magát kísérve dalolja popnóták hosszú sorát.

A fel-felbukkanó hirdetés online zongoraórákat reklámoz azzal, hogy mindenféle előképzettség és kottaolvasási képesség nélkül magunkévá tehetjük a csajozáshoz elengedhetetlen mutatvány technikai részét. Mondjuk, nem árt, ha több száz dalszöveget is tudunk hozzá, no meg legalább annyira énekelni, hogy a romkocsma roggyant pianínója mellől a lányok ne üljenek át rögtön a szomszéd asztalhoz. Vásárolhatunk olyan billentyűzetet is a hozzá tartozó applikációval együtt, amely egy videójáték vizuális élményével ajándékoz meg bennünket, miközben színesre festi a hamarosan sorra kerülő hanghoz tartozó billentyűt, amelyet nekünk csak a képernyőn felénk futó színes csík hosszúságában kell lenyomva tartanunk. Itt már online zongoraórákra sincs szükség. Mára már a garázsbanda megalakításához vagy a tábortűz melletti gitárkíséretes nótázáshoz szükséges, kevéske zenei tudás is visszavonhatatlanul digitalizálódott. Mondhatnánk, demokratizálódott, de ezzel hamar lelepleznénk privilegizált viszonyunkat az internetes elérhetőséghez.

Most komolyan: értem én, hogy sosem látott reneszánsza van a gyorstalpaló és könnyen elérhető mindennek; nyelvet „tanulunk” alvás közben, könyvet „írunk”, képet „festünk” az AI segítségével, személyre szabott edzéstervet íratunk magunknak, sőt, mára már az alapvetően két ember közötti, ellenőrzött körülményekre tervezett, bizalmi viszonyon alapuló pszichológiai tanácsadás is a virtuális térbe költözött. Kérdés, minek. Nekem régi mániám, hogy röhejes mindent a gépekre bízni. Röhejes, mert egy szinten már nem az a fontos, hogy mi a praktikus, hanem az, hogy lám, mi, mérnökök ezt is tudjuk, s különben is, olyan kúl. Áll az ember fia a férfi-WC-ben, és ha nincs szerencséje, a piszoárnál a szabad kezével integetnie kell, hogy ne az automatikusan fel-le kapcsolódó világításon múljon, mennyi időt tölthet ott. A kézmosásnál a szenzoros csapból jövő víz pont akkor áll el, amikor le kellene öblíteni az automatából fölösleges mennyiségben csorgó szappant, majd a csappal egybe­épített kézszárító az egészet felfújja az ingünkre. Legtöbbször azért kifelé menet meg kell fogni a kilincset az ajtón, ami megint csak bizonyíték arra, hogy már rég nem a praktikum vagy a higiénia itt a lényeg. A túlautomatizáltság egyik bosszantó formája az élet minden területén bármihez könnyű, erőfeszítés nélküli hozzáférést ígérő online szolgáltatások, applikációk, szoftverek tömkelege.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.