Egotrip

Mélyi József: Pálya a magasban

Kiejtette

Egotrip

Néhány nappal ezelőtt a Horvátországban zajló vízilabda Európa-bajnokság negyeddöntőjében a magyar válogatott a szerbekkel találkozott. A mérkőzés a rendes játékidőben 10:10-es döntetlennel végződött, és ötméteresekkel dőlt el.

A magyar és a szerb játékosok valamennyien bedobták a büntetőt, az egyetlen kivétel Marko Radulović volt, akinek a televíziós képek tanúsága szerint egyszerűen kicsúszott a kezéből a labda, és utána már nem próbálkozhatott újra. Radulović eredetileg nem is volt szerb (sem magyar); 2001-ben Rijekában született, és 19 éves koráig a horvát korosztályos válogatottakban játszott. Hogy miért váltott nemzetet, arra akad egy szerb és egy horvát magyarázat. Az előbbi szerint, amikor a játékos Rijekából Újvidékre igazolt, a horvát szövetség két éven keresztül nem hívta meg a válogatottba Radulović-ot, a másik verzió szerint igenis hívták, de nem válaszolt. Nehéz megmondani kívülről, mi az igazság, mindenesetre a magyarok elleni meccsen a horvát szurkolók káröröme átütő lehetett, Radulović pedig még mindig nem alszik jól.

De tekintsünk most el a délszláv feszültségektől, s koncentráljunk magunkra. Mégpedig arra, hogy a magyar vízilabda-történelemben két, hasonló módon kihagyott büntető is akadt; sokáig mindkettőről úgy beszéltek, mintha nem csak mérkőzésekről, de aranyérmekről döntöttek volna. Az egyik négyméterest (a büntetőt 2004-ben módosították ötméteresre) 1985-ben, a szófiai Európa-bajnokságon (nem) dobtuk. A döntő körben a Szov­jet­unió ellen játszottunk, a harmadik negyedben, 4:4-es állásnál az addig kiválóan játszó Gerendás dobhatott büntetőt: „Saranov kapusnak mozdulnia sem kellett, mert a magyar pólós váratlanul kiejtette kezéből a labdát” – írta akkoriban a Népszabadság. Azonban már a tudósítás is kiemelte, hogy nem ezen úszott el az aranyérem, hiszen utána Msvenieradze is kihagyott egy négyméterest, a végét meg eleve a szovjetek bírták jobban. (Nem is beszélve arról, hogy előtte már az olaszoktól is kikaptunk.)

Ennél sokkal izgalmasabb az a jelenet, amely az 1948-as londoni olimpia vízilabda tornájának középdöntőjében zajlott le. A két nagy esélyes, az előző évi Európa-bajnok Olaszország és a harmincas évek eleje óta egyeduralkodó Magyarország csapott össze. Mivel a második csoportkörből a továbbjutó csapatok magukkal vitték az egymás elleni eredményeiket, ezért különösen fontos lett volna a győzelem. És erre minden remény meg is volt. A mérkőzés vége előtt nem sokkal az olaszok 4:3-ra vezettek, amikor Fábián Dezső, a magyar csapat védője (állóbekkje, ahogy akkor nevezték) négymétereshez (akkori megfogalmazásban: szigorítotthoz) jutott. Hogy ezután pontosan mi történt, azt nehéz megmondani, mert az egykori tudósítások és a későbbi visszaemlékezések erősen széttartanak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”