Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Itt járt Béla

Egotrip

Közös magyar barátunk keresett február első hetében: Valentin-napon a Müpában ad koncertet Béla Fleck, és utánam kérdezősködött; itt vagyok-e Budapesten. A rákövetkező héten már a 7. sorban ültem, hallgattam a My Bluegrass Heart című stúdióalbum anyagából összeállított koncertet, a telt házas show után pedig hátramentem a művészöltözőkhöz, hogy személyesen is beszéljünk.
Bluegrass? Béla Fleck? Lépjünk kettőt hátra.

A bluegrass mint önálló zenei zsáner Észak-Amerika Appalache régiójában, 18. századi ír és skót bevándorlók hozta népzenei elemekből fejlődött ki. A stílus ikonikus hangszere, a bendzsó az ugyanerre a területre – nagy többségében nem önszántukból – települt feketék révén érkezett, majd jóval később, az 1940-es években az Earl Scruggs által kifejlesztett háromujjas pengetéstechnikával tudott lépést tartani a folyamatosan fejlődő stílus egyre gyorsabb tempójú zenéjével. A kezdetben népzeneként, majd a hillbilly, illetve country és western kategóriák részeként nyilvántartott stílus elnevezése maga is ez utóbbi időszakból származik, és a Bill Monroe and the Bluegrass Boys banda nevéből eredeztethető. Arról, hogy 2001 óta létezik egy Magyar Bluegrass Zenei Egyesület is, bevallom, csak most szereztem tudomást, de minden év augusztus közepén Pécs mellett, Abaligeten ők rendezik a Nemzetközi Bluegrass és Akusztikus Zenei Fesztivált.

A rurális tánczenekarok nyomdokait követve a klasszikus bluegrass banda hangszer-összeállítása a következőképpen alakult: hegedű (pontosabban a nálunk népi hegedű avagy nyirettyű néven ismert fiddle), 5 húros bendzsó, gitár, mandolin, nagybőgő. Ehhez jöhet még a dobro névre hallgató rezonátor gitár és a szájharmonika. Az 1971-ben alakult progresszív bluegrass csapat, a New Grass Revival működésétől számítható a stílus történetének legújabb fejezete, ennek a klasszikus verzió kedvelőinek körében tapasztalható vegyes fogadtatását az egyik alapító zenész, Curtis Church szavaiból is sejthetjük: „Ezt az újabb típusú zenét nem hatásvadászatból játszottuk, nem akartunk nagyképűek, tiszteletlenek vagy gúnyosak lenni. Egyszerűen úgy éreztük, a közönség készen áll arra, hogy hallja, lehetséges ugyanazokkal a hangszerekkel is kitágítani ezt a hangzásvilágot.” A New Grass Revival 1981 és 1989 közötti második felállásának tagjai között találkozhatunk először Béla Fleck nevével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.