Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Itt járt Béla

Egotrip

Közös magyar barátunk keresett február első hetében: Valentin-napon a Müpában ad koncertet Béla Fleck, és utánam kérdezősködött; itt vagyok-e Budapesten. A rákövetkező héten már a 7. sorban ültem, hallgattam a My Bluegrass Heart című stúdióalbum anyagából összeállított koncertet, a telt házas show után pedig hátramentem a művészöltözőkhöz, hogy személyesen is beszéljünk.
Bluegrass? Béla Fleck? Lépjünk kettőt hátra.

A bluegrass mint önálló zenei zsáner Észak-Amerika Appalache régiójában, 18. századi ír és skót bevándorlók hozta népzenei elemekből fejlődött ki. A stílus ikonikus hangszere, a bendzsó az ugyanerre a területre – nagy többségében nem önszántukból – települt feketék révén érkezett, majd jóval később, az 1940-es években az Earl Scruggs által kifejlesztett háromujjas pengetéstechnikával tudott lépést tartani a folyamatosan fejlődő stílus egyre gyorsabb tempójú zenéjével. A kezdetben népzeneként, majd a hillbilly, illetve country és western kategóriák részeként nyilvántartott stílus elnevezése maga is ez utóbbi időszakból származik, és a Bill Monroe and the Bluegrass Boys banda nevéből eredeztethető. Arról, hogy 2001 óta létezik egy Magyar Bluegrass Zenei Egyesület is, bevallom, csak most szereztem tudomást, de minden év augusztus közepén Pécs mellett, Abaligeten ők rendezik a Nemzetközi Bluegrass és Akusztikus Zenei Fesztivált.

A rurális tánczenekarok nyomdokait követve a klasszikus bluegrass banda hangszer-összeállítása a következőképpen alakult: hegedű (pontosabban a nálunk népi hegedű avagy nyirettyű néven ismert fiddle), 5 húros bendzsó, gitár, mandolin, nagybőgő. Ehhez jöhet még a dobro névre hallgató rezonátor gitár és a szájharmonika. Az 1971-ben alakult progresszív bluegrass csapat, a New Grass Revival működésétől számítható a stílus történetének legújabb fejezete, ennek a klasszikus verzió kedvelőinek körében tapasztalható vegyes fogadtatását az egyik alapító zenész, Curtis Church szavaiból is sejthetjük: „Ezt az újabb típusú zenét nem hatásvadászatból játszottuk, nem akartunk nagyképűek, tiszteletlenek vagy gúnyosak lenni. Egyszerűen úgy éreztük, a közönség készen áll arra, hogy hallja, lehetséges ugyanazokkal a hangszerekkel is kitágítani ezt a hangzásvilágot.” A New Grass Revival 1981 és 1989 közötti második felállásának tagjai között találkozhatunk először Béla Fleck nevével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.