Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Itt járt Béla

Egotrip

Közös magyar barátunk keresett február első hetében: Valentin-napon a Müpában ad koncertet Béla Fleck, és utánam kérdezősködött; itt vagyok-e Budapesten. A rákövetkező héten már a 7. sorban ültem, hallgattam a My Bluegrass Heart című stúdióalbum anyagából összeállított koncertet, a telt házas show után pedig hátramentem a művészöltözőkhöz, hogy személyesen is beszéljünk.
Bluegrass? Béla Fleck? Lépjünk kettőt hátra.

A bluegrass mint önálló zenei zsáner Észak-Amerika Appalache régiójában, 18. századi ír és skót bevándorlók hozta népzenei elemekből fejlődött ki. A stílus ikonikus hangszere, a bendzsó az ugyanerre a területre – nagy többségében nem önszántukból – települt feketék révén érkezett, majd jóval később, az 1940-es években az Earl Scruggs által kifejlesztett háromujjas pengetéstechnikával tudott lépést tartani a folyamatosan fejlődő stílus egyre gyorsabb tempójú zenéjével. A kezdetben népzeneként, majd a hillbilly, illetve country és western kategóriák részeként nyilvántartott stílus elnevezése maga is ez utóbbi időszakból származik, és a Bill Monroe and the Bluegrass Boys banda nevéből eredeztethető. Arról, hogy 2001 óta létezik egy Magyar Bluegrass Zenei Egyesület is, bevallom, csak most szereztem tudomást, de minden év augusztus közepén Pécs mellett, Abaligeten ők rendezik a Nemzetközi Bluegrass és Akusztikus Zenei Fesztivált.

A rurális tánczenekarok nyomdokait követve a klasszikus bluegrass banda hangszer-összeállítása a következőképpen alakult: hegedű (pontosabban a nálunk népi hegedű avagy nyirettyű néven ismert fiddle), 5 húros bendzsó, gitár, mandolin, nagybőgő. Ehhez jöhet még a dobro névre hallgató rezonátor gitár és a szájharmonika. Az 1971-ben alakult progresszív bluegrass csapat, a New Grass Revival működésétől számítható a stílus történetének legújabb fejezete, ennek a klasszikus verzió kedvelőinek körében tapasztalható vegyes fogadtatását az egyik alapító zenész, Curtis Church szavaiból is sejthetjük: „Ezt az újabb típusú zenét nem hatásvadászatból játszottuk, nem akartunk nagyképűek, tiszteletlenek vagy gúnyosak lenni. Egyszerűen úgy éreztük, a közönség készen áll arra, hogy hallja, lehetséges ugyanazokkal a hangszerekkel is kitágítani ezt a hangzásvilágot.” A New Grass Revival 1981 és 1989 közötti második felállásának tagjai között találkozhatunk először Béla Fleck nevével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.