A kormányfő és a liberálisok
Miniszterelnökünk természetesnek tartja, hogy egy szociáldemokrata kormányzatnak bizonyos gazdasági kérdésekben vitája van a liberális gazdaságpolitika képviselőivel. Erre a felismerésre azt követően jutott, hogy az általa eszmecserére meghívott neves közgazdászok felvetették: a magyar gazdaságban olyan jeleket látnak, amelyek megítélésük szerint aggodalomra adnak okot. (FigyelőNet, május 13.)
A válasz valóban frappáns, én sem tudnám jobban kivágni magam hasonló helyzetekből. Most már csak azt nem értem, hogy miért ült le egyáltalán eszmét cserélni a szociáldemokrata kormányfő liberálisnak tartott közgazdászokkal, ha előre tudta, hogy nem fogadhatja el érveiket? Bár azt a hitvallását, miszerint "a kormány elsődleges célja a modern, európai Magyarország megalkotása", valószínűleg senki sem vitatta a jelen lévő, liberális közgazdák közül. Mint ahogy azt sem, hogy "a gazdasági növekedés, a versenyképesség megteremtése eszköz, és nem cél. A cél a jóléti fordulat végrehajtása, az élet minden területén minél több embernek biztonságot nyújtó köztársaság megteremtése." Aligha van épeszű közgazdász, bármilyen táborhoz tartozzon is, aki ebben ne értene egyet Medgyessyvel.
A beszélgetés részleteire nem derült fény, mégis lehet némi fogalmunk arról, hogy milyen aggályokat vetettek föl a kormányfőnek a liberális gazdaságpolitikát képviselő közgazdászok, hiszen ők ezt a szélesebb nyilvánosság előtt is rendszeresen megteszik. A miniszterelnöki eszmecserére meghívott Antal László és Petschnig Mária Zita (és a meghívást nélkülöző Békesi László) a Pénzügykutató pár nappal korábbi klubdélutánján, újságírók jelenlétében festettek meglehetősen borús képet a magyar gazdaság pillanatnyi állapotáról, hangsúlyozva a rossz gazdaságpolitika felelősségét a kialakult helyzetért. Annak is hangot adtak, hogy ha folytatódik a csodavárásra épülő gazdaságpolitika, akkor felemelkedés helyett leszakadás lesz az uniós csatlakozás hozadéka.
A többi gazdaságkutató intézet, amelyek reprezentánsai szintén részt vettek a miniszterelnöki légyotton, ugyancsak rendszeresen közli a szélesebb publikummal helyzetértékelését és prognózisát. Surányi György és Jaksity György is hangot ad időnként aggályainak, még ha pozícióiknál fogva visszafogottabban is, mint a kutatók. Az azért kiderül, hogy ők sem díjazzák a magyar gazdaság versenyképességét aláásó és a megtakarítások felélésére ösztönző gazdaságpolitikát, függetlenül attól, hogy milyen kormány van hatalmon.
Noha a liberálisnak mondott gazdaságelemzők helyzetértékelése meglehetősen egyöntetű, a teendőket korántsem ítélik meg egyformán: vannak köztük, akik határozott fordulatot sürgetnek, és vannak, akik valamivel empatikusabbak a politika vezérelt gazdaságirányítással szemben. Abban azonban mindnyájan egyetértenek, hogy az elmúlt két évben kialakított irány tarthatatlan. És nem azért, mert nem szeretnék ők is minél nagyobb jólétben és biztonságban látni a magyar társadalmat, miként a kormányfő hiszi, hanem azért, mert úgy vélik, hogy az állami költekezésre épülő gazdaságpolitika éppen nem ezt szolgálja.
A kormányfő - mentális higiénéje szempontjából - jobban tette volna, ha liberális közgazdászok helyett a Fidesz - MPP szakértőivel ül le eszmecserére. Ha már a György név a gyengéje, mondjuk Matolcsy Györggyel, akinek kifejezetten tetszik az az irányvonal, amelyet a mai kormány képvisel, s ez érthető is, hiszen éppen az általa korábban kijelölt úton halad. ´ biztosan arra buzdította volna a miniszterelnököt, hogy tartsa a jó irányt, még több állami pénzt pumpáljon a gazdaságba, ha kell, bankópréssel teremtve elő a zsozsót. ´ biztosan nem kiáltott volna megálljt kicsinyes pénzügyi gondok miatt, hiszen, mint minden rendes politikus, ő is olyan gazdaságban gondolkodik, amelyet piac helyett a politikai akarat mozgat. ´ éppúgy zárójelbe tudta volna tenni közgazdász énjét, mint a miniszterelnök.
Medgyessy Péter helyében én a Lászlókkal is elővigyázatosabb lettem volna. Antal és Csaba Lászlók helyett Mádi Lászlót hívtam volna meg, hiszen ez utóbbi László sokkal jobban szereti a lakástámogatás mai rendszerét, mint az előbbiek. ´ (Matolcsyval egyetemben, de a liberális Lászlókkal és Györgyökkel ellentétben) komolyan azt hiszi, hogy a lakásszektor élénkítése kihúzza a gazdaságot a kátyúból, és az államadósságból épülő lakások éppúgy termelik majd a jövedelmet, mint az országból kimenekült feldolgozóipari vállalatok. Kupa Mihályt és Bokros Lajost sajnos nem invitálta meg a miniszterelnök az eszmecserére, így nem tudom helyettük Varga Mihályt és Kósa Lajost a figyelmébe ajánlani, pedig az utóbbiak is bizonyára nagyobb megértéssel lettek volna eddigi gazdaságpolitikája iránt, mint a meghívottak.
De komolyra fordítva a szót: előre sejthető volt, a kormányfő Népszabadságnak adott interjújából pedig fehéren-feketén kiderült, hogy teljesen fölösleges volt a találkozó, hiszen a liberális közgazdász Medgyessy pontosan tudta, milyen választ kaphat kérdéseire a - saját megfogalmazásával - "vele egy alomból származó közgazdász barátaitól". Elég lett volna két sapkával a kezében leülnie egy tükör elé, és a politikusi sapkában kérdezgetve meghallgatni a közgazdász sapkában adott válaszait.
