Podmaniczky Szilárd: Déli verő (A mákvakság)

  • 2000. május 25.

Egotrip

A házigazdám az angolnás meséje után hosszan elgondolkodott, nyilván azon, hogy képes vagyok-e egymás után két történetet meghallgatni, és amikor látta rajtam, hogy vámpíreszku méretű füleimmel feléje legyezek, megint az ég felé bökött, de ezúttal alacsonyabban, elvégre későre járt már, és ki tudja, éjfél után hol kezdődik az ég.

A házigazdám az angolnás meséje után hosszan elgondolkodott, nyilván azon, hogy képes vagyok-e egymás után két történetet meghallgatni, és amikor látta rajtam, hogy vámpíreszku méretű füleimmel feléje legyezek, megint az ég felé bökött, de ezúttal alacsonyabban, elvégre későre járt már, és ki tudja, éjfél után hol kezdődik az ég.

Szóval, nevezzük Bélának, mondta, nem mintha bármi bajom lenne a Bélával, de ez ma már olyan ritka név, hogy nagyon kevesen sértődhetnek meg érte, feltéve, mondta, ha megírod; Bartók Béla pedig már úgyis halott.

Béla korán reggel indult a gyárba, otthon a felesége gondosan becsomagolta az ebédjét, egy nagy tál mákos tésztát. Levest nem vitt, mert azt út közben úgyis magára öntené. Már a gyár öltözőjében heves testmozgással mesélte a kollégáknak, hogy ma a kedvence, mákos tészta csiklandozza majd a nyelőcsövét, s hogy a felesége, ej, az az asszony...

Telt s múlt és szállt az idő a gyárban, mintha madárformákat öntenének ki olvasztott tollból. Minden munkafázis egy irányba mutatott, közeledett az ebédidő, Béla anyagcseréje pedig egyre hevesebb lett, mint aki az anyatejjel szívta magába a vízhajtót. De ez idő alatt a kollégák sem voltak restek, elrabolták Béla ebédjét, és a jól elkevert mákos tésztát bevitték a mosdóba, és lemosták a tésztáról a mákot, de úgy, hogy egy szem se pöttyözze a szép tésztaanyagot, még csak hírmondója se maradjon a máknak; szálanként tartották a csap alá Béla ebédjét, majd visszarakták Béla táskájába.

Eljött az ebédidő, s ahogy Béla haladt az öltöző felé, minden porcikájában bizsergett a mák.

Körülülték a hosszúkás ebédlőasztalt, és kicsomagoltak. Béla ezúttal szalvétára helyezte a villát az edénye mellé, majd leemelte az edény tetejét. A többiek nyugodtan falatoztak. Béla mozdulatlanul nézett az edénybe. A kollégák ezalatt igen fegyelmezetten viselkedtek, egy árva áruló pisszenés vagy kuncogás nem hagyta el az ajkukat. Béla ekkor kézbe vette a villát, benyúlt a tészta alá, és óvatosan felemelte azt. Hátha a tészta alatt van a mák. De nem volt ott, csak az edény szimpla, rezzenéstelen feneke. Ám Béla nem szólt egy szót sem, mindig is büszke volt a feleségére, milyen jól főz, s emellé még eszes asszony is, s ezt, ha tehette, mindenütt elmondta. Úgyhogy a mostani attrakciót nem tudta mire vélni.

Nagy lélegzetet vett, fújtatott egyet, mint aki megúszta a vasárnap esti fogmosást, és újra kinyitotta a táskáját. Ugyanis Béla úgy gondolta, hogy annyira eszes, nyilván, az ő felesége, hogy a mákot külön edénybe rakta. Háromszor kutatta át a táskát, északról déli irányba, majd keletről nyugatra, végül balról jobbra. De mák nem volt, még annyi se, hogy beletüsszentsen.

"vatosan felállt, és mint akinek ebéd előtt még valami fontos eszébe jutott, kiment a teremből. A porta telefonján hívta a feleségét a másik gyárban, aki szintén mákos tésztát vitt magával.

Haló, drágám, hol a mák? Azt mondtad, mákos tésztát kapok ebédre, és sehol nincs a mák, csak a baromi sok tészta, üresen.

De Bélám, mi történt veled, hogy így beszélsz? Ott van a tésztán, én is azt eszek.

De értsd meg, nincs sehol a mák!

Hát nem tudom, Bélám, erre nem tudok mit mondani, én rátettem a tésztára!

Jól van, mondta a Béla, és letette a kagylót, és lassú léptekkel visszaindult a csupasz tésztájához.

Viszont a kollégák még a délelőtt folyamán kerítettek mákot, jól összedaráltatták a cukorral, s amíg Béla a telefont intézte, a kilónyi tésztát szépen megszórták darált mákkal, az edényre pedig visszatették a tetejét.

Béla visszaült az asztalhoz, karjait az edény két oldalán az asztallapra helyezte, és várt, és nézte a többieket, ahogy jóízűen falatoznak. Már csak tíz perc volt az ebédidőből, ezért úgy döntött, éhgyomorral nem dolgozhat, megeszi hát a csupasz tésztát.

Leemelte az edény tetejét, és majd kiesett az összes foga az örömtől. Mák, mák, mondogatta magában. Ott volt a mák a tésztán.

Megtörölte a homlokát, és mintha szenet lapátolna a pincébe, behajigálta az ebédet.

Már egy perce vége volt az ebédidőnek, mikor száját törölgetve visszaállt a munkába. De alig telt el fél óra, telefonhoz hívták, a felesége kereste. És azt kérdezte, hogy megette-e az üres tésztát. Béla bevallotta, hogy ott volt rajta a mák, csak valahogy, valamiért nem látta, azt mondta a feleségének, hogy valószínűleg, semmi kétség, mákvaksága van. A felesége csak nevetett, és további jó munkát kívánt.

Azt nem tudom, mondta a házigazdám, hogy aztán később elmondták-e a többiek, hogy ők okozták a mákvakságot, de most képzeld el, mondta, amikor legközelebb mákos tésztát vitt ebédre, micsoda szorongással nyithatta ki az edényt ott az asztalon! Hogy ezúttal látja-e a mákot vagy sem.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.