Podmaniczky Szilárd: Déli verő (A mákvakság)

  • 2000. május 25.

Egotrip

A házigazdám az angolnás meséje után hosszan elgondolkodott, nyilván azon, hogy képes vagyok-e egymás után két történetet meghallgatni, és amikor látta rajtam, hogy vámpíreszku méretű füleimmel feléje legyezek, megint az ég felé bökött, de ezúttal alacsonyabban, elvégre későre járt már, és ki tudja, éjfél után hol kezdődik az ég.

A házigazdám az angolnás meséje után hosszan elgondolkodott, nyilván azon, hogy képes vagyok-e egymás után két történetet meghallgatni, és amikor látta rajtam, hogy vámpíreszku méretű füleimmel feléje legyezek, megint az ég felé bökött, de ezúttal alacsonyabban, elvégre későre járt már, és ki tudja, éjfél után hol kezdődik az ég.

Szóval, nevezzük Bélának, mondta, nem mintha bármi bajom lenne a Bélával, de ez ma már olyan ritka név, hogy nagyon kevesen sértődhetnek meg érte, feltéve, mondta, ha megírod; Bartók Béla pedig már úgyis halott.

Béla korán reggel indult a gyárba, otthon a felesége gondosan becsomagolta az ebédjét, egy nagy tál mákos tésztát. Levest nem vitt, mert azt út közben úgyis magára öntené. Már a gyár öltözőjében heves testmozgással mesélte a kollégáknak, hogy ma a kedvence, mákos tészta csiklandozza majd a nyelőcsövét, s hogy a felesége, ej, az az asszony...

Telt s múlt és szállt az idő a gyárban, mintha madárformákat öntenének ki olvasztott tollból. Minden munkafázis egy irányba mutatott, közeledett az ebédidő, Béla anyagcseréje pedig egyre hevesebb lett, mint aki az anyatejjel szívta magába a vízhajtót. De ez idő alatt a kollégák sem voltak restek, elrabolták Béla ebédjét, és a jól elkevert mákos tésztát bevitték a mosdóba, és lemosták a tésztáról a mákot, de úgy, hogy egy szem se pöttyözze a szép tésztaanyagot, még csak hírmondója se maradjon a máknak; szálanként tartották a csap alá Béla ebédjét, majd visszarakták Béla táskájába.

Eljött az ebédidő, s ahogy Béla haladt az öltöző felé, minden porcikájában bizsergett a mák.

Körülülték a hosszúkás ebédlőasztalt, és kicsomagoltak. Béla ezúttal szalvétára helyezte a villát az edénye mellé, majd leemelte az edény tetejét. A többiek nyugodtan falatoztak. Béla mozdulatlanul nézett az edénybe. A kollégák ezalatt igen fegyelmezetten viselkedtek, egy árva áruló pisszenés vagy kuncogás nem hagyta el az ajkukat. Béla ekkor kézbe vette a villát, benyúlt a tészta alá, és óvatosan felemelte azt. Hátha a tészta alatt van a mák. De nem volt ott, csak az edény szimpla, rezzenéstelen feneke. Ám Béla nem szólt egy szót sem, mindig is büszke volt a feleségére, milyen jól főz, s emellé még eszes asszony is, s ezt, ha tehette, mindenütt elmondta. Úgyhogy a mostani attrakciót nem tudta mire vélni.

Nagy lélegzetet vett, fújtatott egyet, mint aki megúszta a vasárnap esti fogmosást, és újra kinyitotta a táskáját. Ugyanis Béla úgy gondolta, hogy annyira eszes, nyilván, az ő felesége, hogy a mákot külön edénybe rakta. Háromszor kutatta át a táskát, északról déli irányba, majd keletről nyugatra, végül balról jobbra. De mák nem volt, még annyi se, hogy beletüsszentsen.

"vatosan felállt, és mint akinek ebéd előtt még valami fontos eszébe jutott, kiment a teremből. A porta telefonján hívta a feleségét a másik gyárban, aki szintén mákos tésztát vitt magával.

Haló, drágám, hol a mák? Azt mondtad, mákos tésztát kapok ebédre, és sehol nincs a mák, csak a baromi sok tészta, üresen.

De Bélám, mi történt veled, hogy így beszélsz? Ott van a tésztán, én is azt eszek.

De értsd meg, nincs sehol a mák!

Hát nem tudom, Bélám, erre nem tudok mit mondani, én rátettem a tésztára!

Jól van, mondta a Béla, és letette a kagylót, és lassú léptekkel visszaindult a csupasz tésztájához.

Viszont a kollégák még a délelőtt folyamán kerítettek mákot, jól összedaráltatták a cukorral, s amíg Béla a telefont intézte, a kilónyi tésztát szépen megszórták darált mákkal, az edényre pedig visszatették a tetejét.

Béla visszaült az asztalhoz, karjait az edény két oldalán az asztallapra helyezte, és várt, és nézte a többieket, ahogy jóízűen falatoznak. Már csak tíz perc volt az ebédidőből, ezért úgy döntött, éhgyomorral nem dolgozhat, megeszi hát a csupasz tésztát.

Leemelte az edény tetejét, és majd kiesett az összes foga az örömtől. Mák, mák, mondogatta magában. Ott volt a mák a tésztán.

Megtörölte a homlokát, és mintha szenet lapátolna a pincébe, behajigálta az ebédet.

Már egy perce vége volt az ebédidőnek, mikor száját törölgetve visszaállt a munkába. De alig telt el fél óra, telefonhoz hívták, a felesége kereste. És azt kérdezte, hogy megette-e az üres tésztát. Béla bevallotta, hogy ott volt rajta a mák, csak valahogy, valamiért nem látta, azt mondta a feleségének, hogy valószínűleg, semmi kétség, mákvaksága van. A felesége csak nevetett, és további jó munkát kívánt.

Azt nem tudom, mondta a házigazdám, hogy aztán később elmondták-e a többiek, hogy ők okozták a mákvakságot, de most képzeld el, mondta, amikor legközelebb mákos tésztát vitt ebédre, micsoda szorongással nyithatta ki az edényt ott az asztalon! Hogy ezúttal látja-e a mákot vagy sem.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.