Házasság Szerbiában
Tojzán Károly éppen betöltötte a negyvenet, amikor csatlakozott a nemzeti tüntetőkhöz. Végre leszámolunk a bolsikkal, jelentette ki a gázművek irodájában. A kollégák csodálkozva kapták fel a fejüket, mert Tojzánt csöndes, visszahúzódó embernek ismerték, aki szívesebben horgászott, mint politizált. Nem is sejtették, hogy azon a napon kezdődött Tojzán életének új fejezete.
Minden nemzeti megmozdulásban részt vett, az első sorokban rázta az öklét, teli torokból ordított, de pár év múlva hiányérzete támadt. Új barátokra lelt ugyan, akikkel bátran ismételgették, hogy a nemzet nem veszíthet. Idővel azonban úgy érezte, hogy feleslegesen pazarolja el legszebb éveit. Már nem rázta olyan nagy hévvel az öklét, és nem tolakodott az első sorokba sem. Ezeknek is csak a szájuk jár, a bolsik keményebb fickók, gondolta magában.
Ekkor bukkant rá az interneten egy hirdetésre, amely fellelkesítette. Az egyik dél-szerbiai városban, Nisben Nacionalista Kiképzőtábort szerveztek. Az öt napig tartó táborozás részvételi díja magas volt - 1200 euró -, de Tojzán döntött: kiveszi megtakarított pénzét az OTP-ből. Torkig vagyok már ezzel a bársonyos pesti nacionalizmussal, dohogta közben, azok a ficsúrok feleslegesen koptatják a cipőjüket az aszfalton. Abban reménykedett, hogy a szerbek biztosan tudják, hogy milyen a vérbeli nacionalizmus. Miért ne tanulhatna tőlük? Kitöltötte a jelentkezési űrlapot, s pár nap múlva megérkezett a válasz: augusztus 18-án jelentkezzen Nisben a megadott címen.
Volt még egy hete a készülődésre, addig is gyakorolta az angolt, mert angol nyelven tartják majd az előadásokat. Egy kicsit tartott tőle, hogy az angolja nem kifogástalan, de, gondolta, majdcsak kidűlőzik valahogy. Barátaival közölte, hogy fontos küldetésre utazik Szerbiába, ahol olyan tapasztalatokra tesz szert, amelyekkel babért aratnak, végre. Nem fogunk többé a bolsikkal kukoricázni, közölte titokzatosan. A Keletiben vonatra ült, s több mint tizenöt óra utazás után Nisben szállt ki. Szorongva lépte át a szerb határt, de azzal biztatta magát, hogy ez is csak egy próbatétel. Nisben taxival elvitette magát a megadott címre. Egy fiatal szerb hölgy angolul közölte vele, hogy ő lesz a tanárnője, aztán kérte a tandíjat, majd egy nyolcágyas szobába kalauzolta. A kollégái már várják, mondta, s az egyik ágyra mutatott. Nem tetszett Tojzánnak, hogy a jelentkezők között egy-egy román és szlovák is akadt, de azzal vigasztalta magát, hogy két cseh és két litván meg egy lett is volt a diákok között.
Másnap reggel egy Nis melletti motelbe szállították őket. Az első órán a tanárnő revolverrel a derékszíján lépett a terembe, ami nagyon imponált Tojzánnak. A tanárnő minden bevezetés nélkül belevágott mondókájába. A tudományos kutatások szerint a nacionalisták végzetes tévedése, hogy a nacionalizmus nem válik bennük vérré és testivé. Tudományosan bizonyított, folytatta, hogy ezt csak az erotika küszöböli ki. Ezért a kollégák gyakorlati feladata az lesz, hogy megerőszakoljanak egy-egy ukrán nőt. Figyelmeztetem azonban a nacionalistajelölteket, hogy a hölgyek kiváló erőnléttel rendelkeznek, fekete öves dzsúdósok és jártasak más küzdősportokban is. Amint megpillantják önöket, azonnal támadásba lendülnek, hogy kirúgják az urakat a szobából. Akit kirúgnak, aznap nem állhat újra ringbe, hanem lelkigyakorlatok és erőgyűjtés végett visszavonul. Figyelmeztetem az urakat, hogy a nők nem legyőzhetetlenek, csak erő kell hozzá. Ezt az erőt pedig a nacionalizmus biztosítja. Most pedig sorsot húzunk, hogy ki melyik nőt kapja. Mind az öt nap ugyanazzal a nővel kell megvívniuk, hogy könnyebben kiismerhessék ellenfelüket.
Tojzán Károly első nekifutása csúfos kudarccal végződött. Amikor belépett a hölgy szobájába, nem is tudta, hogyan fogjon hozzá, de nem sok ideje volt gondolkodni, mert az ukrán nő azon nyomban letámadta. Egy cseles mozdulattal kicsavarta a kezét, s ő kiterülve a padlón találta magát. Csak azt érezte, hogy az agya is belerázkódott. A nő kitárta az ajtót, és kidobta vendégét a folyosóra. Tojzán Károly félve nyitotta ki a szemét, a szájában a vér ízét érezte. Azzal vigasztalta magát, hogy román kollégája is az ajtó előtt fetrengett. Megérdemlik a románok, villant át az agyán.
A tanárnő a fejével némán intett egy markos fiatalembernek, aki feltámogatta a szobájába, ahol megszégyenülten dőlt végig az ágyon. Délben a szobába hozták az ebédet, és úgy érezte, hogy még a pincérnő is lesajnálja. Délután megjelent a tanárnő, és biztatta, hogy nem szabad feladni a küzdelmet. Tojzán Károly elgondolkodott a történteken, és kezdett előtte megvilágosodni életének minden kudarca.
Sajnos a másnapi gyakorlaton sem járt jobban. Az ukrán hölgy újra kipenderítette a folyosóra, ahol már jajgatott a román és a két litván. Mégis fejlődök, állapította meg magában. `ket előbb vágták ki! Harmadnap reménykedni kezdett. A hölgy ismét cselesen kipenderítette a folyosóra, de mielőtt ez megtörtént volna, neki sikerült az ágyon két vállra fektetnie. A hölgy úgy felugrott, mint a macska. Közben egy percre szoroson hozzásimult. Ettől visszatért Tojzán önbizalma. A negyedik napon végre sikerült! Az ukrán hölgy sikoltozott, jajgatott, ő azonban nem ismert kegyelmet. Hosszú dulakodás után megerőszakolta a nőt. Soha még nem érzett magában nagyobb önbizalmat. Ötödnap váratlan fordulat állt be. Amint belépett a szobába, a nő kacér ellenkezéssel átölelte, és az ágyhoz vezette. Slivovicát töltött, majd kávéval és szivarral kínálta. Látszott rajta, hogy megadta magát. Tojzán felhajtotta a méregerős pálinkát, s úgy érezte, élete legnagyobb hőstettét hajtotta végre. Magabiztosan kijelentette, hogy a nő legjobban tenné, ha vele tartana Budapestre. A harmadik pohár után már házasságot ígért. A nő sejtelmesen bólogatott.
A szerb tanárnő közben a folyosón cigarettázott. Nem lepődött meg, amikor Tojzán és ukrán partnere együtt léptek ki a szobából. Még csak egy pár hiányzik, gondolta magában, hogy bezsebelje az ukrán nők által letétbe helyezett pénzt a házasságközvetítésért. Hatszáz euró személyenként, vagyis 4800 euró a nyolc ukrán hölgytől. Csak az a mamlasz román bizonytalankodik. A románok általában nehezen adják be a derekukat. De végül ő is kéz a kézben lépett ki a folyosóra az ukrán nővel. A férfiaktól tehát 9600-at zsebeltem be, számolt tovább a szerb hölgy, s megigazította a derekán csüngő revolvert. A szállásköltség plusz a cselgáncsleckék az annyi mint 3000 euró. Öt nap alatt több mint 10 000 euró tiszta haszon. Mégis kifizetődő a nacionalizmus, nyugtázta magában.
Tojzán Károly diadalittasan vezette be az ukrán nőt a szobájába, majd sebtében becsomagolt. Biztos volt benne, hitte, hogy sikerült vérbeli nacionalistává válnia. Megvetően gondolt a budapesti selyemfiúkra. Csak tüntetnek, ordítoznak, bömbölnek és az öklüket rázzák. Hiányzik belőlük az erő, a férfiasság. A bátorság! Neki sikerült. Tanulságos szerb lecke! Budapesten nagy feladatok várnak még rá.
