Egotrip

Podmaniczky Szilárd: Déli verő (Az életmentő sajt)

Az öreg Podmaniczkyról járta az az anekdot, hogy egy étteremben kihozták neki a levest, és amint megmerítené a kanalát, látja ám, hogy egy légy, már talpával fölfelé, fürdőzik a levesben. És ahogy én se szoktam, ő se csapott patáliát. Szelíden odahívta a pincért, és megkérte, lehet, hogy hóbortnak tartja, de szeretné, ha a legyet külön szervíroznák.
  • 2000. július 20.

Nádasdy ádám: Modern Talking (Hol a rosszaság mostanában?)

Például egészségtelenül élünk? A fene tudja. Biztos sokan vannak ilyenek. Ez részben pénz, részben kulturáltság kérdése (megveszem-e a trutymoid, zavaros, ám natúr folyadékot, vagy inkább a tartósítós-színezékes-állományjavítós tetszetőset?). Úgy általában nem lehet kimondani, hogy mindenki egészségtelenül élne, illetve az embernek nincs pofája ezzel gyötörni a szegényeket. Egyenek, amit tudnak.
  • 2000. július 20.

Várhegyi éva: Ekotrip (Tőkesúly)

Elek István R. Székely Julianna szellemi és morális tőkesúlyát hiányolta a szerinte jóval tőkesúlyosabb Csoóri Sándorral szemben. Azóta újabb és más jellegű tőkék súlya kérdőjeleződött meg: az ABN Amro Equities feltörekvő piacokat elemző londoni részlege 15-ről 5 százalékra csökkentette a magyar értékpapírok ajánlott túlsúlyát a többi hasonló piacéhoz képest a befektetők nemzetközi portfóliójában. Ezzel az ítéletével mintegy leértékelte a nemzeti tőke jelentős, a tőzsdén megjelenő vállalatok részvényei által képviselt hányadát, amelybe a magyar gazdaság olyan reprezentánsai tartoznak, mint a Mol, a Matáv, a TVK, a Borsodchem, az OTP, a Richter, az Egis, az Antenna Hungária.
  • 2000. július 13.

Kálmán C. György: Magánvalóság (új maszlagok)

Hányszor, de hányszor emelte fel intőleg e sorok írója horgas mutatóujját, hányszor, de hányszor figyelmeztette népét s különösképpen e nép politikusait és közíróit, hogy ne, ne beszéljenek már hülyeségeket, és lám, mégis, mindig, újra meg újra, a jelenlevők kivételek. Lankadatlan hevülettel vagyok hát kénytelen e helyt felhívni hűséges olvasóim figyelmét két újabb idiotizmusra.
  • 2000. július 13.

Kovács Imre: én

Erzsi rossz hangulatban volt, a napfolttevékenység maximuma erősen megviselte, úgyhogy fürdőköpenyben feküdt a kanapén, és az Esmeralda-összest nézte videón. Ilyenkor jobb volt elkerülni a konfliktusokat, Béla tehát elindult virágföldet venni a Fogarasi útra, ahol még senki sem vett virágföldet, de híre jött, hogy kinyitott az Áruért Mentem nevű virágbolt, és pillanatnyilag le lehet menni a pincébe, ahol eligazítást nyerhet a próbálkozó, ráadásul hitelbe nincs virágföld. Béla még ennyire részeg nőt nem látott, pedig többször járt a Mély Torok nevű szórakozóhelyen, ahol nap mint nap találkozott Irénnel, aki gyakran kiitta korsójából, amit előzőleg belehányt.
  • 2000. július 13.

Kálmán C. György: Magánvalóság (Kísérleti jelleg)

A tudományos kutatás ma igen nehéz helyzetben van hazánkban, patinás intézetek döglődnek, tehetséges fiatalok választják a marketingmenedzseri vagy a konzumnői pályát, az egyetemek tömegképzésre rendezkednek be, a vállalatok a tudományra egy fillért sem adnak. Igaz ugyan, hogy jövőre már tényleg, isten bizony minden abszolút frankó lesz, mert bölcs kormányunk iszonyú sok pénzt fog adni, és erről papír is van, papír! (Akadémiánk bölcs elnökének szavai), és akkor arra már akár mérget is vehetünk, de most még sanyarú a tudomány helyzete, viszont legalább lesz min változtatni.
  • 2000. június 29.

Sajó László: Öt és feles

A poharat talán már nem kellett volna odavágnom, a földhöz, mely éppen konyhapadló, műanyag. Söpörhettem össze, léptem bele szilánkba, hadd fájjon. Nincsen itta zédesanyám, kiki szedné nékem. Éjfél múlt, kedd van.
  • 2000. június 22.

Erdős Virág: Vidám mesék (Kánaán 2.)

S. Z. (17): "Szerintem meg a barátaim szerint meg a barátaim barátai szerint, szóval miszerintünk azért ez egy baromi jó buli, mert itt mégse az van, mint régen, hogy csak bandukolunk évekig a pusztában, maximum nekimegyünk egymásnak durunggal, ha valami van, hanem itt az ember végre ki meri nyitni a száját, és az a poén, hogy szerintem direkt el is várják, hogy jelezzük nyíltan és őszintén, ha bárminemű problémánk akad, például a múltkor is, amikor osztották a stukikat, én szinte azonnal észrevettem, hogy nekem csak egy vacak kis hat milliméteres Flóber jutott, ami azért eléggé ciki, és akkor rögtön szóltam is a fószernek, hogy kérem szépen, van itt egy kis bibi, mert ráadásul kiszúrtam, hogy vészesen kezd csappanni a készlet, persze kiderült, hogy hátul, a raktárban van még egy egész halom, háztartási gépágyúk is meg néhány ilyen kisebb kerti tank, de mindegy, azt mondja, oké, fiú, látom, hogy a magántulajdon védelme számodra mindennél előbbre valóbb, ami pedig nagyon, de nagyon helyes, és ezzel el is volt intézve, a kezembe nyomott egy Berettát, de majdnem egész akkorát, mint ez itt, ez a kilences Parabellum, amit meg épp a napokban szereztem, biztos, ami biztos, a múltkor is ketten jöttek kétfelől, mondjuk mind a kettő arámi volt vagy mi volt, albán, nem is néztem, de hát mondták is aztán, hogy az ilyen itt nem számít, merthogy ezek állítólag még a várakozólistán sincsenek, úgyhogy nyugi, mondták nekem, de hát nem is az, csak hát az a két jó kis golyó, még gondoltam is, hogy valahogy csak vissza kéne azokat szerezni, na de..."
  • 2000. június 22.