Menekülés a porcukorba
Gondoltam, jó meleg van, veszek rétest, betüdőzöm róla a porcukrot, azt megfulladok, nem izzadok tovább.
Eszembe jutott még a légkondi is, hogy azt veszek, az még jobban be tudja fújni a porcukrot, bár a rétes olcsóbb, nem fektetek ennyi pénzt a fulladásba. A rétes amúgy is készen van, nem kell rajta semmit beállítani, kapcsolok ide-oda, és akkor a porcukrot még elő se vettem. Lehet, nincs is otthon porcukor, fújhatom az egészet.
Még tavaly néztem ki magamnak egy berendezést, barna metál- bevonattal, ez volt a legolcsóbb, nagyon-nagyon olcsó. Sokszor járkáltam a bolt előtt a kánikulában, és szemeztem ezzel a barna légkondival. Ott állt a többi légkondi között, ötven lepedőért, igazán baráti áron. Mégis, jó lesz-e ez nekem? Nem mindegy, milyen masinával élek együtt, van-e hangja, milyen, van-e szaga, milyen? De lehet, nincs is rá szükségem, csak mert olyan olcsó, ezért szúrtam ki, bőven megfelel nekem a lábikrára gumizott nedves mosogatószivacs; igaz, az elszorítja a vérkeringést is, de hát csak éjszaka használom, akkor minek vérkeringés, alszom, ne keringjen annyira az a vér. Jobb, ha nem kering, még valami kárt okoz bennem. De mi lesz, ha egyik reggel nem látom a kirakatban, valaki megvette előlem; akkor majd sajnálhatom, kereshetem a gyártót, a mintaboltot, az et ceterát.
Amikor végre rászántam magam, bementem, éppen nyitva voltak, mindjárt mondták, hogy ebből csak egy van. Még jó, nem vitte el előlem senki, mondtam. Hát, az nagy szerencse, válaszolta a kockás inges. Mit tud a kicsike, kérdeztem vibrálva életem első légkondija és a kockás inges között, aki kezembe nyomta a haszn. utas.-t. Pontokba szedve. 1. A hűtőszekrény mélyhűtőjébe helyezzen be annyi vizet, amennyi jeget a légkondicionálóba behelyezni akar. 2. Ha elkészült a kellő hőmérsékletű jégkocka, helyezze át a légkondicionáló jégtartó tálkájába. 3. Állítsa a készüléket abba az irányba, amerre hűteni akarja a levegőt. 4. A légkondicionáló fokozatkapcsolójával indítsa el a ventilátort a kívánt ventilációs fokozaton. 5. Élvezze a készülék áldásos tevékenységét. 6. Ha a jégkocka elolvadt vagy elpárolgott, kezdje a műveletsort elölről.
Szóval mechanikus a kicsike, kérdeztem a kockás ingest. Hát, uram, ennyi pénzért ne várjon többet, válaszolta. ", ugyan, mondtam, nem várok én semmit, de azért elmehetnének vele melegebb éghajlatra, fogalmaztam agyafúrtan.
Szóval, maradt a rétes, a porcukor. A rétesboltban nem volt senki, mondtam is mindjárt, hogy a biztonság kedvéért négy rétest kérek, két meggyeset, két túrósat, ha talán háromtól még nem fulladnék meg. Ha meg már egytől sikerül, akkor a maradék három a helyszínelőké. De se meggyes, se túrós, mondja a boltos. Vagy mást vegyen, vagy nézzen vissza tizenöt perc múlva, addigra majd csak kisül valami.
Jól van, kikecmeregtem az utcára hajdonfővel, a nap heve forró barackokat nyomott a koponyámra, elindultam a légkondibolt felé. Zárva volt. Áruátvétel miatt. Hűha, most hozzák az új kollekciót. Amikbe csak jég kell, ventilátor semmi, az csak zavarja a levegőt, a motor hőt fejleszt, és ott vagyunk vele, ahol a part szakad, vagy ahol a tangabugyi.
Megláttam viszont egy bicskaárust. Talán egy bicska jobb is, mint a porcukor, kevésbé ötletes ugyan, de azért ne mindig köpjük szemen a tradíciót, főleg, ha az életünkről van szó. De már sokalltam az időt, a negyedóra letelt, meg eszembe jutott az a párizsi szuvenírárus, akinél az első rugós késbe szerelt fésűt láttam. Mégy az utcán este, aztán amikor a múzeum előtt a kemény csávókba botlasz, csak előkapod a rugóst, megpöccinted a gombot, a fésű kicsapódik, és ahelyett, hogy a vérüket ontanád, lazán belövöd a séród.
Mielőtt befordultam volna a réteseshez, már a sarkon nagy zsivaj fogadott, jaj, ezek a vakációzó gyerekek egyszerűen mindent megbeszélnek egymás közt, nem úgy, ahogy a szüleik. Befordultam a sarkon, a gyereksor vége messze kint az utcán állt, s egyenesen a rétesboltba torkollott. Szívatnak, Berci bácsi, stop. De türelem, még élek, a sorsom a kezemben, leültem egy padra, és nem hajtogattam magamban, hogy rétest akarok, rétest akarok, ez olyan gyerekes.
Már vagy tíz perce ültem a padon, a sor alig fogyott, túl sokféle rétes van itt, főleg ha kész a túrós meg meggyes is, a gyerekek zavarba jönnek, nem tudnak választani. Csak ne a túrósat, gyerekek! A meggyesből még engedek, de a citromos-mazsolás túrósból nem. Eszembe jutott, hátha megismer a boltos, hogy már jártam itt, és soron kívül, jobb kézzel kiszolgál. Pattantam a padról, bementem, és mint akit kicsontoztak, rogyni láttam magam. A gyerekek nem rétest vesznek, hanem fagyit, és bent nyalják az árvák. Viszont az az asszony, aki épp előttem lépett be, csak ennyit mondott: egy tálca meggyes meg egy tálca túrós. Majdnem megkérdeztem, hogy esetleg egy jó kiadós hörghurut nem kéne még? A boltos rám nézett, tehetetlenül tárta szét a karját, hogy akkor erre már keresztet vethetek.
Vettem aztán meggyes-mákosat, porcukor nélkül, mert azt mondta a boltos, hazáig ráolvad, és az már nem az igazi, mintha tudná, tényleg, olvadt porcukrot letüdőzni nem az igazi. Szóval ínyenc ez is, gondolta a hazaúton, ami a légkondibolt előtt vezetett. A kis tábla a nyitott ajtó félfájáról lógva lebegett, a huzat hol erre, hol arra forgatta, nyitva, zárva, nyitva, zárva... Bent meg már pult alól osztották az új cuccokat, és ezek a bennfentesek olyan boldogok voltak, mintha a kondigéppel egy csapásra megoldanák az életüket. Esetleg ha rosszul rakják föl, aláülnek, berezonál és kilazul, akkor esetleg, egy csapásra. Ha addig valamelyikük nem inkább a porcukorba menekül.
