Sajó László: öt és feles (Mementours 1)

Egotrip

Sajó László

(Mementours 1)

Kisszekeresen telket veszünk, Árpi, a komám, meg én, nosza. Kisszekeres Szatmárban található, véletlenül Nagyszekeres mellett. Kisszekeres, Nagyszekeres, engem rózsám már ne keress, indulás. Át a Hortobágyon, az út mentén gémes kutak, gólyák, lányok, csikosch, gulyasch, szopasch. Mézeskalács, szív. A parkolóőr kétszáz forintot kér, pedig Árpi csak pisilni akar a kilenclukú híd alatt, akkor is. Debrecenben kocsmát keresünk, kiülőst, a korzón, keleti kilátástalanul. Egy pincében kötünk ki, amsztelt csapolnak, kívülem nem issza senki, bennszülöttek ülnek a sötétben, nem beszélnek, isznak, kőbányait. Komám elment rokont keresni, nem, még nem a temetőben, a nagypostán. A temetők még előttünk, ha sejtené(n)k, Nyírbátorban megállunk, virágot venni, s ha már, megnézzük a templomot. Zárva. De már a székely- és kiskapu is, átmászunk a kerítésen. Jön a papné, kinek a pap, a férje, mit keresünk itt. Én az istent, nem mondom. Meg kik vagyunk. Hát a három testőr, Pestről. A Csúf, a Rút, a Csúnyácska. Három szabódó legény. A takarító, a munkanélküli, a költő. Mondja Árpi, és, csoda történik, gerjesztünk bizalmat, kezünkben a templomkulcs. Menjünk csak be. Meg ne haragudjunk, de történtek ilyen kriminális dolgok. Lopnak mindent, tetszik tudni. Ellopták az istent. Állunk az üres (értsd: hófehér, tiszta, egyszerű) református templomban, tétova római katolikusok. Ilyen tanácstalanok majd Máriapócson leszünk, a görög katolikus kegytemplomban, még odébb van. Megköszönjük az időközben hazatért papnak (aki különben is esperes), mivel tartozunk. Semmivel. A templom javára. Az más. Úgy megyünk, ahogy jöttünk, ám újabb élménnyel gazdagabban, a kerítésen át, betolakodók. Hol itt a virágbolt. Egy szál piros rózsa, a kisasszony vagdossa a töviseket, köszönöm, nem kell, halottnak lesz. A vállaji temetőbe, nagyanyámhoz Nyírbogáton át visz az út, itt voltam karoló a Róza esküvőjén, mire a vőlegény házához értünk, lépni se tudtam, nemhogy karolni, engem vittek, lefektettek a szép paplanos, szaladtak a szomszédba nyolc citromért, anyám belém öntötte az esszenciát, ő tudta, mi kell. Vonultam a főutcán, a szatmári szilva itt bukkan föl először a történetben, belőlem. Az úton végig kell hányni, de megálltam, meg-meg.

Az első és utolsó domb, amivel találkozunk, Dunántúli Lankás. Árpi megkönnyebbülésére, a vállaji temető, mely kálvária, azért emelkedik. Nem találom a nagyanyámat. Utoljára a temetésen voltam, rohadjak meg. Valahol a szélén volt, mire komám, nagy temetőszakértő, már két rokonán túl vagyunk, fölvilágosít, az utolsó mindig a szélén van, bolyongunk, komám találja meg, és a szélén. Na ugye. Átadom a virágot, komám rám szól, nagyapámnak nem hoztam, pedig ő is itt van, apámnak hogyan mondjam meg. Mérken megcsodáljuk a helyi Oroszlánszagú Ricsi hófehér műkő kastélyát, mondott állatok őrzik a bejáratot, mögöttük a mérki lánchíd. Akkor inkább a sírkövek, galambostul, hófehéren és rondán. Azok mögött se lakik senki, A B. F. R. A., A Boldog Feltámadás Reménye Alatt. Egy temetőt, rokonostul, kihagyunk, négyre Mátészalkára kell érnünk, vár minket Marika, reménykedünk, ebéddel. Csirkeragu, kötözött tésztával, töltött káposzta. Halottak, élek. Majd Mátészalka megtekintése, rövid program, mit mondjak, nem szép, a főutcája, főtere, nézni is tereh. Hagyták volna meg a régi főutcát, magyaráz komám, majd arra jövünk vissza, falusi házak, árnyas, szép. Sietünk, hatkor holland-olasz (sajnos, kiderül, olasz-holland), Fehérgyarmaton. Nosztalgiázunk (helyi egység neve), hábé sör, na most pilsz vagy láger, kérdezi Árpi, kíváncsian, hábé, feleli a pincérfiú, és a helyet szelleme, Krúdy lengi át. A hollandok nem bírnak gólt rúgni, a szatmári szilva viszont fantasztikus, egy, kettő, három, négy, végül döntetlen (pálinka-sör), hosszabbítás, büntetőrúgások, ezt már meg nem nézhetem, ki a fehér, gyarmati éjszakába, a csillagok, A B. F. R. A., A Boldog Feltámadás Reménye Alatt, hallom, Toldo kivédte, a hollandok kiestek. Holland-magyar, átok. Hollandnak, magyarnak egy a Balsors, akiket régen. Mi van még nyitva, a Szamos, nyolcszáz személyes étterem, benne mi négyen, a kísérőnk, helyi tanerő, már nem bírja, csuklik, össze, elnézést kér, hazaindul, mi még maradunk, megszólal egy orgona, hol vagyunk, melyik templomban, temetőben, nyolcszáz férőhelyes, táncolunk, endékás nők, egymással, egymásba kapaszkodva, a hullámok lassan összecsapnak, de A SZAMOSBAN AZ ORGONISTA TOVÁBB JÁTSZIK, hej, temető, temető, de vidáman ám, piszkosul, sose halunk meg, bárcsak ez az éjszaka, csak egy haláltánc volt, mit tőled. Azután jött (folyt. köv.).

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.