Hova fut ez a nő a pitbullommal?
Már két napja ugyanaz a mondat kering odabenn
Podmaniczky Szilárd
A szép piros műanyag már önmagában is kívánatos a pitbullon, szinte meg tudná enni az ember, ha éhes.
Szeletelve kéri vagy egészben? - kérdezi az eladónő, mintha az rám nézve nem volna evidens.
Hm, nem vagyok én persely, gondolom, vegyen pitbullt részletre az, akinek két anyja van, vagy nincsen pénze.
- Egészben.
- Egészben. Persze hogy egészben. Egy rúd pitbullt kérek - mondom, s mutatnám hozzá az orvosi igazolást meg az állami engedélyt, de a nő nem adja, csak int, hogy kövessem, hogy csak nyugodtan kövessem őt a raktárba.
Mióta elszaporodtak a pitbullok, és felfaltak mindent, ami falható, csak hatósági engedéllyel lehet pitbullt vásárolni rúdban. Szeletelve bármennyit lehet, a sok szeletből úgysem rakható össze az egész, de rúdban nem lehet, állítólag a klónozás miatt.
- Elnézést kérünk, új kolléga, még nem látott élő pitbullvevőt, egészben, szabadkozik a boltvezető, leellenőrzi az orvosi papírokat meg az engedélyt, rám emeli tekintetét, biztos fontos emberenek hisz, pitbullutalványt nem akárki kap ilyen fiatalon, de mielőtt visszakísérne az eladótérbe, nem állja meg, hogy néhány pillantást ne vessen fogsoromra. Segítek neki, nem ő tehet a rendszerről, szélesre tátom a számat, nincs benne a mostanában divatos cápapótfogsor, elégedetten bólint, megkönnyebbül, megkönnyebbülök.
Átveszem a pitbullt, egészben, kívánatos rajta a piros műanyag.
Fizetek, a pitbull átmegy egészben a pénztáron, de amint a kassza végi tálba csusszan, megjelenik egy nő, arca rózsaszín, mint egy párducnak, felkapja a pitbullomat, és lóhalálában vágtatni kezd vele. A tömeg szétnyílik előtte, azt gondolván, hólyagjában szorít maréknyi vizet, vagy beugrott neki, a vasalót a műszálas zoknik tetején hagyta. A tömeg szétnyílik, akár a szemem, s próbálom követni eszeveszett száguldását a pitbullommal, amerre csak tart.
A nő gazellaként szökell az utcán, hóna alatt a pitbullommal, kerülgetve az embereket, feldönt egy öreg nénit, gurulnak a kosárból a pitbullszeletek, átugrik a Dunán, bebújik a négyes metróba, nem tévesztem szem elől, követem, szlalomozik a kocsisoron, vibrátorként dugja el a pitbullomat, átugrik a nagybani piacon, hússalátaként adunk el a Baross téren!, üvöltenek utána a kereskedők, nem adja fel, átugrik árkon, bokron, tanyán, fáj a lába, álmában repül egy kicsit, újra szalad, cián innen, cián túl, van egy pitbull piros műanyag tokostul, lassít, gyorsítok, csónakba száll, utolérem. Siklik a csónak, kitátja a száját, látszik a brillekkel kirakott pótcápafogsor, vicsorít, csak nem adja a pitbullt.
Kikötünk.
Mackótestű, borostás, álomszemű sporthorgász ül a parton. Lógatja botját.
Odaadja a nő a rúd pitbullt, a férfi ráakasztja a horogra, bedobja, kikapja, ott van az aranyhal rajta.
Lehet három kívánságod, mondja az aranyhal.
Először is három rúd pitbullt kérnék, mondja Podmaniczky Szilárd az aranyhalnak, s íme három rúd pibull terem ott a szákban.
S mi légyen a második? - kérdezi az aranyhal.
Holnapra három aranyhalat kérnék, hogy azoktól már háromszor három kívánságom teljesüljön.
A harmadikat nem várom meg, futok vissza a városba, futok árkon-bokron, hajnalra odaérek.
Nyitásnál első vagyok a sorban.
Három rúd pitbullt kérek, mondom az eladónőnek, nincs időm minden reggel itt szobrozni.
Egészben vagy szeletelve? - kérdezi az eladónő.
Egészben, mondom, s látván, hogy ez nem a tegnapi eladónő, már magamtól indulok a raktár felé.
Fizetek, a pitbull átmegy egészben a pénztáron, de amint a kassza végi tálba csusszan, megjelenik három nő, arcuk rózsaszín, mint egy párducnak...
