Deutsch Tamás és Para-Kovács Imre nemrégiben szót váltottak a Twitteren. Kurta kis jelenet volt, amilyen csak két ember között lehet, akikben az egyedüli közös, hogy nem vetik meg az „indulati prózát”, de azért szöget ütött a fejemben:
„Holnap elnökválasztás az USA-ban”, így Deutsch. „Ott regisztráció van. Gyalázat! Várom a Milla tüntetését a nagykövetség előtt a jogfosztott amerikaiakért.”
„@dajcstomi, ne játszd a hülyét”, mosolyodott el Para-Kovács. „Pontosan tudod, mi a különbség. Akárcsak Romney és Orbán között.”
„Nem játszom”, igazította ki a politikus az újságírót. „Az vagyok. Tőled olvastam rólam.”
A labda ezzel Para térfelén maradt, joggal. Magyarázza csak az a különbséget választási regisztráció és választási regisztráció, Romney és Orbán, amerikai valóság és magyar álom között, aki nem hülye. Persze 140 karakterben még a kis különbségeket sem lehet link nélkül.
A Milla nyugodtan tüntethetne a jogfosztott amerikaiakért. A feliratkozási törvénynek az Egyesült Államokban ugyanazok a mellékhatásai, mint otthon: eggyel több ok a kimaradásra annak, aki nem szereti a focit. Más kérdés, hogy a választóknak ezt a csoportját – Amerikában és Magyarországon is nagyságrendben a lakosság 40 százalékát – akkor sem érdekelné az ügy, ha a szavazóurnát futár vinné házhoz, aranytollal az X behúzására. A kis különbség a törvény megszületésének miértjében van, hiszen a 219 millióra becsült választásra jogosult amerikai száma és lakóhelye olyan iramban változik, hogy az államok nem tudnak a magyarhoz hasonló teljes személy- és lakcímnyilvántartást fenntartani a választók önkéntes regisztrációja nélkül. A 2000-es elnökválasztás során azután bebizonyosodott, hogy még azzal se.
A viadal a republikánus George W. Bush és Bill Clinton demokrata alelnöke, Al Gore között finoman szólva sem volt fair game. De mert az amerikaiak nemigen szólnak róla finoman, mondom én is, ahogyan ők: a 21. századot az Amerikai Egyesült Államok egy elcsalt választással kezdte. A történet ismeretében világossá válik, hogy a magyar kormánypárt választási törvénymódosítása bár öncélú, nem idegen a demokrácia játékaitól.
Amerikai választási csalás
Nem az amerikai választók csaltak 2000-ben. Nem Joe és Jane ültek be a családi Fordba, hogy egy tucat állam érintésével több helyen leszavazzanak – a kékcéduláshoz hasonló trükközések száma errefelé szinte a nullával egyenlő –, hanem, hogy, hogy nem, a hatalomban lévők ferdítettek a választási szabályokon a kívánt eredmény érdekében. Amerikai egzotikum, hogy a hatalom nem kizárólag a mindenkori kormányt jelenti – itt az állam-ellenzék erőfelállásba belemaszatolnak a szuverén államok földesurai. Így esett, hogy a demokrata Bill Clinton uralkodása alatti választáskor Florida állam kormányzója a republikánus elnökjelölt fivére (Jeb Bush) volt, a szavazatösszesítő testület vezetője pedig a republikánus kampány egyik frontembere (Katherine Harris). A demokraták pechére Florida döntötte el a választásokat.
A Floridában esett választási rendellenességek a félreérthetőre nyomott szavazólapoktól a szavazatokat lyukasztó masinák megbízhatatlanságáig és az ebből következő korrupt partizánháború az elnökségért kitett egy egész estés tévéfilmet:
Tizenkét évvel, azaz a magyar demokrácia felével ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok VAGY igen távol állt a fekete övtől demokráciagyakorlásban, VAGY így néz ki a demokrácia a gyakorlatban.
A demokraták által kiharcolt floridai újraszámlálás részeredményei Bush előnyét 300 szavazatra csökkentették. Akkor a republikánus kampánycsapat azzal állt elő, hogy a külföldről a választások után beérkezett szavazatokat is hozzá kell számolni a végeredményhez, megkülönböztetett bánásmóddal a hadseregből érkező (nagyságrendben republikánus) szavazatokra. Megkülönböztetett bánásmódon azt kell érteni, hogy ezeket a szavazatokat végül elfogadták akkor is, ha nem lehetett megállapítani, mikor adták fel őket, akkor is, ha nem voltak tanúval hitelesítve, valamint akkor is, ha nem lehetett ellenőrizni, hogy feladóik előzetesen szavaztak-e már. Beugrik, hogy a magyar kormány is különbséget készül tenni a választási regisztráció feltételei között határon túli és határon belüli szavazók számára. A koncepció hasonló: a szimpatizáns szavazatok bebetonozása. Florida választási törvényei a republikánus vezetőség nyomása nélkül nem engedték volna a szabálytalanul feladott szavazatok beszámítását. Nélkülük pedig, a New York Times oknyomozó jelentése szerint Al Gore nyerte volna a választást 202 szavazattal.
Napfényre jött az is, hogy 2200 afrikai-amerikai szavazó szó szerinti feketelistára került, arra, amelyen a köztörvényes bűnözők szerepeltek, akiket a törvény nem enged szavazni. Azaz 2200 demokrata szavazót hazaküldtek az urnáktól. Utólag a magáncég, amely a választásra nem jogosultak listáját Florida állam kérésére előállította, technikai bakira hivatkozott, de azért eltette a 4 millió dolláros honoráriumot. Ez a botrány sem eshetett volna meg, ha az előzetes regisztráció adatait rendesen kezelik. De ahogy a Szövetségi Választási Reform Bizottság számára 2005-ben készült jelentés megállapította: a legnagyobb kárt, 1,5–3 millió elveszett szavazatot a választási regisztráció hiányosságai okozták.
Ugyanaz a szar van ott is
Tizenkét évvel később itt is áll a bál a választási törvény ügyében. Republikánus kezdeményezésre ugyanis igyekeznek további államokra kiterjeszteni, hogy szavazni csak fényképes személyazonosítással lehet. Hogy a csudába ne, vakarja a fejét a magyar ember, akit személyazonosítás nélkül még nem engedtek szavazni. Már miért is, kérdezi Stacey barátném, aki annak rendje és módja szerint regisztrálta magát New York államban, amikor elköltözött Oregonból, és hozzá van szokva, hogy elegendő a kipostázott szavazólap a szavazáshoz. De azzal is tisztában van, hogy szavazati jogát akkor sem tagadhatják meg, ha semmiféle papír sincs nála, maximum egy héten belül be kell mutatnia egy gáz- vagy telefonszámlát, amin szerepel a neve és a címe.
Személyit, lakcímkártyát nem tud vinni, olyanok nincsenek Amerikában. Minek is. Kis túlzással: egy amerikai, ha nem vezet, nem iszik és nem utazik külföldre, boldogan leél egy életet anélkül, hogy bárki is igazoltatná. Számot itt is kap mindenki (social security), de az legalább nem tesz közzé személyes adatokat, mint az arckép vagy a lakcím, és nincs joga senkinek elkérnie. Mondani sem kell, az új választási törvény, melyet eddig különböző formákban vagy 30 állam elfogadott, elsősorban a szegény, tájékozatlan, kisebbségi és alsóbb társadalmi rétegek számára nehezíti meg a szavazati jog gyakorlását. Most, hogy lecsengtek a választások, a statisztikákból kiderült, mindennek csak szoros választásnál lenne jelentősége, mert az a 10 százalék amerikai, akiket a történet érintett, ha fel is függesztették a törvényt, akkor se ment el szavazni. Ettől még az ügy ügy marad, mert egyfelől Amerika látott már szoros választást, másfelől a kisebbségi választók diszkriminálása a tét. Egyébként is: egy országban, ahol a választói csalások száma szinte nulla, miért vezetnének be egy fölösleges szabályt? A politikai válasz ugyanaz, mint otthon a regisztrációra: az ellentábor szavazóinak távol tartása céljából.
Amerikában további nehezítések is vannak a rendszerben, például a szavazást keddi munkanapon tartják. A nehezebb sorban élőket az is elrettenti, hogy a regisztrálással a választó automatikusan belekerül abba a nyilvántartásba, ahonnan a kötelező bírósági szolgálatra válogatják a polgárokat. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy akár egy munkanapot is kihagyjon kötelezően rászabott, de juttatással nem járó állampolgári feladatokért. De ami végül a Pokorni óhajtotta „felkészültebb és okosabb“ választókat is távol tartja az urnáktól, az az elektori választási szisztéma, amely miatt mindössze a bizonytalankodó államokban van tétje a szavazásnak. Ben és Yitczhak barátaim fölöslegesnek tartották sorban állni a pártpreferenciájában sziklaszilárd, demokrata New York szavazóhelyiségeinél.
A világ vezető demokráciájában meghökkentően kevesek döntenek arról, kik vezessék az országot, és ennek az előzetes választási regisztráció csak részben oka. A Standford Egyetem két diákja 2008-ban előállt a képlettel: a szavazási részvétel száma egyenlő a szavazásra késztető motiváció és a szavazóképesség szorzata, osztva a szavazás útjába állított nehézségekkel (Harder and Krosnik). A modell, amely hangsúlyozza, hogy a legmeghatározóbb szavazásra késztető elem a választó motiváltsága, jó iránytű számunkra is, amíg 2014-ben ki nem derül új választási törvényeink tényleges hatása. Mindenesetre ha a demokrácia bezzeggyereke Amerika, ha elfogadjuk, hogy amit itt játszanak, az a profi demokráciázás, akkor, ha csak nem ellenstratégiaként a választók aktivizálására, a választási törvények manipulálása miatt a demokrácia halálát kiáltani hiteltelen. Megkockáztatom, hogy a jelen kormánnyal elégedetlen magyar szavazó kisebb baja most a regisztrációs macera, a nagyobb, hogy egységes ellenzéki erő híján fölösleges lesz regisztrálnia.
A szerző a Reuters hírügynökség munkatársa. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja.
