Élet + Mód

Ébresztő háromnegyed négykor. Nem sokkal éjfél előtt feküdtünk le, és igazán nem panaszképpen mondom, utána még jó ideig hallatszott Ákos mormogása a szomszéd szobából.

Ezzel a sráccal egy pszichiátriai intézetben találkoztam, ahol éppen azon dolgozik, hogy tiszta legyen, de eközben volt ideje, hogy elmondja tipikus, de néhány különleges elemet is tartalmazó történetét. Szóval egy drogoskarrier a kilencvenes évekből, a leghitelesebb forrásból.

A tábor látványa és lakóinak öltözködése a Mad Max című ausztrál akció-scifi multikulturális törzsi társadalmát idézi, amelyben az apokalipszis túlélői újrakezdik a történelmet a civilizáció romjain. Mítoszvilága viszont jóval barátságosabb, itt mindenki egy kelta javasasszonyban vagy sziú sámánban reinkarnálódott Szent Ferenc: nincsenek fegyverek, nincs hierarchia, és állítólag nincs menedzserkáefté sem. A Szivárvány Család nemzetközi ökohippi-közösség augusztusban holdtöltétől holdtöltéig a Bakonyban táborozott.

Ha az ember az Erzsébet téren 32 sofőrpólós honfitársával együtt felpréselődik egy Schwechatra menő Volán buszra, majd 12 órán keresztül lelkesen koktélozik a Malaysia Airlines Boeing 777-esének Golden Club-osztályán, hogy aztán a Sheraton Imperial Kuala Lumpur sofőrje egy légkondicionált japán luxusautón gumifa- és olajpálma-ültetvények között beszállítsa egy felhőkarcoló 32. emeletére, ahol a vörösmárvány-kád peremére gondos maláj kezek egy nagy, sárga, sípolós gumikacsát helyeztek a telefonkagyló mellé, az olyan, mint először horgászni rohasztott csirkemájjal: felkavaró élmény.

A Petőfi Csarnokban évről évre megrendezett ásvány- és drágakőbörze kitűnő alkalom arra, hogy a szervetlen dolgokhoz vonzódó emberek eltölthessenek egy napot kedvenc dolgaik között. Ezúttal mi is velük tartottunk, és megpróbáltuk felfedezni a szépséget elfoglaltságukban. Nem volt könnyű. De megérte.

Lehet, hogy Ronaldo csak kispados lenne a Miskolczi József irányította Juhász Gyula Tanárképző Főiskola focicsapatában, de lehet, hogy még az sem. Ha ugyanis nem jelenne meg a pályán pontosan egy órával a meccs előtt, a Mágus szerelést sem osztana neki. Ha mégis kezdőember lenne a "megyekettes" focicsapatban, és mondjuk vágna négy-öt gólt, akkor is elképzelhető, hogy a következő mérkőzésen a tartalékok között sem kapna helyet. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika tanszékének oktatójával ezekről a mendemondákról beszélgettünk.

Mint egy korábbi cikkünkben jeleztük, van új hely a nap alatt. Mégis célravezetőnek látjuk, ha részletesebben beszámolunk a kocsmáról, mert előfordulhat, hogy egyesek átsiklottak a tény fölött: Budapestnek vadonatúj kerthelyisége nyílt, méghozzá a város májában, bár az évszakok váltakozására való tekintettel hamarosan bezár. Az utolsó pillanatot kaptuk el.

"Elkaptam egy holstein-frízt!" - mondta az ajtóban állva dr. I. barátom apja, a disztingvált védőügyvéd, aki mostanában minden idejét kedvenc hobbijának szenteli, vagyis szarvasmarhákat fényképez. Hiába hozott magával egy egész cipősdoboznyi friss nagyítást, az öreg dr. I. ezúttal nem tudta magára vonni a figyelmünket. A fia meg én éppen egy döglött nyulat szárítottunk a hajszárítóval, és az életünkért reszkettünk.

Amikor már mindennek vége, mint rendesen, és az aranytartalékok - gazdag baráttól való kölcsönkérés, anyu kertjének lefosztása, vajkrémlopás a közértből - mind kimerülnek, eljön az a hasznos és áldásos időszak, hogy tükörbe pillantva, vagy még inkább fényképre nézve, megállapíthatjuk: bizony kövérek vagyunk, köszönhetően az igénytelenül és szükségből összeállított étrendünknek, ami nagyrészt szalonnabőrt és ipari alkoholt tartalmazott.

Három és fél nap hagyományőrzés a megfelelő helyen és módon: az augusztus huszadikához fűződő rendezvények közül a tizenharmadik budavári Mesterségek Ünnepe bőven a jó választások körén belül helyezkedett el.

Ha egy játékkiállítás az ország fejlettségének fokmérője lenne, a tőzsdeárfolyamok újabb mélyrepülését jósolnánk a városligeti Globe Színházban megnyílt, A játék szép új világa fantázianevű Hasbro Kiállítás és Játszóház megtekintése után. Legfeljebb a mesterkélten intelligens Tamagocsi-utód, a Furby kipróbálásával igazolható utólag ez a baklövés, mert rájöhettünk, hogy megvásárolni azt sem érdemes az amerikai ár háromszorosáért.

Sokadikán rendszerint éjszaka van, mintha csak Istennek sem tellene a villanyszámlára, néha azonban még a holdat is takarékos üzemmódra állítja a jó öreg, és az eget elönti valami világosszürke izé, az úgynevezett nappal, a kellemetlen látogatók szezonja.

Az erdélyi falurombolás jelképévé vált település lassan feledésbe merül, a tóból kiálló templomtorony manapság legfeljebb játékfilmekben tűnik fel mint apokaliptikus vízió. Sokfelé szétszéledt egykori lakosai és leszármazottaik egyre fogyatkozó számban ünneplik a falunapot, amikor minden év augusztusának első szombatján összegyűlnek a víztározó partján álló emlékfalnál. A diktatúra bukása túl későn jött ennek a székely falunak, de a többinek sem hozott sok jót.

Ha egy pilótát megkérdeznénk, milyennek látja Székesfehérvárt, körülbelül azt válaszolná: "mint az újpalotai lakótelep plusz egy sétálóutca" - és a maga módján nem is mondana nagy hülyeséget. Tudjuk persze, hatásos és szép dolog a madártávlat, de a látvány megeszi a lényeget. Azt, hogy Székesfehérvár az egyik legizgalmasabb terep Magyarországon. A várost egy tipikus, semmiből felépült panelrengeteghez hasonlítani már-már szentségtörés, különösen ilyenkor, augusztus 20. táján. Ha komolyan vesszük, hogy ez a piros betűs nap elsősorban Szent Istvánnak állít emléket, nem feledkezhetünk meg Székesfehérvárról.