- Lehet, hogy egyeseknek nem leszek túl szalonképes, de nekem nem volt gyerekszobám, nálunk csak egy szoba gyerek volt. Angyalföldön nevelkedtem az utcán, és talán az első szó, amit megtanultam, a "nem" volt.
Augusztus 20-ra készültünk, én épp friss házas voltam, de már heroinfüggő. A feleségemnek azt mondtam, hogy három napra vidékre kell mennem dolgozni, és a spanjaimmal rákészültünk a Nagy Bulira, ami csak egyet jelenthetett: átkozottul sok drogot.
Már kedden vettünk négy gramm speedet, négy dupla Hoffmant (LSD-bélyeg), és természetesen az én dolgom volt beszerezni minél több nyalcsit (heroint). Mentem a szomszéd kerületbe, Abdulhoz, és vettem négy pakettet. Ami az akkori szintünkhöz nem volt kevés, mert csak igazán én és a Benő voltunk rajta igazán. A Tatár nem vénázott soha, csak szippantott, a kis Gyenge meg akkor kezdte csak lőni magát.
Na és ugye ott volt a JR, az ő házukban volt a buli, mellesleg full kokainista volt, egyszerre elhozott 6-8 grammot.
Csütörtök délután a munkahelyemen már nagyon nem bírtam magammal, bekaptam egy trippet, és felpörgettem az eseményeket egy kis spurival. Persze amilyen a formám, a vám ült vagy két órát a papírokon, és mire visszapakolhattuk a szállítmányt, már úgy hallucináltam, hogy attól féltem, a kartonok rám ugranak.
Ezért az öltözőben megpróbáltam belőni magam egy kis herkával, de sajnos annyira nem láttam a tripptől, hogy miután vagy hússzor megszúrtam magam, és összevissza véreztem már mindent, kénytelen voltam megkérni egy kollégámat.
Megkértem, hogy adja be a cuccot, és mivel neki nem voltak látomásai, sikerült egyből belém pumpálnia az egész anyagot. Ez nagyon jó volt, de sajnos csak pár percig volt az igazi, mert utána visszajött a bélyeg hatása, és folytatódott a folyamatos hallucináció. Olyan szinten hallóztam, hogy fürdés után attól féltem, hogy megtámad a civil ruhám. Hogy tutira menjek, azért egy-két utca gyorsat magamba rántottam. És mivel végeztünk a munkával, beültünk a Trabimba, és elindultunk a buliba.
Három órakor odaértem, még csak a JR öccse volt otthon, de persze a kis Pufók szívesen látott, már jól be volt füvezve, és mivel mind a ketten hallóztunk, gyorsan megnéztünk két horrorfilmet, hát mit mondjak, tiszta para volt, pláne a Gonosz Kingtől. Mire vége lett a filmeknek, megérkezett mindenki, és végre kezdődhetett a parti.
Mindenki egyből benyelte a trippet, és persze gyorsított spurival.
Hamar utolértek, és akkor ránk jött a mehetnék, na, nem messze, csak a BP-kútig, ami körülbelül ötszáz méterre volt a hédertől, de jól néztünk ki, mert míg kitolattunk a garázsból, az legalább 30-40 perc volt. Végül is megoldottuk, mármint a tolatást, utána jött a tanakodás, hogy elinduljunk, vagy legalább tekerjünk egy jó spanglit. Végül persze hogy tekertünk, de mivel mindenféleképpen akartunk menni a kútra, ezért már a kocsiból nem szálltunk ki, és röpke két óra alatt megérkeztünk fülig érő vigyorral, és olyan hallózásokkal megküzdve, amit mi csak rendőrparának hívunk. Persze mindenkiben rendőrt láttunk, pedig egy sem volt még a közelünkben sem. (Apró megjegyzés: gyalog negyedóra alatt ott lettünk volna, de akkor sok-sok élménnyel kijjebb lettünk volna.)
Na, amit a kúton csináltunk, az ismét kabaré volt, még jó, hogy mindennap oda jártunk, így már kimondottan örültek nekünk - vagy a pénzünknek. De ez tök mellékes volt, akkor még súlyos százezreket tudtunk naponta szakítani.
Hogy mivel?
Úgyse mondom meg.
Jött a nagy bevásárlás, csoki, csipsz, cigi. Red Bull és az elmaradhatatlan Ice Tea - ez is legalább egy órát tartott, na meg a visszaút. És ekkor kezdődött a horror. Visszaérkeztünk a lakásba, és mivel már hajnal volt, úgy éreztük, ideje véget vetni a hallózásnak meg a pörgésnek, szóval elővettük azt a sok heroint. Végszóra megérkezett Benő is, természetesen ő sem üres kézzel. A Tatár már nagyban szippantgatta befele az utcákat.
A Benő + én is toltunk egy bikát + ráflesseltünk (visszaszívtuk a vért, aztán újra benyomtuk a fecskendőből) négy-ötöt. A Gyenge viszont nem tudta beadni magának, így a Benő keverte neki. Hiába mondtuk, hogy sok lesz, ő csak erősködött, hogy neki mennyi kell.
Megkapta.
Fél percre rá elkékült, és leesett a székről. Ilyen hamar még nem tisztultam ki, de a többiek se: egyből hideg zuhany, séta, na meg a sós víz, nem találtunk vénát, ezért kapott pohárban, és pofozgattuk, hogy ébredjen és igya. Akkor féltem igazán, hogy ott hal meg a kezeim között. Húzgáltuk a gigáját, hogy nyelje le azt a sós szar vizet + tornáztattuk + még lélegeztettem is, nehogy megfulladjon.
Minden trükköt bevetettünk, de két óra múlva, mikor magához tért, az első szava az volt: "De kurva jó volt, még egyszer!"
Mi meg úgy paráztunk, hogy teljesen kitisztultunk. Ezért, hogy több baleset ne történjen, elvettem mindenkitől minden anyagot, és az elég volt nekem másnapra, míg a többiek a sebeiket nyalogatták, én még négyszer-ötször tudtam tolni a motyóból, de egyedül JR maradt hű magához, bezárta az ajtót, és csak szívta a kokszot. Ezután este hazamentem kedves kis feleségemhez, aki annyira sajnált, hogy ünnepnap is dolgoztam.
Miért lesz
egy narkós dealer?
Hogy Görény mennyire gusztustalalan volt, azt csak egy rövid példával lehet elmondani: ragaszkodott hozzá, hogy egyedül menjen az arabhoz a cuccért, ezért a segge alá raktunk egy 924-es Porschét. Kapott egy rádiótelefont kölcsön, hogy elérhető legyen, plusz pénzt az anyagra.
Ehhez képest öt óra késéssel megérkezett úgy, hogy "véletlenül" elhagyta a telefont, az autót elrontotta, és a motyó úgy fel volt cukrozva, hogy mindenki belázasodott tőle.
Na, ez volt a Görény.
De sajnos szükségünk volt rá, mert ő ismerte a legjobb vonalat. Egy arab palit, aki csak nagyban árult, de neki mégis adott már tíz grammot is. Ráadásul nagyon jó ára volt, grammonként négyezer forint.
Ezután viszont csak együtt mentünk vásárolni, én megvártam a kocsiban. Az üzlet megkötése után még ott belőttük magunkat, mert hát ugye az új anyagot ki kell próbálni
Hát mit mondjak, igazán kemény cucc volt.
A Görény megkapta a részét: minden tíz gramm után fél grammot, és a közvetítésért 1-2 ezer forintot.
Utána rohantam haza kipakettolni az árut, mert már nagyon sokan türelmetlenül várták. És indult az osztás: régi barátom körbeszólt, hogy jó motyó, jó áron, és elég sokáig elérhető az ember, mármint én.
Nagyon szép vevőkör jött össze: húsz-huszonöt pali naponta minimum egy, de inkább két pakettért. Nagyon jó pénz volt ez abban az időben. 120-150 misi, ami nem kevés mennyiség. A mobilom folyton csöngött, az elején még különböző helyeken beszéltünk meg találkozót, mert igen óvatos voltam, de utána már annyira szétlőttem magam, hogy mindenkit házhoz hívtam, ami elég meleg dolog volt, mert igen feltűnő, hogy naponta egy kisebb csapat (ugyanazok az arcok) jön. Mert a heroinista jön, ha esik, ha fúj, ha süt, mert kell az anyag.
Volt egy fiú, Szakura, ő sosem bírta ki, hogy elvigye legalább száz méterre, és ott intézze el, képes volt a lépcsőházban belőni magát, és ő olyan pali volt, aki mindig túlnyomta magát, sose tudott mértéket tartani.
Ezért megengedtem, hogy nálam intézze el a nyomást, csak a Szakura persze hogy túllőtte magát. Negyvenkilós pali volt, belenyúltam a nadrágszíjába, és levonszoltam a harmadikról, csak úgy kopogott a feje a lépcsőn. Lent a hóban tért magához, kivételesen nem kellett mentőt hívni.
Hát ez eléggé ritkaság volt nála, mert nemegyszer hozták már vissza. De rá pár hétre sikerült neki az "aranylövés", sajnos, hisz még nem volt 18 éves sem.
Közben nyomattam tovább az ipart, és elég jó lóvét szakítottam, de a nagy számok törvénye alapján az arab megbukott, és mivel nem volt vonal nagyban, dealerből vevő lettem, és a pénz, amit kerestem, elég hamar elfogyott. Mivel nagyon beteg voltam, bevonultam életem első elvonójára, ami félig-meddig sikerrel is járt, mert tiszta tudtam maradni 3-4 hónapig, utána persze minden kezdődött elölről.
Négyszázmilliós
rablás helyett
Haza már nem mehettem, de kurva hideg volt, amikor egy telefonfülkében megláttam egy nőt, és tudtam, hogy nem habozhatok. Beléptem, lenyomtam a telefont, közben a másik kezemben lévő kést már rá is nyomtam a torkára. A nő először megpróbált sikítani, de suttogva a fülébe mondtam: "Ha ideadod a pénzed, nem bántalak."
És a nő értett a szóból, remegő kézzel ugyan, de odaadta azt a pénzt, ami nála volt. Hát nem volt sok, de anyagra és motelra futotta belőle, és ez volt a lényeg. Jól telt az egész éjszaka, meleg volt, be voltam állva, másra meg nem volt szükségem.
Másnap kimentem Kőbányára, és találkoztam egy régi spanommal, aki ráadásul dealerkedett, mivel mással, mint heroinnal. Nevezzük a srácot Lemurnak. Tudott egy lakást, ahol lehet héderelni, csak egy román kurva lakott benne. Ráadásul a lány pár nap múlva be akart költözni a kupiba, ahol dolgozott, mert úgy a héder ingyen volt. Ennek örömére beköltöztünk, és elkezdődött az árusítás. Nagyon szépen ment az üzlet, még arra is nyílt lehetőség, hogy egy diszkót mi lássunk el anyaggal. Megkezdődtek a szervezések-tárgyalások, miközben a heroinbiznisz is igen szépen jövedelmezett.
A román kislány még költözés előtt elkövetett egy elég nagy hibát, nagyon szem előtt tartotta a pénzét, így ő szegényebb, mi pedig gazdagabbak lettünk 600 márkával. Ezek után egyből költözött a lány, és végre csak a mienk lett a héder. Ment a kavarás orrba-szájba, olyan mennyiségű anyagokkal rohangáltunk, hogy ha egy rendőr megfogott volna, biztos kaptunk volna vagy "száz évet".
És jött a nagy lehetőség, egy páncélautó 400 milkával, vagyis millióval, amit nem hagyhattunk ki. Ám sajnos - vagy szerencsére - a sors közbeszólt. A terv egyszerű volt, hárman voltunk, plusz a sofőr, de mivel mindig abból van a bukta, hogy egy belső ember benne van, megtárgyaltuk, hogy meg kell halnia: négyszáz guriga, az négyszáz guriga.
Kész volt a terv, elkezdődött a szervezkedés, időpont-egyeztetés. Este a spanjaim elmentek a pisztolyokért, és mint derült égből a villámcsapás, jött egy fokozott közúti ellenőrzés, mivel pont aznap a két kislány megölte a taxist a kocsijáért, így kútba esett a nagy terv, mert megtalálták a fegyvereket. ´ket élből bevitték, sőt még a bejelentett lakcímre is mentek házkutatást tartani. Annyi szerencsém volt, hogy arról a héderről tudomásuk sem volt. Reggel telefonált a Lemur anyja, hogy mi történt, és mivel megvolt minden esély, hogy előbb-utóbb eljutnak oda is, pánikszerűen szedtem a cuccom meg azt a maradék kis anyagot, hogy azért beteg ne legyek, és mentem haza, ahol ismét befogadtak.
Egy kis pénzbehajtás
A dolog teljesen véletlenül futott be. Minden estémet a törzshelyemen, egy pizzériában töltöttem. Este nyolc körül ott mindig összefújta a szemetet a szél. Itt találkoztam egy spanommal, akivel volt egy ismeretlen pali is, de ez nem zavart.
Volt egy kis probléma, amit meg kellett oldani, és a span, akit nevezzünk Benedeknek, elmondott egy történetet: volt egy ismerőse, akinek egy harmadik fickó tartozott egy kis pénzzel, amit természetesen nem akart kifizetni. Az összeg nem volt nagy, nyolcvan lepi, de mivel már eléggé elkésett, a kamat, az 2000 márkára rúgott.
Benedekék nem haboztak, elmentek a harmadikhoz, leverték, mint a lovat, és elhozták a pénzt. Ilyenkor úgy szokás, hogy a behajtók megkapják legalább a 2000 maki felét, de a Benedek ismerőse úgy gondolta, hogy egy szimpla kösz elég, és elrakta az összes lóvét. Ezt nem lett volna szabad megcsinálnia.
Benedek mondta, hogy el kell menni az ismerőséhez, és elhozni az összes lóvét. Mivel a drog sokba került, egyből igent mondtam. Reggel hétkor, mint a veszettek, úgy nyomták a csengőt a hédernél: kaptak egy fülest, hogy a Benedek ismerőse lakást akar leelőlegezni. Délután így rögtön cselekedni kellett.
Csináltam egy speedballt, ami heroin és kokain keveréke, és belőttem magam. Ettől a koktéltól igen agresszívvá váltam, ami nem nagy hátrány, ha pénzbehajtásról van szó. Magamhoz vettem egy Reck típusú 9 mm-es gázpisztolyt, ami a megszólalásig hasonlított az igazira, és elindultunk. A ház sarkánál parkoltunk, takarásban. Ettől fogva nekem kellett cselekednem. Találomra megnyomtam egy kapucsengőt, és közöltem, hogy szórólapot hoztam, mert erre mindig kaput nyitnak.
Felnyomultam a kéglihez, fejemre húztam a kapucnit, rámarkoltam a fegyverre, és csöngettem. Ahogy nyílt az ajtó, már toltam is be és nyomultam.
Bent a kégliben az egész család együtt volt: a pali, a felesége és a két gyerek (nem lehettek többek 3-4 évesnél). El lehet képzelni, hogy mekkora döbbenet ült ki az arcukra, amikor megálltam előttük, és lélegzetnyi időt sem hagyva nyomtam a vakert. Engem az a manus küldött, aki nagyon sérelmezi azt a bánásmódot, amit vele műveltek. Ezért fizetni kell. Sokat, nagyon sokat. A nyomaték kedvéért csőre húztam a pisztolyt, és ráfogtam a gyerekekre, és már löktem is: vagy lelövöm az egyik gyereket, vagy fizetsz! A pali szaladt a dobozkáért, ahol a lóvé volt, de balfácán volt, mert minden pénzét egy helyen tartotta.
A 2000 maki (márka) mellett ott volt még 970 ezer forint, amiből a lakást akarta megvenni. Hát ez kimaradt az életéből, mert kajakra elvettem az egész lóvét. Hiába könyörögtek, zokogtak, nem volt esélyük. Búcsúzóul kitéptem a telefont a falból, és a pisztoly csövét rányomtam a pali homlokára, hogy egy életre megtanulja, nem szabad behajtót küldeni senkihez.
Találkoztam Benedekkel, és elővettem a nyolcvan lepedőt és a 2000 márkát. A többiről pedig nem kellett másoknak tudnia. A nyolcvan lepit megkaptam tiszteletdíjként. A többiek meg örültek a lóvénak, ami nem volt kevés.
lejegyezte: Szegő Iván Miklós
