A Kőország Magyarhon legrégebben, 1987-ben alakult ásványkereskedése és csiszolóműhelye. Sajnos soha nem voltunk olyan híresek drágakőügyekben, mint vízilabdában vagy fogathajtásban, de azért jó néhányan nálunk is megéltek belőle. Annak idején fiatal földrajztanárok és a Szovjetunióban végzett geológusok hátizsákkal, iránytűvel és két marokkal járták az elhagyatott bányákat alaptőke után, és rendesen meg is éltek belőle. Több tízezer kilogramm olcsó orosz amazonitot, uráli nyers achátot, csarotit és egyéb féldrágaköveket gyűjtöttek be.
A bejáratnál áruló nagybányai agrárapó jól informált az erdélyi ásványbányákról és az ott található ritkaságok paramétereiről. Mint megtudom, bezárnak az erdélyi bányák, Herzsabányán már csak háromszáz kincskereső tartja a frontot, viszont Felsőbányán fantasztikus wolframittelepek bukkantak elő. Ugyancsak megkerült az utoljára az ötvenes években látott piros barit, épp most hoztak néhány kilót a Sihote-Alin meteoritból, és a nem kevésbé szimpatikus, ám nehezebben kimondható granuláris hexahedritek akár egyben is megvásárolhatók (ezt az egészen kezdő ásványgyűjtők teszik).
A bejáratnál elhelyezett nagy standokon olcsóbb ékkövek találhatók tojásdadra csiszolva, már kétszázötven forinttól. Itt hasznosítva van a törmelék is.
Mindenki részt vehet a börzén, aki befizeti a helypénzt, 3400-tól 8400-ig, betartja a házszabályokat, és megfelelő csereáruval rendelkezik. A helyárban benne van a kövek éjszakai fegyveres őrzése is, ami, ismerve a hazai viszonyokat, nem jelenthet többet, mint egy önvédelmi fegyverrel felszerelt nyugdíjas éjjeliőrt, aki, ha baj van, halkan kiabál.
Kétezer forintsz - mondja az erdélyi bácsi az antik réz bányalámpára, germános, márkához szokott egyeztetéssel. Az árak nála valutában vannak kiírva, hátha megjön a nagy német felvásárló. Ha ezerötszáz forintsz, akkor megveszem - mondom én. Sajnos lehet alkudni. Kicsit még fényesítgeti a karbidlámpát, aztán becsomagolja a múlt hét csütörtöki tévéműsorba, még mielőtt kijönne Aladdin.
Minden börze előáll valami speciális jelleget kölcsönző külföldi vendéggel, minimum egy londoni ásványklub éjjeliőrével vagy az ukrán havasok egy jetijével, aki pusztán kövek nyalogatásával kihúzott három hónapot, de idén egy olyan ötvösiskolát ismerhettünk meg, aminek mesterei száztizenöt éve a leghíresebb dragakőcsiszolók a világban.
A cseh Turnov városka Stredni Uméleckoprumyslová Skolájának a tanárai és diákjai tartottak bemutatót az újjáalakított előtérben. Frantisek Tichy professzor úr, a modern drágakő-csiszolási technikák nagy kísérletezője és a monokristályok, azaz a szintetikus drágakövek tenyésztésének tudora 1959-ben végzett csiszolómesterként az alma materban, és most vigyázó szemeivel a tanítványát nézi, mert nagyon büszke rá, ugyanis hölgy.
Nemrég még ő is csak a geológiai kutatásokból visszamaradt köveket csiszolhatta, mivel az iskola nem engedi meg magának, hogy üvegcsiszolásra pazarolják a diákok a tehetségüket, és inkább hulladékon vagy a kissé olcsóbb, húzással, kristálymaglehűtéssel, illetve vákuummal tíz nap alatt tízcentisre növesztett műkövön gyakorolnak.
A drágaköveknél a karát egyébként tisztán súlyt jelent, lévén földi körülmények között egyelőre lehetetlen őket egymással ötvözni. A kiállított szintetikus drágakövek, amelyek kémiai összetétele pontosan megegyezik az eredetiekével, professzor Tichy csiszolási terveit dicsérik. Szerinte ilyen nagyságú és tisztaságú köveket a természetben nem lehet találni, sőt azokban a kristályhibák és a feszültségek nem adnak olyan bőséges lehetőséget a modern csiszolásra. Sokkal jobban láthatók benne a térirányok, illetve tengelyek, amelyek felismerése híján a csiszolóeszköz vágószerszámmá aljasul. Innentől nem tudom követni Tichy mestert, de mindegy is, inkább magamhoz szorítom a retikülömet, és mászolygok.
Megpróbálkoznék valami manuális akrobatizmussal, de csak üvegvirágot lyukaszthatok, ultrahangos fúróval, Frantisek bácsi vezényletével. Az első szétpattan, mert félek, a második sikerül, mert a mester felemeli az ásványvágó bézbólhasítót. Kitüntetnek az iskola jelvényével, amelyen egy női fej látható az iskola birtokában lévő, a világon egyedülálló szecessziós ékszergyűjteménnyel megpakolva optikailag.
Azért nem marad el a turnovi hímsoviniszta megjegyzés, hogy a csiszolónők a szorgalmukról, a fiúk a tehetségükről híresek.
Turnovban minden hónapnak más védőköve van: a februáré az ametiszt, ami a részegességtől véd, a júliusé a rubin, ami a reményt táplálja, a májusé pedig a smaragd, ami a szexualitás - egyébként kevésbé kárhoztató - változatosságát tartja távol, a többiről most nem beszélnék, mert a diktafon bekapta a szalagot. A professzor nem hisz viszont a kövek gyógyító és csodatévő erejében, ellentétben a cseh ezoterikusokkal. Biztosan jó oka van rá, hiszen évek óta körbe van rakva drágakövekkel.
- sisso -
Turnov
A turnovi iskolát 1884-ben alapították a városka mestereinek a francia világkiállításon való sikeres szereplésétől ösztönözve, és mert a város környékén igencsak elszaporodtak a drágakőlelőhelyek. Jáspis, achát és hegyikristályok garmadája várt a kifent csiszolókésekre. Akkoriban ezer csiszolómester és ezer aranyműves dolgozott a településen, amely zusammen ötezer lelket számlált.
Turnovnak ma tizenötezer lakosa van, és a Granat nevezetű ipari szövetkezet foglalkoztatja a legtöbb embert, ezüst- és aranyműveseket. A kutatóintézet, a Precioza nevű üveggyár és egy sor kisebb magáncég szívja fel a maradék munkaerőt.
Az iskolának jelenleg százhatvan diákja van. Modellezésből, rajzolásból, kézügyességből, cseh nyelvből és matematikából kell felvételizniük. Európában egyetlen ilyen iskola van, Hollandiával, Görögországgal, az USA-val és Angliával vannak ösztöndíjkapcsolataik. A legjobb diákok művészeti egyetemekre mennek, a jók kézművesek, illetve kereskedők lesznek.
Számos történelmi műtárgy restaurálási munkáival bízzák meg az iskolát, legutóbb IV. Károly koronázási ékszereinek másolatát csiszolták. Engedélyt kértek - a közös múltra való tekintettel - az osztrák császári korona másolatának elkészítésére is, de az engedélyezés még folyamatban van. Állami megrendelésekre dolgoznak, és egyéb cégeknek a tulajdonosai rendelnek tőlük egyedi darabokat, akár modern szobrokat.
Egyedülálló szecessziós ékszergyűjteménye van az iskolának, mint említettük, tulajdonképpen a világon a leghíresebb. Odaadják kiállításokra, felkérésre más városoknak, de többnyire rossz állapotban kerülnek vissza. Otthon, restaurálás után trezorban tartják őket, és csak iskolai évfordulókra állítják ki. A Cseh Nemzeti Múzeum meg akarta vásárolni, de szerintük akkor nem érne meg többet öt évnél.
