Megtisztító rítus zajlik
maja szokás szerint. A völgyben futó patakban meztelenül fürdenek az emberek, a parton masszázs- és jógaiskola működik, a konyhasátorban több tucat napfivér és holdnő- vér szorgoskodik: zöldséget aprítanak, és tüzes vaslemezeken lisztlepénykéket sütnek az esti szeretetvacsorára.
a vízöntő kor
felvirradását
és a világ harmóniájának helyrebillenését remélték, a hatóságok viszont attól tartottak, hogy a felbőszült helyi konzervatív, lőfegyverbarát erők lemészárolják az egész béketábort. Az azóta eltelt majd harminc év alatt európai, afrikai és ausztráliai kommunákkal is kibővült Család a természet járásához igazított naptár szerint táborról táborra vonul, és életmódjában semmilyen kompromisszumot nem kötött Babilonnal, kivéve talán a kapcsolattartás fő eszközévé előlépett internet használatát.
Kérdezősködésemre egy harminc körüli vidám ausztrál amazon ismerteti a játékszabályokat: minden testvér egyenlő, nincsenek törzsfőnökök, vezetők vagy másfajta kiváltságosak, bázisdemokrácia van - a fontos dolgokban a vision council nevezetű törzsi gyűlés dönt, ahol bárki tetszőleges témában és terjedelemben kifejtheti véleményét, ha hozzá kerül a beszélőfa, amely körbejár. Mindenkinek illik részt venni a közös munkában: ilyen például a fagyűjtés, a főzés és a vízhordás, valamint a közösségi élet fő színterei, a chai-shopok, vagyis a teázók üzemeltetése. A táborban minden közös és ingyenes, a közös költségekre szükséges pénzt az adománygyűjtő Majik Hat (varázskalap) körbehordozásával teremtik elő. Tilos az alkohol, a szemetelés és a tisztítószerek használata: mosásra és fertőtlenítésre csak a tábortűz hamuja használható, vécé gyanánt az erdő szélén ásott shit pit gödrök szolgálnak - nem csoda, hogy lapértesülések szerint
a helyi tisztifőorvos
a haját tépte
a területet ellepő három-négyezres tömeg láttán, az egy hónapos tábor időtartama alatt azonban nemhogy járvány, de még komolyabb fertőzés sem történt. Ha valaki mégis rosszul érzi magát, a nagy számban jelen lévő természetgyógyász testvérek gyógynövényekkel és energiaátadással kúrálják, állítólag bábaasszonyok vezényletével még szülni is szoktak nomád körülmények között - mindenesetre egy egész csomó mezítlábas kisgyerek szaladgál teljesen szabadon, számukra gyerekkonyhát működtetnek, és külön foglalkozásokat tartanak.
"Sokan a szemetesekből is esznek közülünk, elég edzett az immunrendszerünk" - magyarázza nevetve Ela nővér, aki a közösségtől kapott Majik Faerie Forest (Erdei Varázstündér) családnéven szerepel az útlevelében is, mert megváltoztatta a nevét, miután tizenhat éves korában utcára tették a szülei, és egy kommuna fogadta be. Azóta Kerouac-regénybe illő az élete: utcai zenével és kéregetéssel fedezi szükségleteit, autóstoppal és gyalog közlekedik, állítása szerint a munkanélküli-segélyről is lemondott, mert megalkuvásnak érezte volna elfogadni. Minden vagyona elfér egy hátizsákban, fivérei és nővérei világszerte szívesen látják, sőt már a családjával is kibékült, és e-mailen tartja velük a kapcsolatot. Ausztráliában egyébként is különösen erős a harcos természetvédő neohippi vonal, egész településeik, thoreau-i elvek alapján működő önkormányzataik vannak - például Nimbin, ahol a polgári engedetlenség módszereivel akadályozták meg az esőerdő irtását. Az ausztrál családok és törzsek legalizálták a kender termesztését is, az aratás teliholdkor tartott ünnepe a New Orleanstől átvett Mardi Gras, melynek nemzetközi vonzerejét az is emeli, hogy a déli féltekén meleg téli hónapokra esik.
A bakonybéli már a tizenhetedik európai tábor, de az első, amit Magyarországon rendeznek, a bennszülöttek sajnálatos távolmaradása mellett: a csekély létszámú magyar "törzs" helyi központja a magyar konyhának nevezett ponyvasátor, ahol maratoni palacsintasütés zajlik két veterán amerikás magyar vezetésével - egyikük horoszkópkészítésből él Los Angelesben, másikuk a repülőgépen magával hozott összecsukható kerékpáron érkezett Budapestről, és kizárólag az erdőben gyűjtött gombákat eszi. Feltűnik néha a VHK-s Balatoni Boli és ütős- zenekara, dobolnak egy-két órácskát, majd továbbállnak,
az állandó dobolástól
egyébként előbb-utóbb az is módosult tudatállapotba kerül, akinek más katalizátor nem jutott: Love & Peace a jelszó, és folyamatosan mosolyognak az emberek, mintha nem tudnák, hogy az élet harc, vagy nem törődnének vele. A különféle nemzetek közül a németek képviseltetik magukat a legnagyobb számban, de vannak angolok, hollandok, izraeliek, amerikaiak, sőt oroszok, románok és ukránok is. A tábor élete nappal különféle workshopokkal, meditációval, szabad szerelemmel és közmunkával telik, két közös étkezéssel megszakítva. A food circle külön szertartás, előre meghatározott koreográfiával: az összes táborlakó tányért ragad, és a rét közepén kettős körbe ülve Om-meditációval várja a bográcsokkal és vödrökkel körbejáró fivéreket és nővéreket. Az indiai nevű étel vegetáriánus és sótlan: valami gabonapüré földimogyoróval és nyers zöldségekből mixelt salátával, plusz egy darab lepény.
Bár nincs elektronikus zene, sem rockandroll, sem techno, a tábor igazi vonzerejét az esti zenés-táncos partik jelentik. A tánc a középső körben zajlik, az órákon át lüktető dobszótól beállt tömeg pont úgy hullámzik a tábortűz körül, mint a törökbálinti acidpartizánok, csak nincs rajtuk napszemüveg. A kör középpontjában eksztázisba került rasztákról dől az izzadság, gyönyörű és kevésbé gyönyörű melleken táncol a tűz fénye, mint valami pogány termékenységi ünnepen, vagy - a törzsi hagyományba szintén beemelt - indián szellemtáncon, amitől a leigázott törzsek végső kétségbeesésükben a megölt harcosok feltámadását várták a múlt század vége felé. A körön kívül tűznyelők és zsonglőrök produkálják magukat, a teasátrakban pedig további koncertek zajlanak: dob-, gitár-, doromb-, dijeridookísérettel előadott "eredeti" rainbow-népdalok angolul, valamelyik indián nyelven vagy éppen szanszkritül, de nekünk jutott egy orosz népdalkórus is. Aki nem szeret énekelni, szaunázhat indián módra: a tűzben felhevített köveket ketten-hárman egy apró, ponyvával lefedett gallykunyhóba cipelik, és forrásvízzel locsolják a kívánt hatás eléréséig.
A Családot gyakran ellenkulturális olvasztótégelyként aposztrofálja az amerikai média, amiből annyi igaz, hogy hiedelemviláguk enyhén szólva összetett: az amerikai indián, a tibeti buddhista, a karizmatikus keresztény, a rasztafari, a krisnás, a zsidó és még egy sor egzotikus ősi tanítás new age-es elegye, pszichedelikus szlenggel, asztrológiával, alienkultusszal és ki tudja, még mivel fűszerezve, mint a teázókban kapható fahéjas, szegfűszeges gyógynövénytea.
A "szivárvány" név és szimbolika például onnan ered, hogy egy régi hopi indián prófécia szerint
eljönnek
a Szivárvány Harcosai,
akik megmentik a pusztulásba rohanó Földet - egyébként Rainbow Warriornak hívták a Greenpeace zászlóshajóját is, míg a francia titkosszolgálat el nem süllyesztette. A Családnak nagyon fontos a Földanya, büszkék arra, hogy a táborhelyeket mindig kitakarítva, eredeti állapotukba visszaállítva hagyják maguk mögött. Ennek ellenére nem táborozhattak volna itt, ha az Öreghálás-rét bérlője, bizonyos Heinz Gerland német állampolgár ki nem adta volna nekik - potom ezer dollárért - a Magas-Bakony tájvédelmi körzet határán fekvő területet. Gerland úr gesztusa a rosszmájúak szerint nem tekinthető teljesen önzetlennek, ugyanis régi vitája van a területen vadászati joggal rendelkező Hajnal Kft.-vel. A dühös vadászok szerint a sok ember évekre elriasztotta innen a vadakat. A helyieknek más kifogásuk nincs a hippik ellen, sőt kifejezetten megkedvelték őket: az indiánkultuszhoz szokva vannak, hiszen a Cseh Tamás-féle társaság is ezen a környéken őshonos, a bakonybéli vegyesbolt és kocsma pedig ötszörös forgalmat bonyolít, a falu busás hasznot húz a romantikus antikapitalistákból.
Bodoky Tamás
Rainbow Family az interneten: http://www.welcomehome.org