Nyúlfogyatkozás

  • Szily László
  • 1999. augusztus 26.

Gasztro

"Elkaptam egy holstein-frízt!" - mondta az ajtóban állva dr. I. barátom apja, a disztingvált védőügyvéd, aki mostanában minden idejét kedvenc hobbijának szenteli, vagyis szarvasmarhákat fényképez. Hiába hozott magával egy egész cipősdoboznyi friss nagyítást, az öreg dr. I. ezúttal nem tudta magára vonni a figyelmünket. A fia meg én éppen egy döglött nyulat szárítottunk a hajszárítóval, és az életünkért reszkettünk.
"Elkaptam egy holstein-frízt!" - mondta az ajtóban állva dr. I. barátom apja, a disztingvált védőügyvéd, aki mostanában minden idejét kedvenc hobbijának szenteli, vagyis szarvasmarhákat fényképez. Hiába hozott magával egy egész cipősdoboznyi friss nagyítást, az öreg dr. I. ezúttal nem tudta magára vonni a figyelmünket. A fia meg én éppen egy döglött nyulat szárítottunk a hajszárítóval, és az életünkért reszkettünk.

Az egész tragikus eset azzal kezdődött, hogy a napfogyatkozás reggelén az ágy szélén ülve megnéztem az e-mailjeimet. Az első üzenet rögtön felébresztett: "többek kérésére elküldöm az ezüstkárász-ivarszervek pontos, fényképes leírását. Ez megtekinthető a következő címen..." Megtekintettem, aztán felajzva nyitogattam tovább a Pecalista üzeneteit. A következő levélben L., a halbiológus arra kérte a tagokat, hogy a napfogyatkozás alatt fénymérővel felszerelve horgásszanak, és rögzítsék a tapasztalatokat. Máris tárcsáztam dr. I.-t, a bálnatermetű kórboncnokot.

- Jól van, de előbb gyere át. Meghívott a szomszéd Pali bácsi, hogy nézzük meg a nyulait.

*

A legendásan zárkózott Pali bácsival nemrég ismerkedtem meg az utcán. Előtte hónapokon keresztül nap mint nap találkoztunk, de mindig elkapta a tekintetét. Magas, madárcsontú öregember kicsit hajlott háttal és bilikék szemekkel, nyersvászon öltönyben; az ember Mándy Iván unokaöccsének nézheti, ha eltekint a bal kéz első ujjperceire tetovált Ü-S-S! felirattól. Váratlanul toppant elém a sarkon. Én nem bírtam levenni a tekintetem a tetkójáról, ő viszont a kezemben tartott nejlonzacskót fixírozta.

- Karalábé. Jól van, fiam - mondta, és váratlanul csippentett a szemével.

- Pali bácsi egy korai metálos-motoros közösség tagja volt - magyarázta később dr. I. Tudod: hosszú haj, fémszegecsek, mosdatlanság, kötelező erőszak. A hatvanas években sikerült kilépnie, és normális életet kezdett. De a múlt néha kísérti. Ezért teljesen bezárkózott. Csak a nyulak érdeklik. Mióta látta nálad a karalábét, velem is kedvesebb.

*

Felszereltük a kárászozóbotokat, összegyúrtuk a paprikás kenyeret, aztán becsöngettünk Pali bácsihoz. Az öregúr széles karimájú szalmakalapba, japános szabású selyem házikabátba és két keresztbe vetett töltényövbe öltözve nyitott ajtót. Dr. I. kicsit szertartásosan átnyújtott neki egy köteg marharépát és retket, mire a meghatott öreg bevezetett minket a nyulak közé. A kedvencét, az Európa-győztes púderkék belga óriást még ki is vette a ketrecből.

*

Rohannunk kellett, hogy a fogyatkozás elejére ott legyünk a Duna-holtág partján. Bezártuk a kutyákat, aztán még dr. I. unokahúgáért is beugrottunk, aki mostanában keleti misztikával foglalkozik, és szörnyű dolgokat jósolt a napfogyatkozás idejére. Beszórtunk egy kevés etetőanyagot, aztán az úszókat.

Dr. I. unokahúga egy Buddha-szoborral és néhány kultikus bizbasszal felszerelkezve eltűnt az erdőben meditálni.

Hamar beindult a kapás, egymás után fogtuk a tenyérnyi ezüstkárászokat. Ahogy a napkorong fogyni kezdett, egyre több törpeharcsát akasztottunk. Dr. I. bőszen mérte a fényt, és jegyzetelt. A teljes elsötétülés előtt tíz percre leálltak a halak, aztán minden ugyanúgy folytatódott.

A Nap kibújt a Hold mögül, kiválogattuk a húsz legnagyobb kárászt és törpét a vacsorához, megkerestük a mocsaras ártéri erdőben meditáló misztikus unokahúgot, és leválasztottuk róla a piócákat.

*

Dr. I. kinyitotta a kaput, mire az összes kutya a nyakába ugrott. A kórboncnok az ilyen helyzetben elvárható érzelmes gügyögés helyett retteneteset káromkodott, és az összes állatot bezavarta a konyhába.

- Úristen, ezek kiszabadultak!

- Na és?

- Hónapok óta a nyulakra fenik a fogukat. Egy pillanatra nem nézek rájuk, máris ott ugrálnak a Pali bácsi kerítésénél. Remélem, nem mentek át, bár az öreg azt mondta, hogy bezárkózik a napfogyatkozás idejére.

Rosszat sejtve néztünk körül az udvarban. A belga óriás púderkék tetemét én találtam meg a rebarbaratövek között. Dr. I. olyan ostoba tekintettel nézte, mint egy hatéves technokolos.

*

A merész dr. I.-t még sohasem láttam ennyire pánikba esni.

- Rakjuk össze gyorsan a nyulat, addig kitalálok valamit.

Az állatot kimostuk a lavórban, aztán Dr. I. fésülte, én meg a hajszárítót kezeltem. Ekkor érkezett az öreg I. a legfrissebb rakás szarvasmarha-felvétellel. Átvette a fésűt, az ügyes kezű boncmester pedig, végzettségének megfelelően, varrt.

*

Éjfél előtt befelhősödött. Dr. I. a vaksötétben, egy rozoga létrán átmászott a szomszédba. Idegtépő húsz perc következett, aztán végre megjelent a barátom összevissza karistolt, de felszabadultan vigyorgó feje.

- Sikerült visszatennem. Majd azt hiszi, infarktust kapott.

*

Másnap reggel csöngettek a kapun. Az I. család férfitagjaival hajnalig ünnepeltünk, úgyhogy végül nekem kellett kivánszorognom. Pali bácsi állt az ajtóban, vállán egy dupla csövű sörétes puskával...

- Jöjjenek már át egy percre, szeretnék kérdezni valamit - mondta kimérten.

Halálra váltan öltözködtünk. Dr. I. nem mert rám nézni.

*

Sápadtan álltunk a szomszéd dohos nappalijában.

- Csak azt akartam megkérdezni, nem tapasztaltak-e valami furcsát a napfogyatkozás alatt -- kérdezte óvatosan Pali bácsi, közben egy töltényhüvelyt forgatott az ujjai között.

- Hát mi horgászni voltunk a kutyákkal - motyogta a jegesen izzadó dr. I.

- Mert én nem éreztem semmit itt bent a szobában, de nem értem, mi történhetett. Nem sokkal azután, hogy elmentek, rúgott egyet a belga óriás a kezem között, oszt már annyi is volt szegénykémnek. Kiraktam a testét a szemétdombra, hogy majd ma eltemetem, erre mit látok reggel: újra ott fekszik a ketrecében, és elviselhetetlen Coccolino-szagot áraszt.

Szily László

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.