Nyúlfogyatkozás

szerző
Szily László
publikálva
1999/34. (08. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Elkaptam egy holstein-frízt!" - mondta az ajtóban állva dr. I. barátom apja, a disztingvált védőügyvéd, aki mostanában minden idejét kedvenc hobbijának szenteli, vagyis szarvasmarhákat fényképez. Hiába hozott magával egy egész cipősdoboznyi friss nagyítást, az öreg dr. I. ezúttal nem tudta magára vonni a figyelmünket. A fia meg én éppen egy döglött nyulat szárítottunk a hajszárítóval, és az életünkért reszkettünk.

"Elkaptam egy holstein-frízt!" - mondta az ajtóban állva dr. I. barátom apja, a disztingvált védőügyvéd, aki mostanában minden idejét kedvenc hobbijának szenteli, vagyis szarvasmarhákat fényképez. Hiába hozott magával egy egész cipősdoboznyi friss nagyítást, az öreg dr. I. ezúttal nem tudta magára vonni a figyelmünket. A fia meg én éppen egy döglött nyulat szárítottunk a hajszárítóval, és az életünkért reszkettünk.

Az egész tragikus eset azzal kezdődött, hogy a napfogyatkozás reggelén az ágy szélén ülve megnéztem az e-mailjeimet. Az első üzenet rögtön felébresztett: "többek kérésére elküldöm az ezüstkárász-ivarszervek pontos, fényképes leírását. Ez megtekinthető a következő címen..." Megtekintettem, aztán felajzva nyitogattam tovább a Pecalista üzeneteit. A következő levélben L., a halbiológus arra kérte a tagokat, hogy a napfogyatkozás alatt fénymérővel felszerelve horgásszanak, és rögzítsék a tapasztalatokat. Máris tárcsáztam dr. I.-t, a bálnatermetű kórboncnokot.

- Jól van, de előbb gyere át. Meghívott a szomszéd Pali bácsi, hogy nézzük meg a nyulait.

*

A legendásan zárkózott Pali bácsival nemrég ismerkedtem meg az utcán. Előtte hónapokon keresztül nap mint nap találkoztunk, de mindig elkapta a tekintetét. Magas, madárcsontú öregember kicsit hajlott háttal és bilikék szemekkel, nyersvászon öltönyben; az ember Mándy Iván unokaöccsének nézheti, ha eltekint a bal kéz első ujjperceire tetovált Ü-S-S! felirattól. Váratlanul toppant elém a sarkon. Én nem bírtam levenni a tekintetem a tetkójáról, ő viszont a kezemben tartott nejlonzacskót fixírozta.

- Karalábé. Jól van, fiam - mondta, és váratlanul csippentett a szemével.

- Pali bácsi egy korai metálos-motoros közösség tagja volt - magyarázta később dr. I. Tudod: hosszú haj, fémszegecsek, mosdatlanság, kötelező erőszak. A hatvanas években sikerült kilépnie, és normális életet kezdett. De a múlt néha kísérti. Ezért teljesen bezárkózott. Csak a nyulak érdeklik. Mióta látta nálad a karalábét, velem is kedvesebb.

*

Felszereltük a kárászozóbotokat, összegyúrtuk a paprikás kenyeret, aztán becsöngettünk Pali bácsihoz. Az öregúr széles karimájú szalmakalapba, japános szabású selyem házikabátba és két keresztbe vetett töltényövbe öltözve nyitott ajtót. Dr. I. kicsit szertartásosan átnyújtott neki egy köteg marharépát és retket, mire a meghatott öreg bevezetett minket a nyulak közé. A kedvencét, az Európa-győztes púderkék belga óriást még ki is vette a ketrecből.

*

Rohannunk kellett, hogy a fogyatkozás elejére ott legyünk a Duna-holtág partján. Bezártuk a kutyákat, aztán még dr. I. unokahúgáért is beugrottunk, aki mostanában keleti misztikával foglalkozik, és szörnyű dolgokat jósolt a napfogyatkozás idejére. Beszórtunk egy kevés etetőanyagot, aztán az úszókat.

Dr. I. unokahúga egy Buddha-szoborral és néhány kultikus bizbasszal felszerelkezve eltűnt az erdőben meditálni.

Hamar beindult a kapás, egymás után fogtuk a tenyérnyi ezüstkárászokat. Ahogy a napkorong fogyni kezdett, egyre több törpeharcsát akasztottunk. Dr. I. bőszen mérte a fényt, és jegyzetelt. A teljes elsötétülés előtt tíz percre leálltak a halak, aztán minden ugyanúgy folytatódott.

A Nap kibújt a Hold mögül, kiválogattuk a húsz legnagyobb kárászt és törpét a vacsorához, megkerestük a mocsaras ártéri erdőben meditáló misztikus unokahúgot, és leválasztottuk róla a piócákat.

*

Dr. I. kinyitotta a kaput, mire az összes kutya a nyakába ugrott. A kórboncnok az ilyen helyzetben elvárható érzelmes gügyögés helyett retteneteset káromkodott, és az összes állatot bezavarta a konyhába.

- Úristen, ezek kiszabadultak!

- Na és?

- Hónapok óta a nyulakra fenik a fogukat. Egy pillanatra nem nézek rájuk, máris ott ugrálnak a Pali bácsi kerítésénél. Remélem, nem mentek át, bár az öreg azt mondta, hogy bezárkózik a napfogyatkozás idejére.

Rosszat sejtve néztünk körül az udvarban. A belga óriás púderkék tetemét én találtam meg a rebarbaratövek között. Dr. I. olyan ostoba tekintettel nézte, mint egy hatéves technokolos.

*

A merész dr. I.-t még sohasem láttam ennyire pánikba esni.

- Rakjuk össze gyorsan a nyulat, addig kitalálok valamit.

Az állatot kimostuk a lavórban, aztán Dr. I. fésülte, én meg a hajszárítót kezeltem. Ekkor érkezett az öreg I. a legfrissebb rakás szarvasmarha-felvétellel. Átvette a fésűt, az ügyes kezű boncmester pedig, végzettségének megfelelően, varrt.

*

Éjfél előtt befelhősödött. Dr. I. a vaksötétben, egy rozoga létrán átmászott a szomszédba. Idegtépő húsz perc következett, aztán végre megjelent a barátom összevissza karistolt, de felszabadultan vigyorgó feje.

- Sikerült visszatennem. Majd azt hiszi, infarktust kapott.

*

Másnap reggel csöngettek a kapun. Az I. család férfitagjaival hajnalig ünnepeltünk, úgyhogy végül nekem kellett kivánszorognom. Pali bácsi állt az ajtóban, vállán egy dupla csövű sörétes puskával...

- Jöjjenek már át egy percre, szeretnék kérdezni valamit - mondta kimérten.

Halálra váltan öltözködtünk. Dr. I. nem mert rám nézni.

*

Sápadtan álltunk a szomszéd dohos nappalijában.

- Csak azt akartam megkérdezni, nem tapasztaltak-e valami furcsát a napfogyatkozás alatt -- kérdezte óvatosan Pali bácsi, közben egy töltényhüvelyt forgatott az ujjai között.

- Hát mi horgászni voltunk a kutyákkal - motyogta a jegesen izzadó dr. I.

- Mert én nem éreztem semmit itt bent a szobában, de nem értem, mi történhetett. Nem sokkal azután, hogy elmentek, rúgott egyet a belga óriás a kezem között, oszt már annyi is volt szegénykémnek. Kiraktam a testét a szemétdombra, hogy majd ma eltemetem, erre mit látok reggel: újra ott fekszik a ketrecében, és elviselhetetlen Coccolino-szagot áraszt.

Szily László

szerző
Szily László
publikálva
1999/34. (08. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...