Lehet, hogy Ronaldo csak kispados lenne a Miskolczi József irányította Juhász Gyula Tanárképző Főiskola focicsapatában, de lehet, hogy még az sem. Ha ugyanis nem jelenne meg a pályán pontosan egy órával a meccs előtt, a Mágus szerelést sem osztana neki. Ha mégis kezdőember lenne a "megyekettes" focicsapatban, és mondjuk vágna négy-öt gólt, akkor is elképzelhető, hogy a következő mérkőzésen a tartalékok között sem kapna helyet. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika tanszékének oktatójával ezekről a mendemondákról beszélgettünk.

MaNcs: Mióta irányítja a csapatot?

Miskolczi József: Több mint harminc éve. Ha nem számoljuk a kupamérkőzéseket és az edzőmeccseket, akkor is csaknem ezer bajnoki van már a hátam mögött, és büszkén mondhatom, hogy mindössze kétszer hiányoztam.

MaNcs: A pálya széléről. Merthogy ha esik, ha fúj, ön ott áll közvetlenül az oldalvonal mellett.

MJ: Igen, és mindig a védelemnél. Én vagyok ugyanis a plusz bekk. Onnan adom a tanácsokat. Volt olyan, hogy alig láttam a láztól, de akkor is végigálltam a meccset a pálya szélén.

MaNcs: Sohasem küldték még el onnan a játékvezetők?

MJ: Előfordult már, hogy reklamáltam, persze nem csúnyán, de azért megmondtam a magamét. Na, akkor kiküldtek a nézőtérre.

MaNcs: Tavaly még a kiesés ellen küzdöttek, idén viszont már kilencedik lett a csapat. De jobb helyezést is elérhetnének, hiszen az ország minden részéből érkeznek a főiskola testnevelés tanszékére magasabb osztályban játszó futballisták. Miért nincs benne az első háromban a Tanárképző?

MJ: Ennek az az egyik oka, hogy a jobbak elkerülnek tőlünk magasabb osztályú csapatokba. Mindez persze jó is, mert az értük kapott pénzből finanszírozzuk a működésünket.

MaNcs: A jobb futballisták egyébként állandó csapattagok lennének?

MJ: Nézze, én csak az állhatatos embereket szeretem. Ha jön egy hallgató, hogy szeretne focizni, közlöm vele: első a tanulás, második a futball. Ha azt akarja, hogy komolyan számításba vegyem, akkor élnie-halnia kell a fociért. Ez másképpen nem megy. Ezért van az, hogy gyengébb képességű játékosok is bekerülnek a csapatba. Nálam ugyanis nem csak az eredményesség a fontos.

MaNcs: Azt mesélik, hogy az edzéseken a játékosok nem sokat találkoznak a labdával. Azt is beszélik, hogy ön egyszer keserűen kifakadt, mondván: a mai fiatalokkal már nem lehet "kettő a kettőben" nagypályán játszani.

MJ: Én az erőnlétre fektetem a hangsúlyt, hiszen a foci futásból és rúgásból áll. Történt olyan, hogy négy mérkőzés volt hátra a bajnokságból, és a csapatnak sehogyan sem ment. Nosza, fogtam a fiúkat, és lementünk a Tisza-partra gátazni. Az edzéseinket általában este tartjuk. A sötétben viszont nem lehet mást csinálni, mint futni. De azért, ha kapunk termet, focizunk is. Egy biztos, a megyében tudják, hogy a Tanárképzőt nem lehet lefutni. Megjegyzem, a kezdetek kezdetén az alapozásnál mindössze egy gumilabdánk volt.

MaNcs: Ha már az alapozásnál tartunk, azt is mondják, hogy a játékosainak matematikai egyenletekkel levezetett, személyre szabott edzéstervet adott. Igaz ez?

MJ: Volt ilyen. Előalapozó edzéstervet küldtem levélben a játékosaimnak, amiben egyszerű képletekkel írtam le, kinek mit kell csinálni otthon ahhoz, hogy felkészülten érkezzen az alapozásra. Ez később elmaradt, mivel a fiúk jelezték: nem értik, mit írtam.

MaNcs: Hogyan kamatoztatja a matematikát, azon belül is saját szakterületét, a geometriát a futballban?

MJ: A térlátásomat használom. Ha nagyon nem megy a fiúknak a játék, akkor csapatrészeket cserélek mérkőzés közben. Csak bemondom, hogy ritmusváltás egy vagy ritmusváltás hármas variáció, és mindenki tudja a dolgát.

MaNcs: Így lesz jobbhátvédből balszélső, balbekkből jobbszélső, centerhalfból pedig középcsatár.

MJ: Igen. Szerintem ugyanis a modern, rakkolós futballban mindenkinek minden poszton kell tudni játszani. Ma már csak egy Ronaldo engedheti meg magának, hogy középcsatárként tébláboljon a pályán. A szerkezetváltáson egyébként, amit a fiúk nagyon szeretnek, mindig meglepődik az ellenfél.

MaNcs: Arról is hallottam, hogy volt egy játékosa, aki mesterhármast rúgott egy mérkőzésen, ám a következő meccsen, mondván, matematikailag lehetetlen, hogy még egyszer így teljesítsen, kihagyta a kezdő tizenegyből.

MJ: Bereczki András volt az, és nem három, hanem négy gólt rúgott az egyik bajnokin. Hozzá kell azonban tenni, hogy általában nem volt gólvágó, azon a meccsen egyszerűen kijött neki a lépés. De nem tetszett a játéka, mivel nem futott eleget, így a következő meccsen még a kispadra sem ültettem le. Ezzel a játékost is teszteltem, mindezt hogyan viseli el. Az értelmesebbje megérti a döntéseimet. Nálam rend és fegyelem van. Aki például nem jelenik meg a pályán egy órával a meccs kezdete előtt, legyen bár a legjobb, nem játszik.

MaNcs: Ki adta önnek a Mágus nevet?

MJ: Nem tudom, de a Ságvári gimnázium testnevelő tanárának, Barok Pistának kétségtelenül köze van a dologhoz. Egy biztos: valamilyen szinten tudom hipnotizálni az embereket.

Szabó Szilárd