A fesztivál, amelynek lényege a kapcsolódás a természethez – fotógaléria

Élet + Mód

A S.U.N. fesztivál alapjaiban különbözik a legtöbb hazai fesztiváltól, hiszen nonprofit alapon működik, célja pedig egy természettudatos közösség létrehozása Csobánkapusztán. Idén Palágyi Barbara fotóriporter kollégánk betekintést nyert a 10. jubileumi SUN-ba.

A S.U.N. (Solar United Nations) fesztivál ötletét a korábbi magyar goa és a pszichedelikus trance bulikból emelték mára egy közösségi életformává. A rendezvény alapjaiban különbözik a legtöbb hazai fesztiváltól, hiszen nonprofit alapon működik, célja pedig egy jelenleg még kísérleti fázisban levő társadalmi projekt, egy természettudatos közösség létrehozása Csobánkapusztán.

A Deep Smile Foundation civil szervezetnek egy életreszóló tagsági hozzájárulás befizetésével akár egy évre, vagy csak a fesztivál hetére is le lehet költözni az "Édenkertbe". A tagok szorosan kapcsolódnak egymáshoz és a természethez, ezáltal megszabadulnak a külső problémáktól és a belső én kutatására, fejlődésére és kiteljesedésére fókuszálnak. Mindenki aktív résztvevőként tevékenykedik a fesztivál szervezésében, együtt ötletelnek, építik fel a színpadokat, installációkat. 

Hogy honnan indult a fesztivál, azt itt lehet megnézni, az elsőről itt írtunk: 

A résztvevők az ökotudatosságot hirdetik és a természettel harmonikus életformában élnek, miközben szépen bővülget a falu. A visszatérő közösség részévé válni egyfajta elköteleződés az anyatermészet iránt. Személyesen találkozhatunk a hely szellemével, Sadahhal, aki az erdő és mindenki védőszelleme. A fesztivál fontos eleme a fény, a tűz és a zene, amik elésegítik a táncon keresztül történő önkifejezést. A résztvevők szerint az ember így jobban tud önmagával kapcsolatba kerülni, koncentrálhat az érzelmeire, miközben a fluoreszkáló díszletekben gyönyörködik.

A brit The Guardian eképpen számolt be a fesztiválról: "A SUN-t a mély emberi kapcsolatok jellemzik. A résztvevők azért jönnek, hogy újjáépüljenek, lerázzák a problémákat, megbocsássanak és elengedjenek. A földeken tehenek és birkák vannak, faültetési foglalkozások és gyógyító csoportok." 

Az "Édenkertet" a fesztivál hete (júlis 10-17.) alatt is folyamatosan építgetik-szépítgetik a legkreatívabb módokon, a nagyszínpad csak csütörtöktől fog helyt adni nagyobb buliknak. Addig inkább családiasabb hangulat jellemzi Csobánkapusztát, szalmabálákról megtekintett gyönygörű naplementék és közös workshopok. 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Fotó: Palágyi Barbara 

 
A hely szelleme, Sadah
Fotó: Palágyi Barbara 

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.