Élet + Mód

Albérletezni senki sem szeret. Éppen ezért nem hisszük, hogy bárkit megnyugtatna: megállt az albérletárak növekedése. Mindez pedig az ingatlanpiaccal áll összefüggésben: a lakást vásárlók nagy része befektetésképpen vásárol ingatlant, amit rögtön kiad. Így tele lett a piac kiadó lakásokkal. Ami miatt ez mégsem megnyugtató: a kis lakások bérleti díja ugyanannyi, mint egy éve, mondjuk 50-60 ezer, csak a nagyobbaké csökkent. Egy MaNcs-újságíró kategóriás bérlőnek viszont tökmindegy, hogy egy háromszobás lakást 130 vagy "csak" 80 ezerért adnak-e ki.

Tizennyolc évesen arról ábrándoztam, hogy apránként összerakok annyi pénzt, amiből veszek egy szoba-konyhát, aztán egyre nagyobbra cserélem. Huszonnyolc évesen tudtam, hogy majd bejön egy nagyobb meló, amiből lakást veszek. Most szeretném megvenni Somló Tamás leselejtezett lakóbuszát, és leparkolni vele a Ráckert elé. Sohasem volt a realizmus az én terepem.

A családfakutatás divatos, ám nem veszélytelen foglalatosság. Problémát okozhat többek között, hogy olyan ősök rejtőznek a tiszteletre méltó ágak közt, akikre a legkevésbé sem voltunk felkészülve. A worchesteri püspöki lakba is beütött a ménkű az 1860-as években, és a püspöki feleség az anekdota szerint így fordult urához: "A majmoktól származni! Reménykedjünk, hogy ez nem igaz, vagy ha mégis, akkor imádkozzunk, hogy csak minél szűkebb körben váljék ismertté."

A család legismertebb tagja, a széncinege több embert mentett már meg az öngyilkosságtól, mint a világ összes tűzoltója együttvéve. A tollas kis lény mínusz húsz fokban - amikor sehol egy betevő falat, és láthatóan minden az ellen szól, hogy megérje a tavaszt - vidáman szökken ágról ágra, biztatóan füttyögve. Sürög-forog, csillogó szemmel nézeget, valóságos repülő antidepresszáns.

Amennyire a kordon engedte, az oroszlán közelébe merészkedtem. Az egyik őr hozzám lépett, segíthet-e valamiben. Köszöntem, nem. "Csak nézelődik?" - "A barátaimat várom." Aztán harangozni kezdtek. Még húsz percet adtam nekünk.

Mindig megbocsátó szeretettel figyelem magam, amikor feltolul bennem az egészséges élet iránti olthatatlan vonzalom, és ezt a számomra legkevésbé kényelmetlen részterületeken próbálom megvalósítani, például gondosan ügyelek arra, nehogy sertéshúst tartalmazzon a baromfipárizsi, de közben dohányzom, akár állat, vagy kizárólag szénsavmentes ásványvizet és cukormentes gyümölcslevet iszom az ipari vodkához. Most úgy döntöttem, elég az ellenőrizhetetlen sütőipari termékekből, ezentúl magam sütöm a kenyerünket.

Linux. Sokan úgy tekintenek erre a szóra, mint megmentőre, amely megszabadítja számítógépeinket a mindent lehengerlő Microsoft-hegemóniától. Tizenöt éve, hogy Richard Stallman megjelentette a GNU kiáltványt, meghirdetve a szabadszoftver-mozgalmat. Lassan tíz éve, hogy Linus Torvalds belekezdett a Linux megírásába. Alig két éve, hogy az információtechnológiai piac elemzéseiben felbukkant a "nyílt forráskód", a "szabad szoftver" és hasonló kifejezések. Tényleg alapjaiban változik meg, alakul át a szoftvergyártás?

Bombayjel, vagy ahogy mostanában hivatalosan nevezik, Mumbaival nem lehet mit kezdeni. Teljesen mindegy, hogy egy hetet vagy egy évet tölt el ebben az európai mércével felfoghatatlan városban a kezdetben még megszeppent, majd egyre bátrabb magyar kalandor, hazautazáskor rá kell jönnie: noha okosabb és bölcsebb lett, és persze fantasztikus élményekkel is gazdagodott, Bombayt képtelenség nyakon csípnie. Általánosságok jutnak az eszébe, buta közhelyek, prospektusok, tömeg.

Balival nem lőhetünk mellé: egyike annak a kevés helynek, ami mindenkinek bejön. A gigantposzteres környezetben (pálmafák, fehér homok, lágyan hullámzó óceán) bőven van mit csinálni, nézni, enni, inni. Lehet szörfözni, pörögni, napozni, vásárolni, járkálni vagy éppen lenyugodni.

Attól, hogy belgák nincsenek, fővárosuk még lehet, van is nekik, de ha csak tehetjük, tekintsünk el csoportos élvezetétől, hiszen ilyen keretek között az érdeklődések és tapasztalatszerzési törekvések mintegy átlagolódnak, és estéről estére a csupacsipke főteret környező turistautcák valamelyik turistavendéglőjében találjuk magunkat, egyre meghittebb, de helyi jellegűnek mégiscsak kevéssé mondható állandó társaságunkban.

Hogy hogyan telik egy napom Barcelonában? A mai például azzal kezdődött, hogy kinéztem a szótárból azt a mondatot, hogy "a barátnőm bolhás lett", bekentem az Imola friss csípéseit, aztán lementem beolvasni a házinéninek.

Budapest tizenötödik kerülete nem az a terep, amiről megemlékeznének az idegenforgalmi leírások. A sorszám hallatán elsősorban az újpalotai lakótelepnek nevezett sci-fi filmdíszlet juthat eszünkbe, esetleg a Pólus Center meg az M3-as kivezető szakasza. Aztán nyomban el is felejtenénk az egészet, hiszen olyan vidékről van szó, ahová az ember csak akkor megy, ha nincs jobb dolga. Ha ott él, dolgozik. Pedig akad érdekesség bőven. Például Pestújhely. Beékelődve a 62-es villamos pályája meg az újpalotai lakótelep közé.

Az utazás lényege és tulajdonképpen egyetlen értelme, hogy nem találkozunk azokkal, akikkel egyébként állandóan találkozunk, ha nem megyünk el. Ez azonban sokkal olcsóbban is elérhető, például amennyiben ők mennek el, vagy bezárkózunk a lakásba, és nem vesszük fel a telefont.

Kocsma, tánclokál és bordélyház - a párizsi malom önmeghatározása - helyett kávéház, revü és étterem. Félvilági nők helyett diplomás táncosok, pincérek helyett az Addams Family, de a bárzongorista teljesen rendben van. Az egyébként szellemes revü körülbelül annyira erotikus, mint a Hamupipőke rajzfilmváltozata, és nyoma sincs benne a Cartoon Network gyerekműsoraiban tetten érhető finom perverziónak. Decens polgári helynek ígérkezik a felújított Nagymező utcai orfeum, de aki bujaságra vágyik, menjen inkább a közeli Piafba, vagy sírja vissza magát a csajához.