Pestújhely: Szellemtelep

Lokál

Budapest tizenötödik kerülete nem az a terep, amiről megemlékeznének az idegenforgalmi leírások. A sorszám hallatán elsősorban az újpalotai lakótelepnek nevezett sci-fi filmdíszlet juthat eszünkbe, esetleg a Pólus Center meg az M3-as kivezető szakasza. Aztán nyomban el is felejtenénk az egészet, hiszen olyan vidékről van szó, ahová az ember csak akkor megy, ha nincs jobb dolga. Ha ott él, dolgozik. Pedig akad érdekesség bőven. Például Pestújhely. Beékelődve a 62-es villamos pályája meg az újpalotai lakótelep közé.
Budapest tizenötödik kerülete nem az a terep, amiről megemlékeznének az idegenforgalmi leírások. A sorszám hallatán elsősorban az újpalotai lakótelepnek nevezett sci-fi filmdíszlet juthat eszünkbe, esetleg a Pólus Center meg az M3-as kivezető szakasza. Aztán nyomban el is felejtenénk az egészet, hiszen olyan vidékről van szó, ahová az ember csak akkor megy, ha nincs jobb dolga. Ha ott él, dolgozik. Pedig akad érdekesség bőven. Például Pestújhely. Beékelődve a 62-es villamos pályája meg az újpalotai lakótelep közé.

Az a terület, amit ma Pestújhelynek hívnak, Rákospalota része volt sokáig, és sehogyan sem nevezték. A XIX. század végén úgy tűnt, a katonaság költözik oda, hogy gyakorlóteret üzemeltessen az egyébként teljesen rossz minőségű földterületen. Aztán a rákospalotai vezetés - a nagyobb bevétel reményében - inkább parcellázta a területet Széchenyitelep néven, hogy a "kifelé terjeszkedő" budapestiek itt építsék fel leendő házaikat. A kezdetben sok-sok pénzzel kecsegtető teleküzlet végül nem hozta meg a kívánt eredményt, aminek az lett a következménye, hogy Rákospalota - azon kívül, hogy adót szedett, és egyre olcsóbban árulta a telkeket - az égvilágon semmit nem tartott be azokból az ígéretekből, amelyekkel az embereket idecsalogatta; nem épült csatorna, úthálózat, semmi. Nem csoda, hogy az aggodó telekvásárlók és a település viszonya elmérgesedett. Az itt építkezők azonban mégsem húztak haza Pestre, hanem összefogtak, és a legkülönfélébb trükkökkel és természetesen befolyásos ismerősök segítségével sikerült elérniük, hogy 1909-ben a területet önálló községgé nyilvánítsa a belügyminiszter, 1910 márciusában pedig az első képviselő-testületi üléssel elkezdőtt a település negyven évig tartó karrierje. A "városalapítók" eleinte a Pestújváros meg a Széchenyifalva nevet szerették volna, de az ebben illetékes Országos Községi Törzskönyvbizottság mind a két nevet elutasította, jobb híján végül abban maradtak, hogy az új községet Pestújhelynek nevezik el.

Szebb napok

Az itt élők határtalan lelkesedésükben csodákat műveltek, és a harmincas évekre egy olyan, virágzó település lakóivá váltak, hogy az tényleg fantasztikus volt. Különösen ha arra gondolunk, hogy kezdetben nem volt villamosenergia, vízvezeték, utak se nagyon, belvizes területek annál inkább. Mégis, néha fondorlattal, néha szerencsével, de legfőképpen kitartással sikerült megvalósítani azt, amit kezdetben senki sem gondolt: irigylésre méltó lakóhellyé változtatni a semmit. Az egykori visszaemlékezések szerint a faluban harmincegy vendéglátóhely működött, volt strand, sporttelep, színház, ötvenkét élelmiszer-kereskedés, de felépítettek egy római katolikus, egy evangélikus és egy református templomot is, no meg iskolákat. A lakosság száma 1928-ban már tizenkétezer volt, az elöljárók azt is fontolgatni kezdték, hogy városi címre pályáznak. Reggelig sorolhatnám azokat a legendába hajló eseményket, amelyek színesítették az akkori lakók életét, de mivel nincsen hepiend, minek?

Hűlt helye

Pestújhely 1950-ig volt önálló, és virágzott mint egy cserép muskátli, de azután, hogy egy rendelettel létrehozták a mai Nagy-Budapestet, a nagyközség története is véget ért: összevonták Rákospalota városával, elnevezték tizenötödik kerületnek, aztán a másik végére felhúzták az újpalotai lakótelepet, ami szinte rádől a nyugalmas kis utcákra. A beolvadás óta Pestújhely csak úgy létezik, mint egy adat a térképen.

Amikor először ott jártam, lenyűgözött. Tavasz volt, ragyogott a Nap, és szikrázott a króm biciklim küllőin, hihetetlennek találtam, hogy ha az ember túljut a Szuglói Körvasút soron - ami tulajdonképpen egy hosszú-hosszú illegális szemétlerakó-telep -, ilyen takaros kis helyre érkezik. Nem kertelek, szeretet fészkelte magát a szívembe, fagylaltot ettem, és irigykedve néztem a templomba járókat.

A dicső múlt ismeretében azonban mégis sajnálatra méltó ez a terep. A nyugalom és a béke megvan, de semmi több. A kopott régi házakat nézve ugyan el lehet képzelni, milyen lehetett a falu fénykorában, de a hely ma már csak emlékeket tud felmutatni, alkotni képtelen. Tipikus alvóváros, semmi több. Az egykori színház a második világháború után Széchenyi mozi lett, majd bezárták: mostanában újítja fel egy cég saját használatra. Ha jól bogarásztam ki egy 1941-es térképről, a strand helyén óvoda működik, az egykori Munkásszanatórium épülete járóbeteg-rendelő, kertjébe meg valami undorító szürke építményt húztak fel, amit valójában semmire sem használnak.

A legendás vendéglátásnak se híre, se hamva. Van egy presszó, ami pontosan olyan, mint bármelyik falusi kocsma, egy borozó, étteremnek meg a Gogó hami nevű gyorstanyát ajánlják, noha azért létezik Édes otthon néven egy pizzéria is.

Ennek ellenére a hely szellemes, aki először látja, biztosan rácsodálkozik. Aki viszont nem éri be ennyivel, és felkeresi az itt működő, nemrégiben felújított Rákospalotai Múzeumot - ahol külön Pestújhely-termet rendeztek be, hogy mindenki megismerje a település múltját és fénykorát -, az egészen biztos, hogy csalódott az utcára lépve, noha derűsen váltott múzeumi belépőt.

Legát Tibor

(Pestújhely)

Neked ajánljuk

Elveszve az éjszakában

  • Bacsadi Zsófia

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Tuti Tati

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

Elég ez?

  • Puskás Panni

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Újrarendezés

  • Erdei Krisztina

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

Hamis minden ízében

  • A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

0:1

  • A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

Sokan, mégis kevesen

  • Lannert Judit

A két pedagógus-szakszervezet négy pontban foglalta össze a napokban legfőbb követeléseit, ezek közt szerepel a pedagógusok bérének emelése és a munkaterheinek csökkentése is.

Postatiszta nemzeti vagyon

Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.

„Az államnak van életvédelmi kötelezettsége”

  • Bányai György
Vajon bíróság elé citálható-e az állam akkor, ha nem tesz semmit a járvány megfékezése érdekében? Vagy ha épp túlzott agilisságával, lezárásaival és tiltásaival okoz elkerülhető károkat? És ki lehet a felperes? Maga az állampolgár? Vagy egy másik állam?

Lépegetve, lopakodva

  • Molnár Róbert

Szlovákia csendben elviselte, hogy hosszú éveken át támogatások érkezzenek Magyarországról az országba különféle csatornákon, ám a magyar állam nagyszabású termőföldvásárlási terveit már nem hagyták szó nélkül.

„Véletlenül rátalálnak”

Operatőrből lett filmrendező, de amikor elhagyta Ceaușescu Romániáját, mindent újra kellett kezdenie. Ausztráliába települve oktatóként folytatta, most pedig új filmmel jelentkezett: az Éjjeli őrjáratot a héten mutatják be a mozik.