Barcelona + Etetés: Bolhák és sirályok

  • Szily László
  • 2000.03.16 00:00

Lokál

Hogy hogyan telik egy napom Barcelonában? A mai például azzal kezdődött, hogy kinéztem a szótárból azt a mondatot, hogy "a barátnőm bolhás lett", bekentem az Imola friss csípéseit, aztán lementem beolvasni a házinéninek.
Hogy hogyan telik egy napom Barcelonában? A mai például azzal kezdődött, hogy kinéztem a szótárból azt a mondatot, hogy "a barátnőm bolhás lett", bekentem az Imola friss csípéseit, aztán lementem beolvasni a házinéninek.

Etetés + Barcelona

Maria de Carmen de la Fuentének zavaros disznószeme és egyensúlyzavaros yorkshire-terrierje van. Dickens a fél karját odaadta volna egy ilyen szállásadónőért! A zsugori asszonynak csaptelep- és gázkazánboltja van a szomszéd utcában. Útközben eljátszottam a gondolattal, ahogy a mutatóujjamat vádlón a mellének szegezem, és az arcába kiáltom: "bolhás pokrócot adott nekünk, pedig előre letettük a hathavi lakbért. A saját költségére fogja fertőtleníttetni a lakást, maga vérszívó!" A mutatóujj-szegezést olyan átéléssel próbáltam el, hogy kis híján nyakamat szegtem a meredek csigalépcsőn.

Egy ilyen formás kis szöveg

biztosan mély hatást gyakorol rá, bár a jelenet erejét talán csökkenti, ha a szöveget papírról olvasom. Márpedig képtelen lennék hirtelen megjegyezni ennyi új spanyol szót. És mi van, ha válaszol?

A nagy morfondírozás közben oda is értem a csaptelepbolt elé. Mint az ilyen feszült jelenetek előtt szokásos, a lelkem hirtelen kiszállt a testemből, és kívülről követte az eseményeket. Már a benyitás sem sikerült igazán fenyegetőre, mert a terrier az ajtó mögött sziesztázott. Még külsőbb szemlélő talán inkább a "beosonás" kifejezést alkalmazta volna a látottakra. A testem ezután odalépett a sunyin mosolygó se–ora de la Fuente elé, és egyik kezében a jegyzeteit gyürmékelve, azt mondta neki: "van egy kis probléma." A hárpia felvonta a szemöldökét. A testem ezután a következő szavakat préselte ki (hevenyészett fordításban): "Bolhák vannak. A lakásban. Az ágy. A barátnőmön sok bolhacsípés." Belemélyedtem a jegyzeteimbe: "A takarók. Régi. Ezért."

Az asszony megdöbbenést mímelt, aztán mondott valamit a testemnek, amiből az egy szót sem értett, ezért elszállt a maradék önbizalma is. A sátáni nő győztesen mosolygott, aztán azt javasolta, hogy mossuk ki a takarót, attól majd megfulladnak. A délután azzal telt, hogy különböző drogériákban válogatott megaláztatásoknak tettem ki magam. Nagy napjuk volt ez a barcelonai kereskedőknek! A szerencsésebbek tanúi lehettek, ahogy meglobogtatom a jegyzeteimet, és felolvasom a "Bolhák vannakÉ" kezdetű beszédemet. A kiejtésemmel nem lehetett nagy baj, mert mindegyik eladó alpári tónusban röhögött, de bolhaport, azt nem adtak.

Ami a horgászatot illeti, a pergetőbotomnak már utazás közben nagy hasznát vettük. Az első éjszaka Velence mellett, Mestrében akartunk megszállni. Kora este értünk a városba, ahol a helyiek tíz perc alatt megtörtek azzal a vicces szokásukkal, hogy az angolul feltett kérdéseimre konzekvensen lassú, tagolt, olasz nyelvű választ adtak. Ezután a főutca közepén kifogyott a benzin. Szereztünk gyorsan egy olajoskannát, aztán benzint. Egy Hohes C-s dobozból tölcsért fabrikáltam, letekertem a kanna kupakját, és a nadrágomra zúdítottam fél liter szuperbenzint. Valamiért az a szó jutott először eszembe, hogy "beömlőnyílás". A stupid japán konstruktőrök kicsiny rugós csapóajtót terveztek a luk közepére. A felismerés nem tett boldoggá. "Be kéne nyomni valami vékony, hosszúkás izével" - mondta Imola. Fél perc, és megjelent a kedvenc DAM Exquisite Wobbler márkájú pergetőbotommal. Tényleg nem hoztunk magunkkal más vékony, hosszúkás tárgyat. Vérzett a szívem, de kénytelen voltam ezzel benyomni a csapóajtót. Rémképeim szerencsére nem váltak valóra, és a lakkot nem oldotta fel a benzin.

Az első barcelonai délelőtt elmászkáltunk a kikötőbe. A sok buta turista mind a Kolumbusz-szobrot bámulta, én viszont rögtön kiszúrtam, hogy

közvetlenül

a felszín alatt

jó félkilós, domolykószerű halak napoznak.

Délután teljes felszereléssel vonultam ki a helyszínre. A terepviszonyok gondos tanulmányozása után úgy döntöttem, hogy úszóra itt semmi szükség. A damil végére kötöttem egy hosszú szárú horgot, rátűztem egy kockacukor méretű kenyérdarabot, és bevetettem a móló lábához. A halcsapat lassan körözni kezdett a csali körül. A legnagyobb, tapasztalt példány végül elszánta magát, ráfordult a kenyérre, felgyorsított, aztán csalódottan lemerült, mert egy sportos sirály megelőzte. Bevágnom nem is kellett. Legutóbb az Orczy-kertben gyereket sétáltató cigány családok körében arattam ehhez fogható közönségsikert, amikor a kis betonozott szélű horgásztóban fél óráig kerestem és fárasztottam egy hatalmas amurt, de ők nem videokameráztak. A móló a legnépszerűbb sétálóutca meghosszabbítása, és még így, tél közepén is nyüzsgött a turistáktól. A sirály ötvenméteres, függőleges kirohanással indított. A jól beállított féknek köszönhetően nem tépte ki a kezemből a botot. Kemény rántással próbáltam földre kényszeríteni, amire hátborzongató vijjogással reagált. A helyzet aggasztóra fordult. Nagyobb közönségem támadt, mint a háromlábú gitárosnak. Lázasan kerestem a megoldást, de a szakirodalom nem ad semmiféle támpontot izmos szárnyasok fárasztásához.

"Bassza kutya, elharapom a zsinórt" - gondoltam. A vadul rángatózó botot a számhoz emeltem, majd a zsinórt - szokás szerint - két első metszőfogammal próbáltam elreszelni. Sehogy sem sikerült, mert az orsón nem hagyományos damil, hanem a horgász-űrtechnológia friss vívmánya, a több ezer elemi szálacskából font szuperzsinór volt. Az embergyűrű közepén ekkor megjelent a Guardia Urbana nevű önkormányzati erőszakszervezet két egyenruhás munkatársa. "Mit csinál?" Ezt a spanyol mondatot még én is megértettem, válaszolni rá viszont magyarul sem lett volna könnyű. Próbáltam egyetlen kifejező gesztusba sűríteni, hogy "gondolhatják, hogy nem jókedvemben ugrálok 300 japán között bottal a számban". Az egyik csendőr ekkor legnagyobb megkönnyebbülésemre elvigyorodott, és előhúzta a helyzet kulcsát, a multifunkciós bicskát.

A múlt héten megismerkedtem Renatóval, a mexikói hotelportással. Úgy állítottam be magam, mintha én lennék a süllőzés nagymestere. Az ő országában szerencsére nem honos ez a halfaj. A jövő hétre nagy süllőző túrát tervezünk az Ebro folyóra.

Szily László

(Barcelona)

Neked ajánljuk

Elveszve az éjszakában

  • Bacsadi Zsófia

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Tuti Tati

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

Elég ez?

  • Puskás Panni

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Újrarendezés

  • Erdei Krisztina

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

Hamis minden ízében

  • A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

0:1

  • A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

Sokan, mégis kevesen

  • Lannert Judit

A két pedagógus-szakszervezet négy pontban foglalta össze a napokban legfőbb követeléseit, ezek közt szerepel a pedagógusok bérének emelése és a munkaterheinek csökkentése is.

Postatiszta nemzeti vagyon

Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.

„Az államnak van életvédelmi kötelezettsége”

  • Bányai György
Vajon bíróság elé citálható-e az állam akkor, ha nem tesz semmit a járvány megfékezése érdekében? Vagy ha épp túlzott agilisságával, lezárásaival és tiltásaival okoz elkerülhető károkat? És ki lehet a felperes? Maga az állampolgár? Vagy egy másik állam?

Lépegetve, lopakodva

  • Molnár Róbert

Szlovákia csendben elviselte, hogy hosszú éveken át támogatások érkezzenek Magyarországról az országba különféle csatornákon, ám a magyar állam nagyszabású termőföldvásárlási terveit már nem hagyták szó nélkül.

„Véletlenül rátalálnak”

Operatőrből lett filmrendező, de amikor elhagyta Ceaușescu Romániáját, mindent újra kellett kezdenie. Ausztráliába települve oktatóként folytatta, most pedig új filmmel jelentkezett: az Éjjeli őrjáratot a héten mutatják be a mozik.