Fluoreszkálnak a génmódosított szúnyogok Floridában

  • narancs.hu
  • 2022. április 22.

Élet + Mód

A kísérlet igazi célja az, hogy az invazív egyiptomi csípőszúnyog terjedését megállítsák.

Egy évvel ezelőtt génmódosított hím egyiptomi csípőszúnyogokat engedtek szabadon az Egyesült Államokban, a Florida Keys szigetcsoportnál. Ez kísérlet volt, eredményéről most tartottak tájékoztatót a kutatók – tudósít az IFLScience beszámolója alapján a 24.hu

Az Oxitec vállalat szabályozási vezetője, Nathan Rose azt mondta, a szabadon engedett hím szúnyogok a gémnódosítás eredményeképpen olyan gént hordoztak, amely a nőstény utódok számára végzetes. A kísérlet elérte a célját az Oxitec szerint. 

Ennek azért van jelentősége, nem csak Észak-Amerikában, mert a szúnyogok egyes fajai, amellett, hogy olykor elviselhetetlenné teszik a szabadidős programokat, veszélyes kórokozókat terjesztenek, maláriát, Zika-vírust. A fertőzés veszélyét lehet csökkenteni, ha sikerül féken tartani a szaporodásukat.

Az Oxitec több mint 22 ezer szúnyogpetét gyűjtött be a kísérlethez. Mivel a génmódosítás másodlagos hatása a fluoreszkálás, a világító lárvákon lehetett látni, hogy hordozzák a gént. Az érintett egyedeket megfigyelve az derült ki, hogy a nőstények 100 százaléka elpusztult, mielőtt kifejlődött volna.

Közben viszont az is kiderült, hogy a génmódosítás eredménye nem tartós, a halálos gén három nemzedék alatt eltűnik. A kutatók most azt vizsgálják, hogy ezzel a technikával hogyan lehet szabályozni a szúnyogpopulációt. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.