Hajrá, jószomszédság! – szlovák–magyar maraton

  • Orosz Ildikó
  • 2013. szeptember 26.

Élet + Mód

A két kormányfő buzgó erőfeszítéseinek dacára léteznek jó hangulatú, közös szervezésű magyar–szlovák programok – ez az egyik tanulsága a hétvégi Karva–Lábatlan-maratonnak. Békebeli riport következik.

Hogy egy lábatlan remete vagy a Lábatlan György nevű vitéz adta-e a település nevét, ma már homályba vész, de az biztos, hogy sikkes dolog 42 km és 195 méter lefutása után Lábatlanon érni célba. Idén harmadszorra rendezték meg a városi napok záróeseményeként a Duna túlpartján lévő Karva faluból induló futóversenyt és biciklitúrát. A tavalyi nevezőszám csaknem megduplázódott, ami nem csoda, hisz az útvonal különleges, a hangulat víg és a beugró igazán baráti: futóknak az előnevezés 2000, a helyszínen 3000, bicikliseknek 1000/2000. Köszönhető ez a helyi erőkön és miniszponzorokon kívül az Európai Unió Határokon Átnyúló Együttműködési Programjának, amely egyebek mellett a „Szomszédolás a vízen át” című, a két települést bemutató, négynyelvű füzetke elkészítését is támogatta.

false

 

Fotó: Duna Karva-Lábatlan Maraton

A rajtszámok átvételének helyszínén, a lábatlani Arany János iskolában lehidalunk az ötezres település tanintézményének méretein, a tornaterem, az öltözők és zuhanyzók rendszerén. Itt biztos nem úgy van, mint minálunk Pesten, hogy a mindennapos testneveléshez hetente egyszer jár tornaterem. A résztvevőket hajóval viszik át a túlpartra. Idén egy nagyobb szlovák utasszállító is leúszott ide Neszmély magasságából, hogy besegítsen a kis motoros lélekvesztőnek a 444 versenyző és biciklijeik átszállításában. Ennek ellenére a tervezetthez képest mintegy egyórás késéssel indulunk, amit leginkább az energiafelvételüket pontosan időzítő hosszútávfutók bánnak. Az aszfaltút lényegében sík: végig a szlovák oldalon egészen Esztergomig, át a Mária Valéria hídon, majd a magyar oldalon vissza Lábatlanig. Mivel nincs pénzdíj és chipes időmérés, van viszont némi bizonytalanság az útvonal kijelölésében („most akkor merre?”), ezért a profi futók távol maradnak, és megnyílik az út a lelkes amatőrök előtt, hogy a célnál őket váró taps és banán mellé akár még egy helyes kis serleget is hazavigyenek, kivált az alulreprezentáltabb női kategóriákban. A szervezők készségesek és mosolygósak, szemlátomást megmozdult az egész város; a mezőnyben látni középkorú baráti társaságot, családokat biciklis utánfutóval, de megjelent az Esztergomi Küllőszaggatók és a Százláb Pomázi Kutyagolók csapata is.

false

 

Fotó: Duna Karva-Lábatlan Maraton

Bár a „kastélyok faluja”-ként ismert Karva szecessziós épületeinek meglátogatására nincs mód, azért a lábatlani Gerendayak történetével mindenképp érdemes megismerkedni – annál inkább, hisz a gulyáságyút a szépen felújított, ma már közösségi házként funkcionáló egykori családi kúria mellett parkolták le. A família nevezetes tagja volt Antal, aki a 19. században a környéki márványbányákban szerzett részesedést, és 150 főt foglalkoztató kőfaragó üzemet nyitott, amely olyan helyekre szállította a márványt, mint a Parlament, a Halászbástya vagy a bécsi Belvedere.   A Gerendayak nevéhez fűződik az első kikötő létrehozása is az 1860-as években (akkor még Piszke volt a parti település neve, amelyet 1950-ben egyesítettek a beljebb, a Gerecse oldalában fekvő Lábatlannal). Ennek a nagy múltú, a 2. világháborúban felrobbantott révnek a hagyományát folytatja az idén nyáron átadott, vadiúj kikötő, ahol ezekben a napokban indul be a kizárólag utas- és bicikliszállításra alkalmas, menetrend szerinti kishajójárat. Mi kell még?

Duna-maraton, Karva (SK) – Lábatlan (HU), szeptember 22.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.