A két kormányfő buzgó erőfeszítéseinek dacára léteznek jó hangulatú, közös szervezésű magyar–szlovák programok – ez az egyik tanulsága a hétvégi Karva–Lábatlan-maratonnak. Békebeli riport következik.

Hogy egy lábatlan remete vagy a Lábatlan György nevű vitéz adta-e a település nevét, ma már homályba vész, de az biztos, hogy sikkes dolog 42 km és 195 méter lefutása után Lábatlanon érni célba. Idén harmadszorra rendezték meg a városi napok záróeseményeként a Duna túlpartján lévő Karva faluból induló futóversenyt és biciklitúrát. A tavalyi nevezőszám csaknem megduplázódott, ami nem csoda, hisz az útvonal különleges, a hangulat víg és a beugró igazán baráti: futóknak az előnevezés 2000, a helyszínen 3000, bicikliseknek 1000/2000. Köszönhető ez a helyi erőkön és miniszponzorokon kívül az Európai Unió Határokon Átnyúló Együttműködési Programjának, amely egyebek mellett a „Szomszédolás a vízen át” című, a két települést bemutató, négynyelvű füzetke elkészítését is támogatta.

Fotó: Duna Karva-Lábatlan Maraton

A rajtszámok átvételének helyszínén, a lábatlani Arany János iskolában lehidalunk az ötezres település tanintézményének méretein, a tornaterem, az öltözők és zuhanyzók rendszerén. Itt biztos nem úgy van, mint minálunk Pesten, hogy a mindennapos testneveléshez hetente egyszer jár tornaterem. A résztvevőket hajóval viszik át a túlpartra. Idén egy nagyobb szlovák utasszállító is leúszott ide Neszmély magasságából, hogy besegítsen a kis motoros lélekvesztőnek a 444 versenyző és biciklijeik átszállításában. Ennek ellenére a tervezetthez képest mintegy egyórás késéssel indulunk, amit leginkább az energiafelvételüket pontosan időzítő hosszútávfutók bánnak. Az aszfaltút lényegében sík: végig a szlovák oldalon egészen Esztergomig, át a Mária Valéria hídon, majd a magyar oldalon vissza Lábatlanig. Mivel nincs pénzdíj és chipes időmérés, van viszont némi bizonytalanság az útvonal kijelölésében („most akkor merre?”), ezért a profi futók távol maradnak, és megnyílik az út a lelkes amatőrök előtt, hogy a célnál őket váró taps és banán mellé akár még egy helyes kis serleget is hazavigyenek, kivált az alulreprezentáltabb női kategóriákban. A szervezők készségesek és mosolygósak, szemlátomást megmozdult az egész város; a mezőnyben látni középkorú baráti társaságot, családokat biciklis utánfutóval, de megjelent az Esztergomi Küllőszaggatók és a Százláb Pomázi Kutyagolók csapata is.

Fotó: Duna Karva-Lábatlan Maraton

Bár a „kastélyok faluja”-ként ismert Karva szecessziós épületeinek meglátogatására nincs mód, azért a lábatlani Gerendayak történetével mindenképp érdemes megismerkedni – annál inkább, hisz a gulyáságyút a szépen felújított, ma már közösségi házként funkcionáló egykori családi kúria mellett parkolták le. A família nevezetes tagja volt Antal, aki a 19. században a környéki márványbányákban szerzett részesedést, és 150 főt foglalkoztató kőfaragó üzemet nyitott, amely olyan helyekre szállította a márványt, mint a Parlament, a Halászbástya vagy a bécsi Belvedere.  

A Gerendayak nevéhez fűződik az első kikötő létrehozása is az 1860-as években (akkor még Piszke volt a parti település neve, amelyet 1950-ben egyesítettek a beljebb, a Gerecse oldalában fekvő Lábatlannal). Ennek a nagy múltú, a 2. világháborúban felrobbantott révnek a hagyományát folytatja az idén nyáron átadott, vadiúj kikötő, ahol ezekben a napokban indul be a kizárólag utas- és bicikliszállításra alkalmas, menetrend szerinti kishajójárat. Mi kell még?

Duna-maraton, Karva (SK) – Lábatlan (HU), szeptember 22.