Élet + Mód

Ha az ember az Erzsébet téren 32 sofőrpólós honfitársával együtt felpréselődik egy Schwechatra menő Volán buszra, majd 12 órán keresztül lelkesen koktélozik a Malaysia Airlines Boeing 777-esének Golden Club-osztályán, hogy aztán a Sheraton Imperial Kuala Lumpur sofőrje egy légkondicionált japán luxusautón gumifa- és olajpálma-ültetvények között beszállítsa egy felhőkarcoló 32. emeletére, ahol a vörösmárvány-kád peremére gondos maláj kezek egy nagy, sárga, sípolós gumikacsát helyeztek a telefonkagyló mellé, az olyan, mint először horgászni rohasztott csirkemájjal: felkavaró élmény.

A Petőfi Csarnokban évről évre megrendezett ásvány- és drágakőbörze kitűnő alkalom arra, hogy a szervetlen dolgokhoz vonzódó emberek eltölthessenek egy napot kedvenc dolgaik között. Ezúttal mi is velük tartottunk, és megpróbáltuk felfedezni a szépséget elfoglaltságukban. Nem volt könnyű. De megérte.

Lehet, hogy Ronaldo csak kispados lenne a Miskolczi József irányította Juhász Gyula Tanárképző Főiskola focicsapatában, de lehet, hogy még az sem. Ha ugyanis nem jelenne meg a pályán pontosan egy órával a meccs előtt, a Mágus szerelést sem osztana neki. Ha mégis kezdőember lenne a "megyekettes" focicsapatban, és mondjuk vágna négy-öt gólt, akkor is elképzelhető, hogy a következő mérkőzésen a tartalékok között sem kapna helyet. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika tanszékének oktatójával ezekről a mendemondákról beszélgettünk.

Mint egy korábbi cikkünkben jeleztük, van új hely a nap alatt. Mégis célravezetőnek látjuk, ha részletesebben beszámolunk a kocsmáról, mert előfordulhat, hogy egyesek átsiklottak a tény fölött: Budapestnek vadonatúj kerthelyisége nyílt, méghozzá a város májában, bár az évszakok váltakozására való tekintettel hamarosan bezár. Az utolsó pillanatot kaptuk el.

"Elkaptam egy holstein-frízt!" - mondta az ajtóban állva dr. I. barátom apja, a disztingvált védőügyvéd, aki mostanában minden idejét kedvenc hobbijának szenteli, vagyis szarvasmarhákat fényképez. Hiába hozott magával egy egész cipősdoboznyi friss nagyítást, az öreg dr. I. ezúttal nem tudta magára vonni a figyelmünket. A fia meg én éppen egy döglött nyulat szárítottunk a hajszárítóval, és az életünkért reszkettünk.

Amikor már mindennek vége, mint rendesen, és az aranytartalékok - gazdag baráttól való kölcsönkérés, anyu kertjének lefosztása, vajkrémlopás a közértből - mind kimerülnek, eljön az a hasznos és áldásos időszak, hogy tükörbe pillantva, vagy még inkább fényképre nézve, megállapíthatjuk: bizony kövérek vagyunk, köszönhetően az igénytelenül és szükségből összeállított étrendünknek, ami nagyrészt szalonnabőrt és ipari alkoholt tartalmazott.

Három és fél nap hagyományőrzés a megfelelő helyen és módon: az augusztus huszadikához fűződő rendezvények közül a tizenharmadik budavári Mesterségek Ünnepe bőven a jó választások körén belül helyezkedett el.

Ha egy játékkiállítás az ország fejlettségének fokmérője lenne, a tőzsdeárfolyamok újabb mélyrepülését jósolnánk a városligeti Globe Színházban megnyílt, A játék szép új világa fantázianevű Hasbro Kiállítás és Játszóház megtekintése után. Legfeljebb a mesterkélten intelligens Tamagocsi-utód, a Furby kipróbálásával igazolható utólag ez a baklövés, mert rájöhettünk, hogy megvásárolni azt sem érdemes az amerikai ár háromszorosáért.

Sokadikán rendszerint éjszaka van, mintha csak Istennek sem tellene a villanyszámlára, néha azonban még a holdat is takarékos üzemmódra állítja a jó öreg, és az eget elönti valami világosszürke izé, az úgynevezett nappal, a kellemetlen látogatók szezonja.

Az erdélyi falurombolás jelképévé vált település lassan feledésbe merül, a tóból kiálló templomtorony manapság legfeljebb játékfilmekben tűnik fel mint apokaliptikus vízió. Sokfelé szétszéledt egykori lakosai és leszármazottaik egyre fogyatkozó számban ünneplik a falunapot, amikor minden év augusztusának első szombatján összegyűlnek a víztározó partján álló emlékfalnál. A diktatúra bukása túl későn jött ennek a székely falunak, de a többinek sem hozott sok jót.

Ha egy pilótát megkérdeznénk, milyennek látja Székesfehérvárt, körülbelül azt válaszolná: "mint az újpalotai lakótelep plusz egy sétálóutca" - és a maga módján nem is mondana nagy hülyeséget. Tudjuk persze, hatásos és szép dolog a madártávlat, de a látvány megeszi a lényeget. Azt, hogy Székesfehérvár az egyik legizgalmasabb terep Magyarországon. A várost egy tipikus, semmiből felépült panelrengeteghez hasonlítani már-már szentségtörés, különösen ilyenkor, augusztus 20. táján. Ha komolyan vesszük, hogy ez a piros betűs nap elsősorban Szent Istvánnak állít emléket, nem feledkezhetünk meg Székesfehérvárról.

Az integrált napfogyatkozás a Tapolcai Ünnepi Játékok keretében tekinthető meg. A népművészeti vásár mellett itt ellenőrzöm, valóban megvadulnak-e a háziállatok, folynak-e visszafelé a folyók, zuhannak-e felhők szálló madarakra.

Amit az összmagyar képes média művelt nemzeti napfogyatkozásügyben, az enyhén szólva értékelhetetlen volt. Sikerült nekik, ami már eddig is néhányszor: a tudományos érdeklődés meg a vizuálvadászati izgalmi készültség rovására teljesen elbillentették a mérleget a rábeszélőgépezet paranoid, aggódó szüleinek javára. Mindenesetre már a fél ország hányt augusztus 11-re a napfogyatkozás és a szemorvos szó hallatán. Többen bezárkóztak a lakótelepi szobájukba, megfosztották tíz év körüli gyermekeiket az életre szóló élménytől, volt, aki két hónapos terhesen azért nem nézte meg, mert félt, hogy megszül egy vak zigótát. Felőlem ezek után bármi megtörténhetett volna, még a magyarok újrabejövetele Androméda törzs néven is, de szerencsém volt, hogy akadnak olyanok, akik semmit nem bíznak a véletlenre, és büszke vagyok azokra az ismerőseimre, akik képesek voltak legalább egy vonatra felülni, hogy lássák, amit érdemes, feláldozva fél fizetésüket egy kecskeméti étterem oltárán.

A halaimat már legalább egy hónapja edzettem a természeti tüneményre, mindennap dél és fél kettő között kikapcsoltam az akvárium világítását, és nem hiába. Csak az egyik pontylazac nézett már aznap este szemrehányóan, a többiek kiegyensúlyozottak maradtak. A múlt héten sikeresen megvalósult a gőtéim évek óta tervezett kivadítása, és egészen jól beilleszkedtek a füvészkerti kis tó ökoszisztémájába. Majdnem beszereztem egy vakondokot is, szóval nyugodt lelkiismerettel vártam a jelenséget, amely csupán a szárazföldi teknősök és egyes nagy testű papagájok életében ismétlődik meg kétszer egy helyen, a legtöbb élőlénynek, például a kérészeknek is nagyon jó időben kell születniük ahhoz, hogy legalább egyszer megfigyelhessék.