Élet + Mód

Az igazi kozmopolita városlakó karácsonyi körsétáját a főterekről idén a mellékutcákra szorult pavilonsorokkal kezdi, majd kimegy valamelyik plazába, esetleg megnéz ott egy meghitt Carpe Diem-szárazjégrevüt, és közben nulla rizikófaktoros, amerikai zsírban készült sült oldalast eszik.

Az idén jó volt a vándorhorgásznak. Szigligeten bőséges volt az otellótermés, ráadásul új, térhatású képeket akasztottak ki a diszkóban. Vaskeresztesen ugyan bezárt Európa legnagyobb cumigyára, de virágzik a borkombinát. A Dunában és a Tiszában egyre több a menyhal, és már Pest központjában, a SOTE-klubtól száz méterre is foghat afrikai harcsát az, aki elviseli, hogy a leendő zsákmány a kifogás előtt órákon át a felszínen lebeg, gonoszul tátog és meredten fixírozza a horgászt. ´97-ben a horgászcikk-ipart nem forgatta fel a Tasmán Ördög tavalyi megjelenéséhez hasonló kataklizma, de kétségtelen, hogy igencsak elterjedt pontycsali lett a bojli.

Lázongás, hajószerencsétlenség, földrengés, repülőgép-katasztrófa, aszály, erdőtűz, XXIV. Ázsiai Vízi Játékok. Na, ezekből semmit nem lehetett érezni Indonézia köldökén, Balin. Mentális mikroklímájának köszönhetően a Bali szigeti embert semmi nem zavarhatja meg, ugyanis Ünnep van. Ma százéves a szentély, holnap a belügyminiszter, aztán elűzzük a Gonoszt. Minden napra jut vigasság, amelynek szükséges velejárója a kakasviadal. Klasszikus értelemben véve ez a Jó és a Rossz csatája. Az eredetileg templomi sport társasági jellegéből adódóan hamar nagy népszerűségre tett szert a kakasok körében. Évszázadok óta dolgozik ez a tollas nép, hogy kikristályosítsa magából a tökéletes harcost, az újkori garudát, a Tarajos van Damme-ot.

P. J. O´Rourke és munkássága nem ismeretlen a MaNcs olvasói előtt: Vakáció a pokolban című könyve három éve jelent meg a Narancs-könyvek sorozat második darabjaként. A kötet külföldi - dél-afrikai, szomáliai, jugoszláviai, lengyelországi stb. - riportjainak gyűjteménye, de P. J. szívesen és gyakran ír az Egyesült Államok belpolitikájáról, nincs elájulva az európai viszonyoktól - egészen pontosan: a kultúrfölénytől -; emellett megküzd a környezetvédőkkel, és közben gyakran italozik is, bizony: az alkoholmentes sörök egyik legelszántabb ellenfelét tisztelhetjük benne. Jelenleg a Cato Intézet kutatója (azaz ösztöndíjasa: ők fizetik hitelkártya-számláinak egy részét), a szakterületét homály fedi, de könyvei elején megköszöni az intézet támogatását - lehet, ezért tartják, de valószínűbb, hogy a Cato Intézet-beliek tisztában vannak vele: napjaink egyik legeredetibb gondolkodóját pénzelik. Mer´hogy P. J.-ben az a legszebb, hogy a dolgokról véleménye van, méghozzá markáns és senkiével sem összetéveszthető. P. J., a száguldó és sziporkázó zsurnaliszta természetesen a hongkongi átadás-ceremónián is jelen volt, ott szakított időt arra, hogy nyilatkozzon magyarországi kiadójának, a Narancsnak.

"Mit szólna ahhoz, ha ezüstkarikát rakatnék a köldökömbe?" - kérdezte huncutul a kövér halőrnő, már a kocsmában ülve. Nem tudtam felelni. A tévében éppen a 100-ból 1 című vetélkedő ment, és arra a kérdésre, hogy melyik nép lakhelye a jurta, ketten azt a választ adták, hogy a jugoszlávé.

Sajnos kedvencünkre, a háromgombos, magasan záródó zakókra egy emberként mondtak igent a kreátorok, mint egy görög kórus, így a jobb ízlésű öltöztetők ma már ezeket rendelik meg a tévés közszereplőknek, megszüntetve e holmik aranyfedezetét. Ilyenkor azok, akiknek ez a fazon az álomzakójuk, megrázkódnak, mint egy bólogató kutya földrengés idején, és újfent konstatálják: minden le van vadászva.

Aki a címből s a felcímből a cseh kormány bukása körüli motozásra számít, rossz ember. Mert rossz, ki a rosszra gondol. Sokkal messzebbre visszanyúló, s kockáztassuk meg, nagyobb horderejű, legalábbis az embereket jóval közelebből érintő problematikum körbejárására vállalkozunk alább. A számos csehországi kisebbség közül ezúttal azokkal foglalkozunk, akik mindeddig a legnagyobb számban távoztak Nyugatra, ahol egészen eddig - más minoritásokkal szemben - tárt karokkal fogadták őket. A trpaslíkok ma már véráztatta földjére lépünk. Trpaslík, a világ tudományos módszerekkel is kimutatott legszebb szava, magyarul törpét jelent. Közülük is a hegyi, a szárazföldi, a kőszáli és a gatyás helyett most a kerti törpe, azaz a zahradni trpaslík képezi érdeklődésünk tárgyát.

A buli kezdetéig harapunk valamit, a hivatalos büfék helyett természetesen a HIT büfében. Fizetni fénymásolt bónnal kell: a BS-nek büféztetési monopóliuma van, de a büfé helyi definíciója valami "pénzért élelmiszer-árusítás"-féle. A kiskapu lényege, hogy a hívek az egyik szobában megveszik a bónt, a másikban pedig fogyasztanak érte, így nem pénzért vették a kaját.

Nem sok olyan étterem van, ahol első nekifutásból sikerül eltölteni egy egész napot. A Kalóztanya ilyen. Még csak nem is volt egyhangú az a nap, pedig elborzasztónak tűnik, hogy a nappali átmeneti anorexia után valaki harmadjára kússzon vissza ugyanarra a helyre vastagon pirítósra kent csontvelőt enni. Fárasztó valóság a városi gasztrokalózoké. Minden velőt csapra vernek, aztán mikor eljön a vég, pusztító túltápláltság képében, nem a tengerbe temetkeznek, hanem pontypörköltbe galuskával.

A hétfőn kezdődött kiotói éghajlati csúcsra 170 ország több száz politikusa érkezett, hogy eldöntsék, egyes országok hány százalékkal csökkentsék a globális felmelegedést okozó szén-dioxid-kibocsátásukat. A konferencia komolyságát azonban megkérdőjelezi a tény, hogy az 1992-es riói csúcson vállaltakat gyakorlatilag senki sem tartotta be. A legújabb kutatási eredmények mindeközben azt mutatják, hogy nagyobb a baj, mint gondolnánk.

"A Microsoft törvénytelenül használja ki a Windows egyeduralmát monopóliuma megvédésére és kiterjesztésére" - jelentette ki Janet Reno, az Egyesült Államok igazságügy-minisztere. Az antitröszt-per napi egymillió dolláros bírsággal fenyegeti a szoftveróriást, amennyiben az nem választja külön a Windows operációs rendszert és az Internet Explorer böngészőprogramot. A Sun-Oracle- Netscape-dacszövetség elégedetten nyugtázta kongresszusi aknamunkája eredményét, Bill Gates pedig washingtoni lobbisták vásárlására kényszerült. A tárgyalótermekben a böngészőháború utolsó nagy ütközete zajlik.

Roland Barthes írja meg azt a megfigyelését Japánról szóló munkájában (L´Empire des Signes, Editions d´Art Albert Skira S. A. Genéve, 1970), hogy a helyi konyha lényege a könnyűség. Az őrületbe, tömeges öngyilkosságba lehetne kergetni a szigetország lakosságát, ha egy hétig magyar koszton lennének; hogy a mi magyari népünk a hőkezelésnek leginkább a zsiradékban való sütés nevű változatát ismeri, sőt a zsiradékot annyira a szó szoros értelmében kell érteni, hogy ha már ez a mélyen megvetendő preparálási gyakorlat nyomul is előtérbe, nem hatja át a civilizációra való törekvés például olívaolaj használatával, sőt a világ boldogabbik felén régen pellengérre állított francia gyakorlat, a vajon sütés Magyarországon még mindig reformkonyhának számít.

"Európába tartunk, ugye, és ez a magyar fodrászok szakmai gyakorlatára nézve is fontos" - mondta Kókai Jánosné, az Országos Fodrász, Kozmetikus Ipartestület igazgatója. Nem sokkal ezután száz hajszárító berregett fel egyszerre a háttérben, hogy frizurákat főnözzön az európai egyesült frizuradivat nevében.

A hetvenes évek Budapestjének neontarka tengerében az art deco Úttörő Áruház fényreklámja és az antikváriumi baglyok hipnotizáló szeme jelentették a színt az éjszakában. Antikváriumba járni életforma volt.