Gyülekező: Hit-parádé

szerző
- winkler -
publikálva
1997/50. (12. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A buli kezdetéig harapunk valamit, a hivatalos büfék helyett természetesen a HIT büfében. Fizetni fénymásolt bónnal kell: a BS-nek büféztetési monopóliuma van, de a büfé helyi definíciója valami "pénzért élelmiszer-árusítás"-féle. A kiskapu lényege, hogy a hívek az egyik szobában megveszik a bónt, a másikban pedig fogyasztanak érte, így nem pénzért vették a kaját.

A fentiekre Ferenc egy túrós rétes formájában szolgáltat tárgyi bizonyítékot - a csel látszólag nem túl nagyvonalú, viszont, tekintetbe véve, hogy a BS-t gyakorlatilag a gyülekezet tartja el, színvonala megfelel a realitásoknak.

A buli hatkor indul, a színpadon a HIT-kórus és a HIT-band, a következő óra kiváló, kissé groteszk

Blues Brothers-paródiát

hoz. A zenekarból ismerős Barile Pasquale dobos (ex-R-Go) és a gitáros Slamó, zongorán, billentyűs hangszereken Németh Sándorné, a csatársorban a Bergendy exénekesén kívül Szatay Gábor (ex-No), aki, nem tudom, miért, de hibátlanul hozza Galla Miklós valamennyi mozdulatát, megtámogatva egy fekete öltönnyel. A Besenyő-érzést tovább erősítik a dalszövegek, melyeket az aluljáróban gyakran hallhatunk, általában "él az Úr" a refrén, és borzalmas a prozódia.

A színpadkép tökéletes, a ház tele, bár e helyütt emlékezzünk meg a Hit Gyülekezete gusztustalan Budapest-centrikusságáról: a budapestiek a küzdőtéren, középen ülnek, a vidékiek a lelátón. Minden város egy transzparenst lógat a korlátra (Eger stb.), a többiek így találnak oda, de hogy igazságosabb legyen az elhelyezkedés, a városok mindig sorsolnak. Igazán szép.

A hangosítás nagyon jó, kellemesen telt, és a rengeteg színpadi tényezőhöz képest (még fúvósok és hegedűk is vannak) kifejezetten tisztán szól. Barile Pasquale dobolása külön élmény, talán a sok középtempó meg a sok fellépés teszi, de úgy dobol, mint Szikora mögött soha. A legtöbb szám úgy kezdődik, mintha a szerző a Szeretlek is, meg nem ist szerette volna megírni, de közben észbe kapott, hogy tulajdonképpen We Are The World-öt akar. Negyedóráig felekezeti hovatartozás nélkül is kifejezetten élvezetes a koncert, utána nem. Egy óra és öt perc elteltével Németh Sándor váratlanul a színpadon terem, úgy,

ahogy Paskay László legfeljebb szeretne:

a nézőtér eksztázisban, csillogó szemek minden elképzelhető mennyiségben. A kitűnő hangosításon kívül dicséret illeti az operatőröket és a rendezőt: Leni Riefenstahl se csinálhatta volna dögösebben. Bár steadicam nincs, a kameraman stabilan dolgozik vállról, rengeteg a dinamikus, mozgó Németh Sándorról vele együtt ügető kamerával készült felvétel, és pompásan vágják be a nézőtéri lelkesedőket. Mindez egyrészt a nagy képernyőfalon megy, hogy láthassuk magunkat, másrészt nyilván megvásárolható műsoros videókazetta lesz belőle, Ferencnek már van két nagy Samsonite-bőröndnyi.

A zene megy tovább,

Sándor Jelcin stílusában

tvisztel egy kicsit, majd kezdetét veszi a bizonyságtétel. Ez olyan, mint a tematikus Friderikusz-show, csak sokkal jobb. A téma (hogyan tértem meg) csak látszólag érdektelen: a riportalanyok zseniálisak. Egy megtért kábszeres pénzbehajtó feleségestül, egy itt a piros, hol a piros-man kockás zakóban, egy exokkult ex-tetoválómester és egy exokkult exalkoholista lány. Sándor kérdései viszonylag egyszerűek (hogyan tértél meg, mi változott az életedben), a bizonyságtevők azonban fantasztikusak. Két aranyköpés között billegnek és idétlenül vihognak, de erre itt nem mondják, hogy zavarban vannak, hanem hogy betöltekeznek a szentlélekkel, ettől függetlenül maga a viselkedés ugyanúgy humorforrás, mint a Fridinél. Ha az egyórás programot meg lehetne vágni a felére, a tévében bármelyik konkurenst lenyomná két hónap alatt. Sajnos Ferenc azt mondja, a program kötetlen, nem lehet kiszámítani, melyik istentiszteleten lesz bizonyságtétel, pedig azokra a napokra mindig eljárnék.

Harmadik műsorszám

a megtérés: Sándor atya átadja a szót Pajor Tamásnak, aki húsz percen át próbálja meggyőzni a laikus vendégeket, engedjük beköltözni a szívünkbe Jézust. Majd arra biztat, szaladjunk mindnyájan a színpad elé. Ferenc spontánul bökdösni kezd:

- Nem akarsz esetleg...? Nem szégyen... Először én sem mertem kimenni.

A kiszaladók között egyeseket gyakorlatilag tolnak, mások se lépik túl az 5 km/h-t, de két zeneszám alatt összegyűlik vagy harminc megtérő. Közösen teszünk le egy hűségesküt Jézus feltámadására, közben zene, s rövid labdaszobai keresztelő után ismét Sándor lép a színpadra. A csarnokban különös hang: mindenki egyszerre beszél. Ferenc konkrétan azt mondja, "bunyubunyumunyumunyu", majd elmagyarázza, hogy ez a nyelveken szólás, amint az evangéliumban le van írva. Sajnos a végkifejlet előtt mennem kell, Ferenc hazavisz. A VIP-parkolóban üdvözült őr kérdezi:

- Mentek? Akkor siessetek, mert a Hack Peti be szeretne állni.

És valóban, sarkunkban a kiváló alkotmányjogász, aki valami küldöttgyűlés miatt maradhatott le a program javáról, most már csak a szentbeszédet élvezheti.

A kocsiban szóló

HIT rádióban

Sándor atya fejtegeti, mennyire szép az, amikor valaki szívvel, dúsan ad. Egyenes közvetítés: most megy a pénzbeszedés. Ez ellen állítólag kezdetben maga Evander Holyfield is berzenkedett, de ma már talán Don King is lelkesen perkál. Ferenc prognózisa beigazolódik: a Thököly úti kereszteződésig még hallani a prédikációt, aztán elmegy a térerő.

- winkler -

Szakkifejezések

Dicsőség az Úrnak! - megtérős történet végén mondjuk

Halleluja! - bármikor, akár prédikáció közben is, üvöltve

igei - kóser, a gyülekezet elveivel összhangban lévő, létezik például "igei szex" is

A bűn zsoldja a halál! - meg nem tértek terrorizálásához

Egy kedves barátom - új húst hoztam

Mindent szabad, de nem minden hasznos - ha hirtelen semmi okos nem jut eszünkbe egy bonyolult erkölcsi kérdéssel kapcsolatban

szerző
- winkler -
publikálva
1997/50. (12. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...