Újrakezdeni a futást

Élet + Mód

Könnyű elveszíteni a motivációt, visszatalálni a rendszeres mozgáshoz azonban nem mindig az. Főleg akkor, ha a fejünk ellenünk dolgozik.

Hat éve futottam le az első maratonomat a Balaton Szupermaraton Füred maraton teljesítésével – azóta két másikat futottam, kettőt pedig elbuktam pozitív Covid-tesztek miatt. Tavaly meg se néztem az éves futásteljesítményemet, olyan kevés volt, és ez egyelőre az idén sem változott. Mint az látható, a mennyből a pokol felé elég stabilan halad az út. Nem sérültem le, nem költöztem, nem volt semmilyen rossz élmény, azt leszámítva, hogy 2023 végén túlerőltettem magam és rettenetesen elfáradtam a Naszály Trail után. Csak egyszerűen nem ment. Mint amikor elhagy a nagy ő, mi meg csak pislogunk és nem vagyunk képesek semmire.

Amikor elindulok – leginkább akkor, amikor már fájnak a lábaim a mozgáshiánytól –, minden rendben van, szeretek futni, feltölt, sose bánom meg, de a rutin, hogy hetente 20-30 kilométer minimum meglegyen, eltűnt a kanyarban. Nyilván motivációs problémák vannak, és való igaz, nincs célversenyem, amire edzeni kellene – persze ha lenne, akkor se edzenék, tehát nemcsak ezen múlik. Valahogy vissza kellene találnom a futáshoz. Nyilván nem vagyok ezzel egyedül.

Méterről méterre

Az újrakezdés mindig nagyon nehéz fizikailag és fejben is. Ha egy sérülés vagy betegség, esetleg terhesség, szülés miatt kellett kihagyni hosszabb időt, gyorsan bele lehet csúszni a csalódottság állapotába, hiszen egyszerűen nem jönnek az eredmények. De hát miért is jönnének? Ha nem kellene edzésben lenni hosszú távok teljesítéséhez, mindenki maratonokat futkosna. A rosszabb teljesítmény azonban sok esetben csak átmeneti, ki kell bekkelni, aztán lassan visszajönnek a korábbi tempók, idők és távok. A test nem felejt. Ezzel együtt a memóriája nem tökéletes, vagyis fokozatosan lehet csak sérülés nélkül visszatérni a korábbi szintre – vagy azon is túlra.

Fontos ezen a ponton, hogy ne hajszoljuk magunkat. Lassúak leszünk, lihegni fogunk, nem fog menni, de nem szabad erőltetni, mert ez sérüléshez vagy csalódottsághoz vezethet, ami csak tetézi a gondokat. Ne a tempót és az órát nézzük! Tegyünk be valami kellemes zenét – ne azt, amit a fokozó edzéseken hallgattunk öt éve –, és fussunk. Ha elfáradtunk, nem bírjuk, bele lehet sétálni, meg lehet állni. Elég gyorsan vissza lehet jutni oda, hogy képesek legyünk újra öt-tíz kilométert futni, utána meg el lehet dönteni, mi a cél: gyorsabban megtenni ezt a tízet vagy hosszabb távokat futni. Ne a parkban lerakott 400 méteres rekortánon rójuk a köröket, legyen a futás városnézés vagy erdőjárás, nézelődjünk közben, az sokkal könnyebbé teszi az edzést. Aztán jöhet akár egy verseny is.

Márciustól beindult a futóverseny szezon, a maratonok és félmaratonok mellett a legtöbb versenyen rövidebb távokat is lehet választani. Adja magát a Vivicittá, ha tömegversenyre vágynánk, vagy a Generali run, ha nem annyira – mindkettő április 12-13-án lesz. Szintén ezen a hétvégén lesz egy Spartan verseny ezúttal Szombathelyen, ha esetleg akadályversenyen szeretnénk indulni. A hülyeséggyűjteménybe érdemes lehet felvenni az Előzd meg a fogaskerekűt! nevű versenyt május 10-én, ha pedig a legszebb terepen futnánk, a Panoráma Trail is szóba jöhet váltóban, a 45 kilométeres zempléni verseny háromszor 15 kilométerrel is teljesíthető. Ha már váltó, ne hagyjuk ki az április 24-i Ultrabalatont se a felsorolásból, hátha pont mi fogunk hiányozni egy jó kis falábú váltócsapatból.

Fejben a baj

Más a helyzet, ha fejben sincs minden egyben. A lényeg itt dől el, hiszen a fizikai felkészülés viszonylag sallangmentes. Ha eleget futunk, meg tudjuk csinálni, de komoly nehézséget okoz, ha az ember folyton agyal. Béna vagyok, nyomi vagyok, nem megy, arra is képtelen vagyok, hogy elinduljak, ha már elindultam, nem akarok öt kilométer után megállni, de nem tudok többet, szóval béna vagyok. Ki ne ismerné ezeket a mantrákat? Semmi sem annyira demotiváló, mint mi magunk. Talán ezen a legnehezebb túllépni.

Nem szabad azon rágódni, hogy öt éve simán lefutottuk két óra alatt a félmaratont, most meg a két órán belüli húsz kilométer is totál elérhetetlen. Nem szabad összemérni az újrakezdő időszak teljesítményét a csúcsidőszakéval, ez nem fair saját magunkkal szemben. Összességében nem szabad kattogni olyan hülyeségeken, amiken nem lehet változtatni: öregszünk (és ki nem?), romlik a teljesítményünk (bármit is teszünk, romlik) és hasonlók.

Van egy verseny Észak-Norvégiában, egy jeges, téli maraton, oda eleve csak úgy lehet nevezni, ha egy éven belül fel tud mutatni az ember egy négy órán belüli maratonfutást. Egy időben ez volt a célversenyem. Maradjunk annyiban, hogy évről évre csak távolodtam ettől a céltól, pedig annak idején csak 15 percet kellett volna ledolgozni. A régi motivációkat és célokat néha jobb elengedni. Nemcsak azért, mert az idő előre haladtával egyre nehezebb lesz ezeket teljesíteni, és ha 39 évesen nem ment, akkor 45 évesen se fog – vagy olyan áldozatok árán, amit nem biztos, hogy meg szeretnénk hozni.

Hanem azért is, mert ha ezekkel a célokkal, a korábbi motivációval egyszer (vagy többször) már kudarcot vallottunk, akkor talán nem jó célt tűztünk ki. Mindenki fut a környezetedben és még sikerfilmet is csináltak, de neked valójában nincs kedved hozzá? Akkor ne fuss. Ülj bringára, görkorizz, túrázz, vidd a kutyádat agility-edzésre, ússz, pingpongozz. Szeretnél futni, de nem szeretnél megszakadni? Akkor ne szakadj meg. Ne szégyelld, hogy csak hétperces tempók mennek, ne szégyelld, hogy csak öt kilométert futsz. Nincs olyan, hogy csak öt kilométer. Az pont öttel több, mint amit a lakosság nagyobb része megtesz.

Legjobb alkalom

A tavasz a legjobb időszak arra, hogy kitaláljunk valami újat vagy valami régit, nagyon jó alkalom az újrakezdésre. Választhatunk egy versenyt is, de az se rossz döntés, ha kinézünk egy szimpatikus turistaösvényt és elindulunk rajta. Akár futva, akár gyalog. Ehhez nem kell más, mint egy jó cipő és egy térkép. A legfontosabb az, hogy amit csinálunk, ne azért csináljuk, mert már öt éve is csináltuk, hanem azért, mert jó.

Nekem nincs célversenyem, egy ideig nem is lesz. Nagyon sokat versenyeztem az utóbbi években, egyelőre nem látom, mi lenne az, ami azokhoz képest új vagy más lenne. Egy őrült törpe pinscher mellett egyébként is át kell alakítani a mozgáskultúrát, a futás pedig leginkább ennek kiegészítése lehet. Meg a jól megszokott köreim.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.