Hat éve futottam le az első maratonomat a Balaton Szupermaraton Füred maraton teljesítésével – azóta két másikat futottam, kettőt pedig elbuktam pozitív Covid-tesztek miatt. Tavaly meg se néztem az éves futásteljesítményemet, olyan kevés volt, és ez egyelőre az idén sem változott. Mint az látható, a mennyből a pokol felé elég stabilan halad az út. Nem sérültem le, nem költöztem, nem volt semmilyen rossz élmény, azt leszámítva, hogy 2023 végén túlerőltettem magam és rettenetesen elfáradtam a Naszály Trail után. Csak egyszerűen nem ment. Mint amikor elhagy a nagy ő, mi meg csak pislogunk és nem vagyunk képesek semmire.
Amikor elindulok – leginkább akkor, amikor már fájnak a lábaim a mozgáshiánytól –, minden rendben van, szeretek futni, feltölt, sose bánom meg, de a rutin, hogy hetente 20-30 kilométer minimum meglegyen, eltűnt a kanyarban. Nyilván motivációs problémák vannak, és való igaz, nincs célversenyem, amire edzeni kellene – persze ha lenne, akkor se edzenék, tehát nemcsak ezen múlik. Valahogy vissza kellene találnom a futáshoz. Nyilván nem vagyok ezzel egyedül.
Méterről méterre
Az újrakezdés mindig nagyon nehéz fizikailag és fejben is. Ha egy sérülés vagy betegség, esetleg terhesség, szülés miatt kellett kihagyni hosszabb időt, gyorsan bele lehet csúszni a csalódottság állapotába, hiszen egyszerűen nem jönnek az eredmények. De hát miért is jönnének? Ha nem kellene edzésben lenni hosszú távok teljesítéséhez, mindenki maratonokat futkosna. A rosszabb teljesítmény azonban sok esetben csak átmeneti, ki kell bekkelni, aztán lassan visszajönnek a korábbi tempók, idők és távok. A test nem felejt. Ezzel együtt a memóriája nem tökéletes, vagyis fokozatosan lehet csak sérülés nélkül visszatérni a korábbi szintre – vagy azon is túlra.
Fontos ezen a ponton, hogy ne hajszoljuk magunkat. Lassúak leszünk, lihegni fogunk, nem fog menni, de nem szabad erőltetni, mert ez sérüléshez vagy csalódottsághoz vezethet, ami csak tetézi a gondokat. Ne a tempót és az órát nézzük! Tegyünk be valami kellemes zenét – ne azt, amit a fokozó edzéseken hallgattunk öt éve –, és fussunk. Ha elfáradtunk, nem bírjuk, bele lehet sétálni, meg lehet állni. Elég gyorsan vissza lehet jutni oda, hogy képesek legyünk újra öt-tíz kilométert futni, utána meg el lehet dönteni, mi a cél: gyorsabban megtenni ezt a tízet vagy hosszabb távokat futni. Ne a parkban lerakott 400 méteres rekortánon rójuk a köröket, legyen a futás városnézés vagy erdőjárás, nézelődjünk közben, az sokkal könnyebbé teszi az edzést. Aztán jöhet akár egy verseny is.
Márciustól beindult a futóverseny szezon, a maratonok és félmaratonok mellett a legtöbb versenyen rövidebb távokat is lehet választani. Adja magát a Vivicittá, ha tömegversenyre vágynánk, vagy a Generali run, ha nem annyira – mindkettő április 12-13-án lesz. Szintén ezen a hétvégén lesz egy Spartan verseny ezúttal Szombathelyen, ha esetleg akadályversenyen szeretnénk indulni. A hülyeséggyűjteménybe érdemes lehet felvenni az Előzd meg a fogaskerekűt! nevű versenyt május 10-én, ha pedig a legszebb terepen futnánk, a Panoráma Trail is szóba jöhet váltóban, a 45 kilométeres zempléni verseny háromszor 15 kilométerrel is teljesíthető. Ha már váltó, ne hagyjuk ki az április 24-i Ultrabalatont se a felsorolásból, hátha pont mi fogunk hiányozni egy jó kis falábú váltócsapatból.
Fejben a baj
Más a helyzet, ha fejben sincs minden egyben. A lényeg itt dől el, hiszen a fizikai felkészülés viszonylag sallangmentes. Ha eleget futunk, meg tudjuk csinálni, de komoly nehézséget okoz, ha az ember folyton agyal. Béna vagyok, nyomi vagyok, nem megy, arra is képtelen vagyok, hogy elinduljak, ha már elindultam, nem akarok öt kilométer után megállni, de nem tudok többet, szóval béna vagyok. Ki ne ismerné ezeket a mantrákat? Semmi sem annyira demotiváló, mint mi magunk. Talán ezen a legnehezebb túllépni.
Nem szabad azon rágódni, hogy öt éve simán lefutottuk két óra alatt a félmaratont, most meg a két órán belüli húsz kilométer is totál elérhetetlen. Nem szabad összemérni az újrakezdő időszak teljesítményét a csúcsidőszakéval, ez nem fair saját magunkkal szemben. Összességében nem szabad kattogni olyan hülyeségeken, amiken nem lehet változtatni: öregszünk (és ki nem?), romlik a teljesítményünk (bármit is teszünk, romlik) és hasonlók.
Van egy verseny Észak-Norvégiában, egy jeges, téli maraton, oda eleve csak úgy lehet nevezni, ha egy éven belül fel tud mutatni az ember egy négy órán belüli maratonfutást. Egy időben ez volt a célversenyem. Maradjunk annyiban, hogy évről évre csak távolodtam ettől a céltól, pedig annak idején csak 15 percet kellett volna ledolgozni. A régi motivációkat és célokat néha jobb elengedni. Nemcsak azért, mert az idő előre haladtával egyre nehezebb lesz ezeket teljesíteni, és ha 39 évesen nem ment, akkor 45 évesen se fog – vagy olyan áldozatok árán, amit nem biztos, hogy meg szeretnénk hozni.
Hanem azért is, mert ha ezekkel a célokkal, a korábbi motivációval egyszer (vagy többször) már kudarcot vallottunk, akkor talán nem jó célt tűztünk ki. Mindenki fut a környezetedben és még sikerfilmet is csináltak, de neked valójában nincs kedved hozzá? Akkor ne fuss. Ülj bringára, görkorizz, túrázz, vidd a kutyádat agility-edzésre, ússz, pingpongozz. Szeretnél futni, de nem szeretnél megszakadni? Akkor ne szakadj meg. Ne szégyelld, hogy csak hétperces tempók mennek, ne szégyelld, hogy csak öt kilométert futsz. Nincs olyan, hogy csak öt kilométer. Az pont öttel több, mint amit a lakosság nagyobb része megtesz.
Legjobb alkalom
A tavasz a legjobb időszak arra, hogy kitaláljunk valami újat vagy valami régit, nagyon jó alkalom az újrakezdésre. Választhatunk egy versenyt is, de az se rossz döntés, ha kinézünk egy szimpatikus turistaösvényt és elindulunk rajta. Akár futva, akár gyalog. Ehhez nem kell más, mint egy jó cipő és egy térkép. A legfontosabb az, hogy amit csinálunk, ne azért csináljuk, mert már öt éve is csináltuk, hanem azért, mert jó.
Nekem nincs célversenyem, egy ideig nem is lesz. Nagyon sokat versenyeztem az utóbbi években, egyelőre nem látom, mi lenne az, ami azokhoz képest új vagy más lenne. Egy őrült törpe pinscher mellett egyébként is át kell alakítani a mozgáskultúrát, a futás pedig leginkább ennek kiegészítése lehet. Meg a jól megszokott köreim.
