Az utóbbi időszak helyenként tetemes csapadékot hozó esőzései nyomán egyvalami biztosan új életre kel a napokban: a hazánk felett döngő szúnyogpopuláció. Ahogy a pocsolyákból, pangó vizekből, víz lepte faodvakból, holtágakból és megannyi más, számukra kedvező élőhelyekből előbújnak a kifejlett szúnyogok (szaknyelven: imágók), úgy lesz mind többek élménye a viszketés – mert hát mit lehet tenni, már csak evolúciós alapon, melegvérű emlősök lévén az a sorsunk, hogy nőstényszúnyogok milliárdjai belőlünk vegyék magukhoz az ivadékok lerakásához szükséges tápanyagot. S mivel nem rajongunk a ránk rótt sorsunkért, könnyen nyúlunk a vegyszerekhez.
Delta, szárnyas
Az emberiség régóta alkalmazza a némi eufemizmussal kémiai gyérítésnek nevezett gyakorlatot, amikor különböző rovarokra nézve pusztító hatású vegyi anyagokkal permetezik az emberek lakta régiókat, illetve azok közvetlen környékét, s akár az embertől viszonylag távol eső, de a szúnyogszerű rovarok által kedvelt területeket is. A probléma csupán annyi, hogy olyan, a levegőből nagyjából vaktában permetezhető szert még nem találtak fel, amely szelektíven csak a szúnyogokat, közülük is csupán azt a Magyarország esetében nagyjából fél tucat fajra rúgó őshonos és még pár invazív delikvenst pusztítaná el, s békén hagyná a többi faj egyedeit – beleérve az egészen más rendszertani csoportba soroltakat is. A természet állapotáért és a kémiai szúnyoggyérítés következményiért aggódók gyakorta hoznak fel olyan érveket, amelyek a laikus közönség érzékenyítését szolgálják: ilyen az is, amikor az ember számára is „hasznos” organizmusok (beporzó rovarok, amelyek említésekor az emberek többsége – tévesen – a házi méhekre gondol csupán) pusztulásáról esik szó. Nyilván azt remélik, hogy ennek hallatán azok is gondolkodóba esnek, akiknek semmi sem drága azért, ha viszonylag szúnyogmentesen tölthetik el estéiket-reggeleiket tóparti, folyóparti, erdőszéli hajlékaikban – már ha ennek árát követlenül nem is ők fizetik ki. Amúgy dehogynem, amire a legjobb példa, hogy két évvel ezelőtt a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Gazdasági Ellátó Központ által kiírt szúnyoggyérítési közbeszerzési pályázat három évre 10 milliárd forint plusz áfa összegről szól, ennek értelmében évente 360 ezer hektáron kell kémiai szúnyoggyérítést folytatni, ezzel szemben a biológiai gyérítés csak 75 ezer hektárra terjed ki. Ez már önmagában is probléma, mert például az EU-ban fordított a gyakorlat: a biológiai gyérítés dominál, kémiai ritkítást leginkább vészhelyzetben, egy-egy csípőszúnyogfaj túlzott elszaporodása esetén tartanak elengedhetetlennek. A légi úton intézett kémiai szúnyoggyérítést pedig csupán különleges esetekben engedélyezik az EU rendelkezései. Nem is véletlen, hogy a magyar gyakorlatban is dominál a talajról, járműről, esetleg generátorral végzett kémiai gyérítés, pl. az úgynevezett hidegködös (ULV), illetve melegködös eljárás.
A nálunk még mindig jóval kisebb területen (és nem is mindig jó időzítéssel) alkalmazott, egyben a legismertebb és elterjedtebb biológiai gyérítés zömmel a Bacillus thuringiensis israelensis (Bti) nevű talajlakó baktérium toxinját használja fel. A baktérium ugyanis kedvezőtlen körülmények közé kerülve spórát termel, eközben egy toxint is előállít, amely a szúnyoglárvák bélrendszerébe jutva, az ott uralkodó lúgos kémhatású közegben alakul át egy olyan vegyületté, amely a szúnyogok középbelén ütött réseken át utat enged számos, a rovarokra végzetes kórokozó számára (a GMO-technológiában a baktérium biológiai méregtermelést kódoló génjeit ültetik át más organizmusokba). A biológiai gyérítés során természetesen magát a toxint szórják szét, amihez gondos előzetes feltérképezés szükséges: vizsgálni kell, hogy mely élőhelyeken mekkora a szúnyoglárvapopuláció, melyeket – természetesen – más és más költőhelyeket preferáló fajok dominálnak. Ezek után célzottan lehet a toxint a négy lárvafázisuk valamelyikét élő szúnyognövendékek ellen bevetni: az eljárás már csak azért is hatékonyabb, mint a kifejlett imágók irtása, mivel a szúnyogok életük túlnyomó részét töltik lárva állapotban, és ha már ekkor elpusztulnak, nem lesz belőlük (mármint a nőstény egyedeikből) kifejlett vérszívó.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
